Öt város szerencsejátékosoknak - A bűn fellegvárai

„Las Vegas az egyetlen hely a világon, ahol a pénz valóban beszél. Annyit szokott mondani, hogy: viszlát! – jelentette ki egyszer a város egyik neves vendége, Frank Sinatra. Ol’ Blue Eyes annyiban tévedett, hogy a pénz a világ egyéb pontjain is beszél, igaz azokon a helyeken is ugyanezt mondja, csak más nyelven. Következzen öt hely, amit minden szerencselovagnak, zsugásnak, gamblernek látnia kell!

Monte Carlo, minden kaszinók ősatyja

Vegas még nem létezett (csak 1905-ben alapították meg), amikor Monte Carlóban már pörgött a rulett és repkedtek a zsetonok a zöld asztal felett. A város neves kaszinója, a Le Grand Casino 1863-ban nyitotta meg kapuit, az épületet Charles Garnier tervezte, akinek nevéhez a párizsi Opera megépítése is fűződik. 35 rulett és blackjack asztal és 316 nyerőgép tartozik az intézményhez, vagyis egy igen szűk és exkluzív klubról van szó, amely számban messze alulmarad monstre utódaitól. A nyerőgépeket nem is értjük, mert az egyáltalán nem olyan szexi, mint feltenni párezer eurót a párosra. Míg Las Vegas, a makaói kaszinók és a listánkon szereplő egyéb gambler központok bárki számára elérhetők – értsd: pénzes turisták, szenvedélybetegek, profik – addig Monte Carlo az elit játszótere, ahol a pénzes euro-trash, a helyi nemesség és az adóparadicsomba merülő high society múlatja az időt. Ha nem tudunk ilyen járgányokkal érkezni a helyszínre, ne itt akarjuk megtenni a 17-est.

Las Vegas, az örök klasszikus

Naná. Vegas a szerencsejátékosok Mekkája, egy magára valamit is adó gambler nem hal meg úgy, hogy ne próbált volna meg bankot robbantani a kultikus kaszinók valamelyikében. Sin City, azaz a bűn városa a negyvenes években pörgött fel igazán, legöregebb, ma is működő hotel-kaszinóját, a Flamingo Hotelt a Genovese maffia klánhoz köthető gengszter, a legendás Bugsy Siegel építtette. Az egyik legújabb szentély, a Bellagio 1998-ban nyitott meg, gyenge 1.6 milliárd dollárba került, ami akkor a világ legdrágább szerencsejáték centrumává tette. A hotel-kaszinóban 200 rulett és egyéb asztal található, illetve 2000 nyerőgép. A Bellagio Poker Room a zsugások mennyországa (vagy pokla, lapjárástól függ), egyik helyiségében a high rollerek nyomhatják magasabb limitekkel. Az épület és az előtte található szökőkút amerikai látványosságnak számít, és persze a show sem maradhat el: a Cirque du Soleil itt rendszeres programnak számít.

Neon csillogás Makaón

Makaó – vagyis inkább portugál gyarmatosítói - időben találta ki magának a frankót: az 1850-es években engedélyezték a szerencsejátékot a félszigeten és két szigetén. A jó időzítésnek köszönhetően nem Hongkong, Tajvan vagy valamelyik nevenincs sziget lett Ázsia legforgalmasabb szerencsejáték-fellegvára, hanem ők. És hogy ez miért jó? Azért mert a szerencsejátékokból befolyó bevételek teszik ki a sziget éves GDP-jének 43 százalékát. Igen, ez a tartomány (ma a Kínai Népköztársaság része) mások pechjéből tartja fenn magát, méghozzá nem is rosszul.  Makaón jelenleg 33 kaszinó működik, némelyik kis tétekkel a Kínából érkező munkásosztályra specializálódva, a legmenőbb pedig a Mandarin Oriental Macau. Ebben a luxushotelben 24 órán át pörög a biznisz, kínai párttagok 59 nyerőgépbe dobálhatjuk a verejtékes munkával elsikkasztott pénzt, illetve 11 asztalnál pakolhatják a zsetonokat. Errefelé nem csak a kaszinó a nyerő, ló-. és agárversenyek is várják a nagyérdeműt.

Szingapúr, a legújabb ékkő

Szingapúr 2005-ben, vagyis alig hét éve nyitotta meg első kaszinóját, a Resorts World Sentosát, ami azokban az években a kontinens egyik legkomolyabb építkezésének számított. A második giga-játékbarlang 2010-ben nyílt meg, méghozzá az amerikai Las vegas Sands jóvoltából. A Marina Bay Sands Dél-Kelet Ázsia egyik legextravagánsabb épülete, nem mellékesen pedig a világ legdrágább ilyen jellegű intézménye (8 milliárd dollár telekkel együtt.) A befektetés a tervek szerint hat év múlva meg is térül, hiszen évi 1 milliárd dolláros profittal számolnak a tulajdonosok. A forgalom erős: naponta közel 25.000-en fordulnak meg a kaszinóban.  Az 1600 félkarú rablóval, az 500 darab rulett-, blackjack és satöbbi asztallal telepakolt terem mellett van itt még luxusmárkákat felvonultató bevásárlóközpont, múzeumok, éttermek, mozi, a világ legkirályabb medencéje, két színház, jégpálya, vagyis minden, ami szem szájnak ingere.

Kaszinó-hajók az Arab-öbölben

Az Egyesült Arab Emírátusok területén a szerencsejáték tiltott – az iszlám is kígyót-békát kiált rá, igaz, lottó például van – de mindig akadnak élelmes emberek, akik megtalálják a kiskapukat. Tizenkét tengeri mérföldig terjed a hatóságok működési területe, így azon túl már lehet kaszinózni, rogyásig. Az Egyesült Arab Emirátusok partvidéki városait érintő óceánjárók úszó játékbarlangok, amelyek a rulett, a baccara és az egyéb műfajok szerelmeseit várja, tárt karokkal. Ilyen hajó a Brilliance of the Seas nevű, Dubai kikötőjében bejegyzett hajó, amelynek egyes túráit mintha éppen a helyi szerencsejátékra vágyók igényeihez igazítottak volna. Michael Bayley, a hajót működtető Royal Caribbean Cruises feje 2010-ben azt nyilatkozta, hogy mivel a kaszinót csak nemzetközi vizeken nyitják meg, ezért nem követnek el semmi törvénysértő dolgot, Allah szeme tizenkét tengeri mérföldig lát, tehetnénk hozzá. Természetesen több hasonló hajójárat is működik az Arab-öbölben, igaz, sokan már évekkel ezelőtt azt jósolták, hogy előbb-utóbb vége lesz az úszó kaszinóknak. Amíg viszont nem csap le a törvény szigora, addig tovább pörög a rulettkerék.

Ha inkább öt tóparti város, vagy ugyanennyi európai horgászparadicsom, vagy alig ismert hazai fürdőhelyek érdekelnek, akkor a legjobb helyen vagy!

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.