Eger

Ha a legtöbbet szeretnénk megnézni egyetlen, kellemesen bikavérre szomjasztó séta alatt a törökverő ezeréves városból, a romantikus gyaloglást két dologgal kezdjük: a bazilikával és három gombóc fagylalttal – az Eszterházy tér  (A pont) ugyanis nyüzsög a finomabbnál finomabb fagyikat áruló boltoktól. Az első gombóc erejéig meredjünk erre a hatalmas, neoklasszicista épületre, majd vegyük utunkat felfele a Széchenyi István sétálóutcán az óváros felé. A kávézókkal és fantasztikus, itt komolyan lakik valaki? típusú álmélkodó hitetlenkedéssel tűzdelt barokk házakról kanyarodjunk a sikátoros Szent János utcán át az impozáns Dobó térre.

A macskaköves minorita templomos teret a megnyugtatóan zubogó Eger-patak fölött ívelő kis kőhídon elhagyva sétáljunk fel lassan a girbe-gurba utcákon. Nézzünk át a turistaboltok áj láv Eger-pólós porhintésén, és hagyjuk, hogy földig essen az állunk, mennyire gyönyörűek is ezek a több száz éves, fagerendás, vaskapus, nyikorgó cégéres, cinkos tetőablakos, színes-kopott kis házak a Kossuth Lajos, Hibay Károly, Fazola és Gólya utcákon. Majd ha már kellően elfáradtunk, és mindezt kényelmesen ülve szeretnénk tovább csodálni, igyunk egy, egri-úgyhogy-nem-lehet-rossz pohár bort a Dózsa György téri kis teraszok egyikén.

Szentendre

Sok helyről meg lehet közelíteni Szentendre híresen festői óvárosát (persze akkor célozzuk be, ha épp nincsen árvíz); a temérdek szép útvonal közül mi egy kevésbé megszokottat, a Bükkös-patak partjától kezdődően (A pont) ajánljuk a sétát. A patakot szó szerint átlépve a haladjunk felfelé az Arany János majd a Bajcsy Zsilinszky utcán, lessünk be a régi házak kopott kerítésein, tapadjunk egy “Üzlet kiadó” üvegablakra, és csináljunk árnyékot a kezünkkel, hogy belássunk a mesés elhagyatott helyiségekbe, és ne felejtsük el a napfényszívta tetőcserepeket sem, amelyekből itt-ott egy-egy fűszál nő ki az emberöltős rések között.

A Rákóczi Ferenc utcán továbbhaladva az óváros egyre nyüzsgőbb és élettel telibb; felbukkannak az első kávézók, éttermek és kézműves boltok, ahogy a Fő tér felé tartunk. De mielőtt a Fő térre érkeznénk, vegyünk egy kanyart jobbra, és menjünk le a Jankó János utcán, majd üljünk be a Dorothea kávézóba egy italra, vagy csak menjünk egy kis kört vissza a térig – megéri lekanyarodni egy kicsit a megszokott csapásról. A turistapozitív teret elhagyva vegyük az irányt a Kedves kávézónál kezdődő sikátoron felfele kanyargó lépcsősoron a város tetején tornyosuló templom felé – végül üljünk fel a kőkerítés tetejére, és bámuljuk le az alkonyatot az egymáshoz kapcsolódó tetőkről és a tükröződő Duna-partról.

Budapest

Budapest Velencéjének is nevezik a főváros talán legszebb és legkülönlegesebb környékét. A kis sétát kezdjük az Irányi és Károlyi Mihály utca sarkán díszelgő Centrál kávézónál (A pont), majd a Károlyi utcán haladjunk tovább az Egyetem tér felé. Az éttermekkel, kávézókkal, modern lábfej- és könyvszobrokkal, egyetemmel és Egyetemi Kisboldogasszony templommal cifrázott téren átvágva folytassuk utunkat a Királyi Pál utcán, ahol megértjük, miért ez a mi Velencénk.

A balkonok, kanyargó mellékutcák és takarosan egymás mellett sorakozó különleges kis boltok, mint például egy sajtbolt, egy borászat, egy Utas és Holdvilág könyvesbolt, kézműves üzlet, kis hotelek, angol pub és a Képíró utca sarkán álló Borssó kávézó mind-mind olyan érzést ad, mintha folyékony, ingó szigeteken mennénk. Gyalogoljunk végig egészen a Kálvin térig és vágjunk át a Lónyay utcán, forduljunk balra a Török Pálon, ahol megcsodálhatjuk a képző- és iparművészeti szakközépet, végül sétáljunk ki a Ráday utcára – és járjuk be a különböző árkategóriájú és stílusú kávézók, éttermek és jazzes borozók tarkította művészutcát. Végül, ha kellően megszomjaztunk, ne csak gyönyörködjünk bennük, hanem válasszunk is közülük egyet!

 (Illusztráció: Jónás Csongor, fotó: morrissey)