Neuer – Dani Alves, Godín, Márquez, Rodríguez – Cuadrado, Mascherano, Di María – A. Sánchez, Benzema, Robben. Nem rossz kis csapat, ugye? Simán elmehetne a világbajnokság csoportkörének válogatottjának. Majdnem el is megy, ez ugyanis a második számú tizenegy. Mutatjuk az elsőt, benne mindössze öt európaival!
Aki látta a Brazília–Mexikó mérkőzést, biztosan megmaradt benne az aztékok kapujában repkedő fura frizurás ember. Nagyrészt neki volt köszönhető, hogy Neymarék egyedül nekik nem tudtak gólt lőni a csoportban. Guillermo Ochoa kis túlzással azon az egy találkozón nyújtott teljesítménye miatt megérdemelné a tagságot, de a többi meccsen is kiválóan védett (zárójelben jegyezzük csak meg, hogy nyártól ingyen igazolható…).
Minden vébén van meglepetés, Brazíliában a Costa Rica-i válogatott okozta a legtöbb áll-leesést. Oscar Duarte inkább a közép-amerikai együttes védelmének közepén szolgál, ám ott túljelentkezés van képzeletbeli együttesünkben, ezért kiszorul a jobb oldalra, ahol meg nem nagyon láttunk kiemelkedő produkciót. A 25 éves védő gólt szerzett Uruguay ellen, bemutatott meccsenként két-három szerelést és végig korrekt játékot.
A várakozáson felül szereplő holland válogatott gyenge pontjának a védelmét tartják, de azért sok nemzeti csapat elfogadna egy olyan bekket, aki majd’ négyszer szerel meccsenként, és még a címvédő kapujába is betalál. Ő Stefan De Vrij.
Párja jóval rutinosabb, és jelenleg talán a legjobb német hátvédnek számít. Mats Hummels mind a három pályára lépése alkalmával a megbízhatóságot képviselte, és egy Portugáliának szánt gólt érő bombafejessel a jegyzőkönyvbe is bekerült vastag betűvel.
Még egy holland következik, ennyit akkor a fentebbi megállapításról. Daley Blind az egész világbajnoki mezőnyt vezeti (holtversenyben) a gólpasszok terén, így eléggé kihagyhatatlannak tűnik. Ehhez hozzájön, hogy a labdaszerzési mutatóban (meccsenként öt!) szintén előkelő helyen tanyázik az összesített ranglistán – nem hiába örökölte édesapja, a korábbi klasszis, Danny Blind génjeit.
A brazil válogatott támadó középpályás-állománya talán szegényebbre sikeredett a korábbiakhoz képest. Oscar számít közülük a legjobbnak: a 22 éves kölyökképű fiatalember egy gólt és két asszisztot jegyzett, főleg a nyitómeccsen játszott kiemelkedően.
Nem igazán vártunk ilyen jó játékot a franciáktól sem, igaz ugyan, hogy nem valami félelmetes csoportban parádézták végig az alapszakaszt. Válogatottunk labdaszerzéssel megbízott mindenese közülük kerül ki, ő pedig az a Blaise Matuidi, aki góllal járult hozzá a svájciak tönkreveréséhez.
Kicsit támadó stílusú középpályánk lett, de hát ez a világbajnokság szerencsére – az 1990-es olaszországival ellentétben – a gólokról szól. James Rodríguez az egész torna legjobb játékosainak egyike. A vérbeli pengés 10-es három góllal és két gólpasszal áll úgy, hogy Kolumbia utolsó meccsén csak csere volt.
Ha így folytatja Thomas Müller, akár a következő vb-n megdöntheti Miroslav Klose és Ronaldo gólrekordját. Négy éve öttel lett gólkirály, most három mérkőzést követően jár négynél – egészen elképesztő számok ezek egy 24 éves játékostól…
Lionel Messit most nem csak a neve tolja be az összeállításba. Az Aranylabda-gyűjtögető korszakos zseni nem túlzás, hogy egyedül viszi az argentin válogatottat: duplázott Nigéria, győztes gólt szerzett Irán ellen, plusz a bosnyákokat is elszomorította.
Hasonló funkciót lát el a nagy riválisnál barcelonai klubtársa, Neymar. Neki kell vezetnie a selacaót, és úgy tűnik, eddig elég jól kezeli ezt a hatalmas nyomást: van négy gólja, meccsenként háromnál több sikeres csele, átlagban két kulcspassza és legalább ennyiféle sérója.
(Fotó: Europress/AFP)
Van ám rémálom-válogatottunk is!