Akadnak az életben olyan helyzetek, amikor válaszút elé érkezel, de pontosan tudod, bármelyik úton indulsz el, a másik ösvényen türelmetlenül, lelkesen ácsorgók borzasztóan csalódottak lesznek. Persze ez még mindig sokkal kellemesebb szituáció, mintha mindkét úton meg akarnának dobálni, mocskolódnának, és visszafordítanának. Annyiban hasonlít a helyzet, hogy innen nézve nemigen lehet jó döntést hozni.

Ez persze pesszimista, jóféle magyar megközelítésnek tűnik, de érdemes ebből az aspektusból is átvilágítani a Dárdai-dilemmát. Pál, vagyis most már a mi Palink nincs irigylésre méltó helyzetben, pedig elvileg nem tud rosszul dönteni, mert a Herthánál biztos állása van, szeretik, megbecsülik, sokat tanulhat, sikeres. A magyar válogatottnál is számítanak rá, megbecsülik, momentán még sikeres, de ez az állás sosem biztos. Viszont sokkal nagyobb kihívás, arról nem is beszélve, hogy a szívügye is – és egy ország rajong érte, követeli a maradását.

Szóval mi baj lehet?

Sajnos épp ezért nem tud jól dönteni. A berlini tuti, ami meglesz még évekig, évtizedekig, ahol fejlődhet, ahol kitanulhatja a szakmát; a konkrét meglévő állása, vagy a bizonytalan, de hősies kapitányi szerep? És ami nagyon nem mellékes, az a család. A gyerekek, Palkó, Marci és Bence Berlinben élnek, tanulnak, ott fociznak a Herthában, nem mozdítható a család, ennél fogva a felesége sem, natürlich. Van egy harmonikus életük, egy rendszer, ami most megbomlott néhány hétre. De fenn lehet-e ezt a káoszt tartani huzamosabb ideig? Fenn akarják-e tartani? Merthogy a végleges hazatérés szinte kizárt.

A Hertha egyértelműen jelezte, hogy akkor ez ennyi volt, Pal Dardai válogatott korszaka lezárult: "Nem hosszabbodik meg Dárdai Pál kapitányi időszaka, ez nem kétséges. Az oroszok elleni mérkőzés után újra százszázalékosan a Herthánál végzett munkájára fog koncentrálni" – jelezte határozottan Michael Preetz, a Hertha sportigazgatója a Kickerben. Persze nyilván nem eszik ilyen forrón a német gulyást sem, hivatalosan ez az álláspont, de van az a Csányi, ami ezt képes felülírni.

Meg van az a Dárdai.

Az ugyanis óriási húzóerő, hogy imádja a nép, a magyar focidrukker emberemlékezet óta nem rajongott ennyire kapitányért, és Paliért a csapata is tűzbe menne. Pintér idején nem rémlik, hogy a teljes keret gyakorlatilag könyörög azért, hogy maradjon, irányítsa őket ő. Mert ő jó, mert szerethető, mert hiteles, mert tudja, mit akar, és mert ért a nyelvükön. Persze miért is ne rajongana érte az ország, amikor tartotta magát az ígéretéhez: a három Eb-selejtezőn hét pontot ígért, és hét pontot szerzett. Ja és még egy apró, ám annál fontosabb részlet: a mindig kritikus, szkeptikus, sikertelenségen és nem okos magyar edzőkön szocializálódott magyar sajtó is Dárdai mellé állt.

Ezek miatt hagyta résnyire nyitva a kiskaput a 38 éves mester, van remény, hogy marad, elvégre a csapat(a) teljesítette, amit tervezett, tehát tud hatni rájuk, képes eredményt elérni. Csakhogy ő is tudja, mert roppant reálisan átlátja a magyar foci helyzetét, hogy hosszútávon kegyetlenül nehéz sikeresnek maradni egy magyar válogatottal. Tavasszal, nyáron jön két rossz eredmény, és már nem is skandálják a nevét, máris egy lesz a sok sikertelen kapitány közül. Mert ugyan hoztuk a hét pontot, de Dárdai is látta, hogy Feröeren "szarul néztünk ki", és hát a finnek ellen sem tűntünk kevésbé szarnak a meccs nagy részében. Tudunk küzdeni, a kapitány okosan választ taktikát és abba passzoló játékost, de ettől még alsó-középkategóriás csapat vagyunk. Már az előrelépés, hogy a velünk egy szinten lévő finneket le tudtuk győzni, de erősen necces volt.

Márciusban jönnek a görögök az új kapitánnyal, szenvedős meccsen 0–1-gyel elviszik a három pontot (aztán meg kimegyünk Finnországba...), és minden borul: az Eb-esélyek megint minimálisra csökkennek, Dárdai pályafutása megtörik, egy ilyen bukás az ő esetében elég nagy bukás lenne, hiszen nincs múltja, karrierje semmilyen talapzaton nem áll. És ha lemond a Hertháról emiatt, visszamehet-e?

De Dárdai nem csak reális, optimista is: mi van, ha kijutunk vele az Eb-re? Egyrészt szobrot emelünk neki, másrészt azonnal a sztáredzők sorába lép – és nem magyar szinten. Mivel kvázi német, azonnal befigyelhetne néhány Bundesliga-ajánlat, vagyis sokat is nyerhet, ezzel pontosan tisztában van, így átugorhatna néhány lépcsőfokot (Hertha U17, U19, U21?!), miközben már a zsebében fog lapulni a Pro-licenc.

Momentán se közelben, sem távolban nem látok jobb alternatívát Dárdainál a kapitányságra, Pali a legjobb kombó: magyar, de a német munkamorált, szakmaiságot és mentalitást hozta magával. Szerethető és értelmes, van nemzetközi tapasztalata játékosként, nem megosztó, sőt, soha ennyire egységes nem volt a magyar foci.

Csak épp úgy fest, nincs jó döntés. A legjobb (és talán a legreálisabb) döntés is rossz: marad kapitány, és marad a Hertha utánpótlásában – ám ennek a család issza meg a levét, mert Dárdai Pál egy maximalista, munkamániás fociőrült, aki így csak képről látná felcseperedő, tehetséges srácait.

Mi veled vagyunk, Pali! Te meg maradj velünk.

(Fotó: Europress/AFP)