Segítség! Meghülyült a menyasszonyom!

Itt a nyár, az esküvőszezon, egymást érik a legény- és leánybúcsúk. A házasulandó férfiaknak ez az időszak általában kész rémálom. De vajon miért bolondulnak meg a nők az esküvő előtt?

Először is tisztázzuk: nem akarom mentegetni a nőket. Csupán tisztázni szeretnék pár dolgot, amelyek fölött a férfiak könnyedén átsiklanak – pedig a segítségükkel sokkal könnyebb volna megérteni, miért kap a szeretett hölgy sikítófrászt, ha egy árnyalattal sötétebb az esküvői torta.

Hogyan végződnek a népmesék? „Világra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Kész. Olyan sehol sincs, hogy „és a legkisebb fiú költséghatékony esküvőt szervezett, amikor elvette a király lányát”. Hopp, ez a kulcsszó: a királykisasszony. Ennek öltözik minden kislány az oviban a jelmezbálon, ennek képzeli magát minden tizenéves, aki a hercegére vár, aki általában nem fehér lovon, de annál több pattanással érkezik. Innen ered minden: már a bölcsiben is azt sulykolják a kislányokba, hogy az esküvő, az csak világraszóló valami lehet, ezt követi automatikusan a boldogan élés, míg meg nem halnak. Ha ez nem volna elég, ott a sok eltévedt anya, aki állandóan azzal jön: „bezzeg Kovács Jucuska beágyaz! Bezzeg ő megeszi a reggelijét!”, később pedig jön a tompa, de annál nyomasztóbb lelki terror: „Jaj, hallottad, hogy Kovács Jucuska megszült? Kisfia van, olyan édes, persze nem azért mondom, tudod, csak hát alattad járt eggyel általánosban”.

Igen: a nőkbe beleoltják az egymáshoz hasonlítgatást és a megfelelési kényszert. "Kovács Jucuskának kétmillió volt a lagzija és a Seychelles-szigetekre mentek nászútra? Jaj, drágám, ugye nem akarunk megelégedni Párizzsal és egy olcsóbb esküvővel?"

A legijesztőbb ebben tulajdonképpen az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy amikor az ifjú ara ott feszít majd a sütibaba-ruhában a sokszázezres vacsorán, akkor azt fogja érezni, hogy igen, ez az, erre vágytam. A legtöbb nő nem arra hallgat, amit legbelül gondol, hiszen azt kiskorában is megmondták neki, hogy nem szabad: „nem érdekel, hogy nincs kedved beágyazni, megcsinálod, mint minden rendes kislány!”. És mivel a legtöbb nő épp ilyen emlékeket cipel magával, mitől érzi magát jobban? Ha összesúghat valaki háta mögött, hogy „na, tessék, ugye, hogy az ő lagzija nem is volt olyan fényűző? Nem is jött össze annyi a menyasszonytáncból!"

Félelmetes? Nem egy ilyen nőt akartál elvenni? Márpedig jobb, ha minden férfi belegondol az esküvői szokásrendszer másik oldalába is: a néprajzi hagyományok közt számos jel arra utal, hogy régen a menyasszony afféle vásárfia volt a férfiak számára: az elvett szüzességért cserébe jegyajándékot adtak a nőnek, ami a válás, özvegység után is az övé lehetett – ellenben a lányos házra kőkemény szabályok vonatkoztak a lagzi idején. A nő hozománya egy hétig volt kiállítva az udvarra, hogy mindenki láthassa, milyen módos leányt vesz el a vőlegény. A lakodalom középpontjában tehát nem az érzelmek, a meghittség álltak, hanem a kivagyiság, a magamutogatás és a hencegés. Ez a szomorú valóság.

Míg régen mindent az örömszülők szerveztek, manapság az ifjú pár legtöbbször már külön él, s így a szervezés is az ő nyakukba szakad – ez pedig, valljuk be őszintén, általában a nőt jelenti. Egyfelől ott a vállán a nyomás, hogy világra szóló lakodalmat csapjanak, másrészről meg az, hogy mi van, ha valakit lefelejt a vendéglistáról? Ha a zenekar mégse játszik olyan jól? Ha kevés lesz a konyak? A férfi eközben csak azt látja, hogy szerelme egyre idegesebb, feszültebb, a legapróbb homlokráncolásra is kiborul – és mivel a nő bezárkózik, az esküvő időpontjára még a leghalványabb remény is elszáll arra, hogy ezt a problémát valaha is normálisan megbeszéljék.

Hogy mit tehet egy férfi, ha látja eluralkodni választottján a pánikot? Üljön le vele, és mondja el, neki, hogy mennyire fontos számára, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Esetleg áldozzon fel egy kis szabadidőt arra, hogy brainstormingoljon a leendő feleségével: mit kell még elintézni, kiket hívjanak meg, ki választja ki a gyűrűket, és hogyan fogják mindezt finanszírozni. Ami pedig még ennél is fontosabb: KÉRDEZZEN. Szépen, türelmesen, és ami a fő: SOKAT. Ha ugyanis valamiről sokat beszél valaki, akkor letisztul a fejében a kép arról, mire is vágyik igazán. Hogy az abroncsos ruha csak azért fontos-e neki, mert Kovács Jucuskának is az volt – vagy, mert tényleg erről álmodik kislánykora óta.

Néha csak az akadályozza meg a nőket abban, hogy valami extrát csináljanak az esküvőn (és jelen esetben épp a kevesebb számít extrának), hogy úgy gondolják, a vőlegényük tesz arra, mi lesz a lagzin, és akkor már inkább nem teszik ki magukat a család és a barátok rosszallásának. Ha azonban egy menyasszony azt érzi, hogy leendő férje támogatja, és kiáll mellette, amikor az anyós elkezd kárálni, miért nincs húsleves és töltött káposzta a lakodalomban, merészebben megy szembe az elvárásokkal: és ki tudja, akár még a férfi is tevékeny részese lehet az esküvői előkészületeknek. A felelősség megosztása megsokszorozza az elégedettséget is!

Mindez persze csak azokra a lányokra igaz, akik józanul képesek az esküvőjükre gondolni, ugyanis vannak bőven olyanok is, akik tényleg arra vágynak, hogy azon a bizonyos napon a Nap is körülöttük forogjon. Ha ezt egy férfi nem tudja tolerálni, akkor jobb elgondolkodni azon, milyen helyzetekben jelenthet ez a fajta viselkedés problémát majd a későbbiek folyamán. Ha pedig a menyasszony totálisan elfeledkezik arról, hogy nem a hogyan, hanem a kihez a lényeg a férjhez menésben, akkor jobb, ha az egész kapcsolat létjogosultságát átgondoljuk, hiszen akkor csak egy bárkivel behelyettesíthető pont vagyunk azon az irtózatosan hosszú listán, ami a világra szóló lakodalomhoz kell. Hadd éljenek boldogan mással, amíg meg nem halnak.

Az etikett nehezen definiálható illemkódex, amelynek szabályai kultúránként, helyzetenként és társaságokként változhatnak. Nem egyszerű téma, nem is szeretnénk túlbonyolítani, ezért a következőkben a legalapvetőbb - de mégis gyakori -, hibákra koncentrálunk. A félreértések elkerülése végett: az etikett nem ott kezdődik, amikor villát ragadsz a kezedbe, hanem jóval korábban!

Hibák vacsora előtt

Rossz éttermet választasz

Egy étterem több szempontból is minősíthetetlennek számíthat. Egyrészt lehet rossz színvonalú: a pincérek durvább modorral bírnak, mint Shrek, a berendezés lepukkant, az ételek ehetetlenek. Ennek elkerülésére érdemes alaposan ellenőrizni a helyet, akár online, akár személyesen. A másik baki, hogy ugyan kifogástalan a hely, de a célnak mégsem felel meg. Egy első (vagy második, stb.) randira nem szerencsés túlságosan romantikus hangulatú intézményt választani, ezt hagyjuk meg a már párnak számító emberkéknek. Ez az intelem első blikkre taktikai fogásnak tűnhet, holott ez a döntés pontosan a megfelelő modor birtoklásáról szól. A gyertyafényt hagyjuk meg későbbre. Az éttermet a férfinak ildomos kiválasztania, nem kell, hogy közös megegyezés tárgyát képezze, de azt is illik elkerülni, hogy egy steak house-ban ülve derüljön ki a partnerünkről, hogy radikális vegán, aki évek óta csak magokon és bogyókon él és még a madársalátát is undorítónak találja az elnevezése miatt.

Bohócnak öltözöl

A 10 divatbaki, amit egy férfinak kerülnie kell című alaptanulmány mindenki számára ajánlott olvasmány, de sok helyen elég, ha felkapunk egy sötét farmert és egy (nem mélyen kigombolt nyakú) inget. Nyakkendő és zakó szinte már sehol sem alapfeltétel, de az adott étterem honlapját mindig érdemes csekkolni, ugyanis vannak helyek, amelyek dressz kódot adnak meg!

Nem tudsz parkolni

Hardcore etikettszabálynak  tűnhet, de ha randipartnert fuvarozol étterembe, akkor a parkolásnak is vannak szabályai. A lényeg, hogy illik tudni, hogy hol van az étterem, ha pedig megtaláltad, akkor a parkolóhely keresgélése ne tartson tovább öt percnél. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre felkutatni a közeli fizetős parkolókat. A megfelelő parkolás biztosítása egyébként egy jó étterem feladatai közé tartozik, nem véletlen, hogy minőségi éttermi kalauzok osztályzatai ezt az opciót is figyelembe veszik.

Nem foglalsz asztalt

Egy randit vagy kellemes estét tönkretehet, ha kiderül, hogy nem foglaltál asztal, az étterem pedig tele van. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor nem csak arról gondoskodsz, hogy legyen helyetek, hanem arról is, hogy az asztal ne a mosdókhoz vagy a bejárathoz közel legyen, hanem ideális helyen. (Hogy mi számít annak, az mindig a helytől függ. Ismét érdemes előre tervezni.) Nagyon triviális tanácsnak tűnhet, pedig egy szombat estén, amikor egy jó helyen minden asztal foglalt 7 és 10 között és a helyszínen már nem lehet másik asztalt kérni, nagyon is hasznos lesz ennyire előrelátónak lenni.

Hölgyeket előre

A hölgyek előre szabály az élet egyéb területein működhet, de nem ebben az esetben. A férfi lép be elsőként az étterembe, majd az ajtót tartva beengedi a hölgyet. Az etikett egy folyamatosan változó és megújuló entitás, de ez a szabály öröknek tűnik.

Rohanás

Ideális esetben a főpincér vagy egy felszolgáló másodperceken belül megszólít bennünket, és a korábban foglalt asztalunkhoz kísér, de ha ez nem történik meg, akkor várjunk egy keveset, amíg feltűnik az illetékes elvtárs. Elsőként a hölgy foglal helyet, jó esetben a pincér kihúzza számára a széket. Hiába vagyunk éhesek, illik türelmesnek lennünk, különösen ha randiról van szó. Nem sürgetjük választással a partnerünket. A legfrissebb trendek szerint a nemek egyenlők, ha rendelésről van szó, azaz a férfi is előállhat a farbával elsőként.

Vacsora közben

Bénán rendelsz bort*

A borrendelés témáját egyszer már körbejártuk egy igazi szakértő segítségével, de a lényeg, hogy akár előre is tájékozódhatunk a kiválasztott étterem kínálatával kapcsolatban, a legtöbb étterem honlapja rendelkezik itallappal is. Bátran hagyatkozzunk a sommelierre vagy felszolgálóra, de ha nem tetszik az ajánlott bor, akkor kérjünk másikat. Ne parázzuk túl, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.

*A kisbetűs részben jegyezzük meg, hogy a bor természetesen nem kötelező része egy tökéletes vacsorának.

Villával eszed a levest

Na jó, ez nem fordulhat elő, de vajon hányan tudjuk megkülönböztetni a kávéskanalat a desszertkanáltól? Egy alaposan megterített asztalnál akár három pohár (fehérboros, vörösboros, vizes) három tányér, és egy fiókra való evőeszköz is várhat bennünket. Éttermekben rendszerint fogásonként érkeznek az egyébként is lecsökkentett számú evőeszközök, de ha valami igazán csúcs helyre keveredünk, akkor a szabály az, hogy étkezésenként egy evőeszközt (vagy evőeszközpárt) használunk fel, és kívülről haladunk befelé. Ha a tányér jobb és baloldalán elfogytak az evőeszközök, akkor jöhetnek a tányér fölé helyezett cuccok (általában a kávés- vagy desszertkanál vagy desszertvilla.)

Csak eszel és eszel

A vacsora társasági esemény, még akkor is, ha csak két ember vesz részt rajta. Soha ne feledd, hogy a legfontosabb a partnered, ezért illik folyamatosan a figyelmünkről biztosítani, szóval tartani, szórakoztatni. Ennek megfelelően a mobilt illik kikapcsolni, de minimum lehalkítani.

Vacsora után

Nem tudod, hogy ki fizessen

Az etikett halad a korral, ma már nem feltétlenül kötelező a férfinak fizetni, igaz, úriemberként illik felajánlania azt. Egy másik felfogás szerint az a fél fizet, aki kezdeményezte a randit. A borravaló mértéke hazai intézményekben rendszerint a számla 10-15 %-ának felel meg. Egy igazi gentleman diszkréten egyenlíti ki a számlát, és nem villant meg kötegnyi papírpénzeket. Ha már itt tartunk: slusszkulcsot és mobilt sem.

Összeszedtük, hogy mik azok a hibák, amiktől megőrülünk. Az például megvan, amikor a számlára többet vársz, mint az ételre?

1. Tahó személyzet

Ez a fejezet, akár lexikon terjedelmű is lehetne. Itthon a depressziós pincér effektus alapbetegség, azaz a felszolgálók rettentően nyomottak, és nem is rejtik véka alá, hogy mennyire hánynak attól, hogy pont az ő éttermükbe, kávézójukba, bárjukba evett a fene. Ha bármilyen kérésed van a számlától kezdve addig, hogy közepesen, avagy jól átsütve kéred a kacsád, illetve mennyire legyen csípős a rogan josh, az mérhetetlen fájdalmat okoz a számára, és ne, ne is próbáljuk őt arról kérdezni, hogy mit jelent az, hogy „terrine”, mert fogalma nincs róla. Nagyon nem szeretjük/értjük az „itthon minden szar, külföldön sokkal jobb” kezdetű szólamokat, de tőlünk nyugatra ebből a szempontból emeletekkel magasabb a színvonal.

2. Lassú kiszolgálás

Nehéz eldönteni, hogy mi számít lassú kiszolgálásnak, de a szerkesztőségben abban állapodtunk meg, hogy 25 perc után már csigatempójú szervizről beszélhetünk. Az egyik leggyakoribb hiba az éttermekben, főleg csúcsidőben, hétvégén este jellemző, de ha a felszolgált étel feledteti a hosszú várakozást, akkor megbocsátható bűn.

3. Művészlelkű szakács

Kisebbségi komplexusban szenvedő szakácsok hóbortja, hogy olyan egyszerű ételeket is, mint egy brassói, úgy felcicomáznak, mint egy karácsonyfát. A díszítőelemként funkcionáló száraz spagetti tésztát (!), spirálisan tekeredő paradicsomhéjat, narancsgerezdet, és az egyéb kreációkat felejtsük el. Ébresztő!, a nyolcvanas évek véget értek. Apróbetűs rész: azt is szeretjük, amikor a menü tele van olyan cikkekkel, amiket valójában nem tudnak kihozni.

4. Szar kaja

Ezt nem kell túlragozni, van, hogy nem sül át, túlsül, romlott (például kagyló), vagy egész egyszerűen lapos, íztelen, gyenge. Ez ellen előzetes felkészüléssel lehet védekezni, szörföljünk az interneten, és érdemes odafigyelni a szakírók véleményére is. Friss, jó minőségű halat kevés étterem engedhet meg magának, a szezonalitás létező fogalom, azaz bizonyos zöldségekből, gyümölcsökből télen nem fogunk (frisset) kapni, és nincs vagy nagyon kevés olyan étterem létezik, amely egyszerre készít jó indiai, thai és olasz kaját. A vastag étlap egy-két kivételtől eltekintve gyanús. A szar kaját tovább súlyosbítja, ha a személyzet, beleértve a konyhát is, paraszt módon reagál észrevételeinkre.

5. Sznob személyzet

Ez főleg olyan helyeken fordul elő, amelyek nem egyértelműen high class intézmények, de nagyon szeretnének annak látszani. Sok felszolgáló ilyen helyeken úgy érzi, hogy tulajdonképpen ők tesznek szívességet a nép egyszerű gyermekeinek, hogy beengedik őket, ehetnek és fizethetnek náluk. Igen, tényleg pont így érzünk mi is, térdre hullunk, és csodálattal bámulunk fel az emberre, akinek legnagyobb tudománya, hogy tányérokat hord A és B pont között.

6. Bunkó vendég

A dohányosok gettósításával egy csomó probléma megoldódott, de még így is vannak, akik szeretnek üvöltve telefonálni, a pincérnek csettintgetni, és hasonlók. Meggyőződésünk, hogy ugyanezen csoport tagjai parkolnak mozgássérült helyekre, telefonálnak moziban, és verik a kormányt őrjöngve, ha nem indulsz el 0.3 másodperc alatt a lámpánál állva.

7. Gyors kiszolgálás

Ilyen is van. Ez tipikusan olyan helyeken jellemző, ahol nagy a pörgés, és mivel a vezetőség nem akarja partvissal elkergetni a bejáratnál várakozó vendégeket, ezért a nagyobb profit reményében felgyorsítják a kiszolgálást. Kollégánkat és párját egy tengerparti étteremben így intézték el 40 perc alatt, ami azt jelentette, hogy még be sem fejezték az első fogást, a pincér már lerakta az asztalra a következőt. Ilyen nincs.

8. Skótság

Nagyon olcsó élelmiszerekből nem tesznek ki megfelelő mennyiséget, és ha mégis kérsz, felárat számolnak fel. Kevés szalonna a túróscsúszán, egy szelet kenyér a Jókai bableveshez, és így tovább. Ez a jelenség alacsony és közepes árkategóriájú éttermekben megfigyelhető. Ezekkel a húzásokkal pár forintot spórolnak ugyan, de hosszú távon vevőket veszítenek. Rossz ötlet.

9. Tudálékos sommelier

A sommelier magában nagyszerű dolog, és értjük, hogy a munkáját szeretné végezni, de étteremben inkább a párjára, barátaira próbál figyelni az ember, nem pedig egy önmegvalósító borszakértőre, aki elképesztő és teljesen felesleges tirádát ad elő az asztalnál egyre kínosabban feszengő vendégeknek. Ha megfelelően határozottak vagyunk, akkor nem kell támaszkodnunk a sommelier-re. Sok étterem online is elérhetővé teszi borkínálatát, így előre kiválaszthatjuk a megfelelő italt. Persze vannak remek sommelier-k, akik tudják, hogy a kevesebb néha több. A mázas sommelier rokona a bratyizó pincér, aki percenként jelenik meg az asztalnál, és úgy érzi, hogy beszélgetnie kell. Ritka, mint a fehér holló, és persze sokkal inkább ez, mint egy életunt, savanyú gyökér.

10. Láthatatlanság

Széleskörűen elterjedt jelenség, hogy bizonyos éttermekben az ember láthatatlanná válik. Belép az ajtón, köszön, leül valahova és 10 perc is eltelik, mire megjelenik egy felszolgáló az asztalánál, és megkérdezi, hogy rendeltek-e már? Később ismét láthatatlanná válik az ember, ami megnehezíti abban, hogy kérjen még egy ásványvizet, végül pedig a számlát. És még valami: vannak helyek, ahol a számlára többet kell várni, mint az ételre.

Továbbá, ha egy 10 fős társaság tagjai 5 felé kérik a számlát, és abból 3-an áfás számlát is kérnek, akkor se húzogassa a száját a felszolgáló, és főleg ne kérdezze meg, hogy nem lehetne mégis egyben?, mert úgy neki egyszerűbb.