Segítség! Meghülyült a menyasszonyom!

Itt a nyár, az esküvőszezon, egymást érik a legény- és leánybúcsúk. A házasulandó férfiaknak ez az időszak általában kész rémálom. De vajon miért bolondulnak meg a nők az esküvő előtt?

Először is tisztázzuk: nem akarom mentegetni a nőket. Csupán tisztázni szeretnék pár dolgot, amelyek fölött a férfiak könnyedén átsiklanak – pedig a segítségükkel sokkal könnyebb volna megérteni, miért kap a szeretett hölgy sikítófrászt, ha egy árnyalattal sötétebb az esküvői torta.

Hogyan végződnek a népmesék? „Világra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Kész. Olyan sehol sincs, hogy „és a legkisebb fiú költséghatékony esküvőt szervezett, amikor elvette a király lányát”. Hopp, ez a kulcsszó: a királykisasszony. Ennek öltözik minden kislány az oviban a jelmezbálon, ennek képzeli magát minden tizenéves, aki a hercegére vár, aki általában nem fehér lovon, de annál több pattanással érkezik. Innen ered minden: már a bölcsiben is azt sulykolják a kislányokba, hogy az esküvő, az csak világraszóló valami lehet, ezt követi automatikusan a boldogan élés, míg meg nem halnak. Ha ez nem volna elég, ott a sok eltévedt anya, aki állandóan azzal jön: „bezzeg Kovács Jucuska beágyaz! Bezzeg ő megeszi a reggelijét!”, később pedig jön a tompa, de annál nyomasztóbb lelki terror: „Jaj, hallottad, hogy Kovács Jucuska megszült? Kisfia van, olyan édes, persze nem azért mondom, tudod, csak hát alattad járt eggyel általánosban”.

Igen: a nőkbe beleoltják az egymáshoz hasonlítgatást és a megfelelési kényszert. "Kovács Jucuskának kétmillió volt a lagzija és a Seychelles-szigetekre mentek nászútra? Jaj, drágám, ugye nem akarunk megelégedni Párizzsal és egy olcsóbb esküvővel?"

A legijesztőbb ebben tulajdonképpen az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy amikor az ifjú ara ott feszít majd a sütibaba-ruhában a sokszázezres vacsorán, akkor azt fogja érezni, hogy igen, ez az, erre vágytam. A legtöbb nő nem arra hallgat, amit legbelül gondol, hiszen azt kiskorában is megmondták neki, hogy nem szabad: „nem érdekel, hogy nincs kedved beágyazni, megcsinálod, mint minden rendes kislány!”. És mivel a legtöbb nő épp ilyen emlékeket cipel magával, mitől érzi magát jobban? Ha összesúghat valaki háta mögött, hogy „na, tessék, ugye, hogy az ő lagzija nem is volt olyan fényűző? Nem is jött össze annyi a menyasszonytáncból!"

Félelmetes? Nem egy ilyen nőt akartál elvenni? Márpedig jobb, ha minden férfi belegondol az esküvői szokásrendszer másik oldalába is: a néprajzi hagyományok közt számos jel arra utal, hogy régen a menyasszony afféle vásárfia volt a férfiak számára: az elvett szüzességért cserébe jegyajándékot adtak a nőnek, ami a válás, özvegység után is az övé lehetett – ellenben a lányos házra kőkemény szabályok vonatkoztak a lagzi idején. A nő hozománya egy hétig volt kiállítva az udvarra, hogy mindenki láthassa, milyen módos leányt vesz el a vőlegény. A lakodalom középpontjában tehát nem az érzelmek, a meghittség álltak, hanem a kivagyiság, a magamutogatás és a hencegés. Ez a szomorú valóság.

Míg régen mindent az örömszülők szerveztek, manapság az ifjú pár legtöbbször már külön él, s így a szervezés is az ő nyakukba szakad – ez pedig, valljuk be őszintén, általában a nőt jelenti. Egyfelől ott a vállán a nyomás, hogy világra szóló lakodalmat csapjanak, másrészről meg az, hogy mi van, ha valakit lefelejt a vendéglistáról? Ha a zenekar mégse játszik olyan jól? Ha kevés lesz a konyak? A férfi eközben csak azt látja, hogy szerelme egyre idegesebb, feszültebb, a legapróbb homlokráncolásra is kiborul – és mivel a nő bezárkózik, az esküvő időpontjára még a leghalványabb remény is elszáll arra, hogy ezt a problémát valaha is normálisan megbeszéljék.

Hogy mit tehet egy férfi, ha látja eluralkodni választottján a pánikot? Üljön le vele, és mondja el, neki, hogy mennyire fontos számára, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Esetleg áldozzon fel egy kis szabadidőt arra, hogy brainstormingoljon a leendő feleségével: mit kell még elintézni, kiket hívjanak meg, ki választja ki a gyűrűket, és hogyan fogják mindezt finanszírozni. Ami pedig még ennél is fontosabb: KÉRDEZZEN. Szépen, türelmesen, és ami a fő: SOKAT. Ha ugyanis valamiről sokat beszél valaki, akkor letisztul a fejében a kép arról, mire is vágyik igazán. Hogy az abroncsos ruha csak azért fontos-e neki, mert Kovács Jucuskának is az volt – vagy, mert tényleg erről álmodik kislánykora óta.

Néha csak az akadályozza meg a nőket abban, hogy valami extrát csináljanak az esküvőn (és jelen esetben épp a kevesebb számít extrának), hogy úgy gondolják, a vőlegényük tesz arra, mi lesz a lagzin, és akkor már inkább nem teszik ki magukat a család és a barátok rosszallásának. Ha azonban egy menyasszony azt érzi, hogy leendő férje támogatja, és kiáll mellette, amikor az anyós elkezd kárálni, miért nincs húsleves és töltött káposzta a lakodalomban, merészebben megy szembe az elvárásokkal: és ki tudja, akár még a férfi is tevékeny részese lehet az esküvői előkészületeknek. A felelősség megosztása megsokszorozza az elégedettséget is!

Mindez persze csak azokra a lányokra igaz, akik józanul képesek az esküvőjükre gondolni, ugyanis vannak bőven olyanok is, akik tényleg arra vágynak, hogy azon a bizonyos napon a Nap is körülöttük forogjon. Ha ezt egy férfi nem tudja tolerálni, akkor jobb elgondolkodni azon, milyen helyzetekben jelenthet ez a fajta viselkedés problémát majd a későbbiek folyamán. Ha pedig a menyasszony totálisan elfeledkezik arról, hogy nem a hogyan, hanem a kihez a lényeg a férjhez menésben, akkor jobb, ha az egész kapcsolat létjogosultságát átgondoljuk, hiszen akkor csak egy bárkivel behelyettesíthető pont vagyunk azon az irtózatosan hosszú listán, ami a világra szóló lakodalomhoz kell. Hadd éljenek boldogan mással, amíg meg nem halnak.

Az etikett nehezen definiálható illemkódex, amelynek szabályai kultúránként, helyzetenként és társaságokként változhatnak. Nem egyszerű téma, nem is szeretnénk túlbonyolítani, ezért a következőkben a legalapvetőbb - de mégis gyakori -, hibákra koncentrálunk. A félreértések elkerülése végett: az etikett nem ott kezdődik, amikor villát ragadsz a kezedbe, hanem jóval korábban!

Hibák vacsora előtt

Rossz éttermet választasz

Egy étterem több szempontból is minősíthetetlennek számíthat. Egyrészt lehet rossz színvonalú: a pincérek durvább modorral bírnak, mint Shrek, a berendezés lepukkant, az ételek ehetetlenek. Ennek elkerülésére érdemes alaposan ellenőrizni a helyet, akár online, akár személyesen. A másik baki, hogy ugyan kifogástalan a hely, de a célnak mégsem felel meg. Egy első (vagy második, stb.) randira nem szerencsés túlságosan romantikus hangulatú intézményt választani, ezt hagyjuk meg a már párnak számító emberkéknek. Ez az intelem első blikkre taktikai fogásnak tűnhet, holott ez a döntés pontosan a megfelelő modor birtoklásáról szól. A gyertyafényt hagyjuk meg későbbre. Az éttermet a férfinak ildomos kiválasztania, nem kell, hogy közös megegyezés tárgyát képezze, de azt is illik elkerülni, hogy egy steak house-ban ülve derüljön ki a partnerünkről, hogy radikális vegán, aki évek óta csak magokon és bogyókon él és még a madársalátát is undorítónak találja az elnevezése miatt.

Bohócnak öltözöl

A 10 divatbaki, amit egy férfinak kerülnie kell című alaptanulmány mindenki számára ajánlott olvasmány, de sok helyen elég, ha felkapunk egy sötét farmert és egy (nem mélyen kigombolt nyakú) inget. Nyakkendő és zakó szinte már sehol sem alapfeltétel, de az adott étterem honlapját mindig érdemes csekkolni, ugyanis vannak helyek, amelyek dressz kódot adnak meg!

Nem tudsz parkolni

Hardcore etikettszabálynak  tűnhet, de ha randipartnert fuvarozol étterembe, akkor a parkolásnak is vannak szabályai. A lényeg, hogy illik tudni, hogy hol van az étterem, ha pedig megtaláltad, akkor a parkolóhely keresgélése ne tartson tovább öt percnél. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre felkutatni a közeli fizetős parkolókat. A megfelelő parkolás biztosítása egyébként egy jó étterem feladatai közé tartozik, nem véletlen, hogy minőségi éttermi kalauzok osztályzatai ezt az opciót is figyelembe veszik.

Nem foglalsz asztalt

Egy randit vagy kellemes estét tönkretehet, ha kiderül, hogy nem foglaltál asztal, az étterem pedig tele van. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor nem csak arról gondoskodsz, hogy legyen helyetek, hanem arról is, hogy az asztal ne a mosdókhoz vagy a bejárathoz közel legyen, hanem ideális helyen. (Hogy mi számít annak, az mindig a helytől függ. Ismét érdemes előre tervezni.) Nagyon triviális tanácsnak tűnhet, pedig egy szombat estén, amikor egy jó helyen minden asztal foglalt 7 és 10 között és a helyszínen már nem lehet másik asztalt kérni, nagyon is hasznos lesz ennyire előrelátónak lenni.

Hölgyeket előre

A hölgyek előre szabály az élet egyéb területein működhet, de nem ebben az esetben. A férfi lép be elsőként az étterembe, majd az ajtót tartva beengedi a hölgyet. Az etikett egy folyamatosan változó és megújuló entitás, de ez a szabály öröknek tűnik.

Rohanás

Ideális esetben a főpincér vagy egy felszolgáló másodperceken belül megszólít bennünket, és a korábban foglalt asztalunkhoz kísér, de ha ez nem történik meg, akkor várjunk egy keveset, amíg feltűnik az illetékes elvtárs. Elsőként a hölgy foglal helyet, jó esetben a pincér kihúzza számára a széket. Hiába vagyunk éhesek, illik türelmesnek lennünk, különösen ha randiról van szó. Nem sürgetjük választással a partnerünket. A legfrissebb trendek szerint a nemek egyenlők, ha rendelésről van szó, azaz a férfi is előállhat a farbával elsőként.

Vacsora közben

Bénán rendelsz bort*

A borrendelés témáját egyszer már körbejártuk egy igazi szakértő segítségével, de a lényeg, hogy akár előre is tájékozódhatunk a kiválasztott étterem kínálatával kapcsolatban, a legtöbb étterem honlapja rendelkezik itallappal is. Bátran hagyatkozzunk a sommelierre vagy felszolgálóra, de ha nem tetszik az ajánlott bor, akkor kérjünk másikat. Ne parázzuk túl, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.

*A kisbetűs részben jegyezzük meg, hogy a bor természetesen nem kötelező része egy tökéletes vacsorának.

Villával eszed a levest

Na jó, ez nem fordulhat elő, de vajon hányan tudjuk megkülönböztetni a kávéskanalat a desszertkanáltól? Egy alaposan megterített asztalnál akár három pohár (fehérboros, vörösboros, vizes) három tányér, és egy fiókra való evőeszköz is várhat bennünket. Éttermekben rendszerint fogásonként érkeznek az egyébként is lecsökkentett számú evőeszközök, de ha valami igazán csúcs helyre keveredünk, akkor a szabály az, hogy étkezésenként egy evőeszközt (vagy evőeszközpárt) használunk fel, és kívülről haladunk befelé. Ha a tányér jobb és baloldalán elfogytak az evőeszközök, akkor jöhetnek a tányér fölé helyezett cuccok (általában a kávés- vagy desszertkanál vagy desszertvilla.)

Csak eszel és eszel

A vacsora társasági esemény, még akkor is, ha csak két ember vesz részt rajta. Soha ne feledd, hogy a legfontosabb a partnered, ezért illik folyamatosan a figyelmünkről biztosítani, szóval tartani, szórakoztatni. Ennek megfelelően a mobilt illik kikapcsolni, de minimum lehalkítani.

Vacsora után

Nem tudod, hogy ki fizessen

Az etikett halad a korral, ma már nem feltétlenül kötelező a férfinak fizetni, igaz, úriemberként illik felajánlania azt. Egy másik felfogás szerint az a fél fizet, aki kezdeményezte a randit. A borravaló mértéke hazai intézményekben rendszerint a számla 10-15 %-ának felel meg. Egy igazi gentleman diszkréten egyenlíti ki a számlát, és nem villant meg kötegnyi papírpénzeket. Ha már itt tartunk: slusszkulcsot és mobilt sem.

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!