Öt város szerencsejátékosoknak - A bűn fellegvárai

„Las Vegas az egyetlen hely a világon, ahol a pénz valóban beszél. Annyit szokott mondani, hogy: viszlát! – jelentette ki egyszer a város egyik neves vendége, Frank Sinatra. Ol’ Blue Eyes annyiban tévedett, hogy a pénz a világ egyéb pontjain is beszél, igaz azokon a helyeken is ugyanezt mondja, csak más nyelven. Következzen öt hely, amit minden szerencselovagnak, zsugásnak, gamblernek látnia kell!

Monte Carlo, minden kaszinók ősatyja

Vegas még nem létezett (csak 1905-ben alapították meg), amikor Monte Carlóban már pörgött a rulett és repkedtek a zsetonok a zöld asztal felett. A város neves kaszinója, a Le Grand Casino 1863-ban nyitotta meg kapuit, az épületet Charles Garnier tervezte, akinek nevéhez a párizsi Opera megépítése is fűződik. 35 rulett és blackjack asztal és 316 nyerőgép tartozik az intézményhez, vagyis egy igen szűk és exkluzív klubról van szó, amely számban messze alulmarad monstre utódaitól. A nyerőgépeket nem is értjük, mert az egyáltalán nem olyan szexi, mint feltenni párezer eurót a párosra. Míg Las Vegas, a makaói kaszinók és a listánkon szereplő egyéb gambler központok bárki számára elérhetők – értsd: pénzes turisták, szenvedélybetegek, profik – addig Monte Carlo az elit játszótere, ahol a pénzes euro-trash, a helyi nemesség és az adóparadicsomba merülő high society múlatja az időt. Ha nem tudunk ilyen járgányokkal érkezni a helyszínre, ne itt akarjuk megtenni a 17-est.

Las Vegas, az örök klasszikus

Naná. Vegas a szerencsejátékosok Mekkája, egy magára valamit is adó gambler nem hal meg úgy, hogy ne próbált volna meg bankot robbantani a kultikus kaszinók valamelyikében. Sin City, azaz a bűn városa a negyvenes években pörgött fel igazán, legöregebb, ma is működő hotel-kaszinóját, a Flamingo Hotelt a Genovese maffia klánhoz köthető gengszter, a legendás Bugsy Siegel építtette. Az egyik legújabb szentély, a Bellagio 1998-ban nyitott meg, gyenge 1.6 milliárd dollárba került, ami akkor a világ legdrágább szerencsejáték centrumává tette. A hotel-kaszinóban 200 rulett és egyéb asztal található, illetve 2000 nyerőgép. A Bellagio Poker Room a zsugások mennyországa (vagy pokla, lapjárástól függ), egyik helyiségében a high rollerek nyomhatják magasabb limitekkel. Az épület és az előtte található szökőkút amerikai látványosságnak számít, és persze a show sem maradhat el: a Cirque du Soleil itt rendszeres programnak számít.

Neon csillogás Makaón

Makaó – vagyis inkább portugál gyarmatosítói - időben találta ki magának a frankót: az 1850-es években engedélyezték a szerencsejátékot a félszigeten és két szigetén. A jó időzítésnek köszönhetően nem Hongkong, Tajvan vagy valamelyik nevenincs sziget lett Ázsia legforgalmasabb szerencsejáték-fellegvára, hanem ők. És hogy ez miért jó? Azért mert a szerencsejátékokból befolyó bevételek teszik ki a sziget éves GDP-jének 43 százalékát. Igen, ez a tartomány (ma a Kínai Népköztársaság része) mások pechjéből tartja fenn magát, méghozzá nem is rosszul.  Makaón jelenleg 33 kaszinó működik, némelyik kis tétekkel a Kínából érkező munkásosztályra specializálódva, a legmenőbb pedig a Mandarin Oriental Macau. Ebben a luxushotelben 24 órán át pörög a biznisz, kínai párttagok 59 nyerőgépbe dobálhatjuk a verejtékes munkával elsikkasztott pénzt, illetve 11 asztalnál pakolhatják a zsetonokat. Errefelé nem csak a kaszinó a nyerő, ló-. és agárversenyek is várják a nagyérdeműt.

Szingapúr, a legújabb ékkő

Szingapúr 2005-ben, vagyis alig hét éve nyitotta meg első kaszinóját, a Resorts World Sentosát, ami azokban az években a kontinens egyik legkomolyabb építkezésének számított. A második giga-játékbarlang 2010-ben nyílt meg, méghozzá az amerikai Las vegas Sands jóvoltából. A Marina Bay Sands Dél-Kelet Ázsia egyik legextravagánsabb épülete, nem mellékesen pedig a világ legdrágább ilyen jellegű intézménye (8 milliárd dollár telekkel együtt.) A befektetés a tervek szerint hat év múlva meg is térül, hiszen évi 1 milliárd dolláros profittal számolnak a tulajdonosok. A forgalom erős: naponta közel 25.000-en fordulnak meg a kaszinóban.  Az 1600 félkarú rablóval, az 500 darab rulett-, blackjack és satöbbi asztallal telepakolt terem mellett van itt még luxusmárkákat felvonultató bevásárlóközpont, múzeumok, éttermek, mozi, a világ legkirályabb medencéje, két színház, jégpálya, vagyis minden, ami szem szájnak ingere.

Kaszinó-hajók az Arab-öbölben

Az Egyesült Arab Emírátusok területén a szerencsejáték tiltott – az iszlám is kígyót-békát kiált rá, igaz, lottó például van – de mindig akadnak élelmes emberek, akik megtalálják a kiskapukat. Tizenkét tengeri mérföldig terjed a hatóságok működési területe, így azon túl már lehet kaszinózni, rogyásig. Az Egyesült Arab Emirátusok partvidéki városait érintő óceánjárók úszó játékbarlangok, amelyek a rulett, a baccara és az egyéb műfajok szerelmeseit várja, tárt karokkal. Ilyen hajó a Brilliance of the Seas nevű, Dubai kikötőjében bejegyzett hajó, amelynek egyes túráit mintha éppen a helyi szerencsejátékra vágyók igényeihez igazítottak volna. Michael Bayley, a hajót működtető Royal Caribbean Cruises feje 2010-ben azt nyilatkozta, hogy mivel a kaszinót csak nemzetközi vizeken nyitják meg, ezért nem követnek el semmi törvénysértő dolgot, Allah szeme tizenkét tengeri mérföldig lát, tehetnénk hozzá. Természetesen több hasonló hajójárat is működik az Arab-öbölben, igaz, sokan már évekkel ezelőtt azt jósolták, hogy előbb-utóbb vége lesz az úszó kaszinóknak. Amíg viszont nem csap le a törvény szigora, addig tovább pörög a rulettkerék.

Ha inkább öt tóparti város, vagy ugyanennyi európai horgászparadicsom, vagy alig ismert hazai fürdőhelyek érdekelnek, akkor a legjobb helyen vagy!

Player Autószalon

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!