Egy gyökér naplója – Ibrahimovic önéletrajza magyarul

Lehet szeretni vagy gyűlölni, az viszont biztos: a svéd gólvágó megkerülhetetlen alakja napjaink futballjának. Önéletrajzából pedig sok durva dolog is kiderül.

Imádom az önéletrajzokat. Pedig általában hazudnak: minden szentnek maga felé hajlik a keze, és egy rakás adat között könnyű úgy vezetni az olvasót, ahogy az az alanynak a lehető leghasznosabb. Ám abból, hogy egyes dolgokat illetően hogyan hazudik valaki, hogyan smúzol azoknak, akik vélhetően olvassák a könyvét (vagy épp hogyan üzeni, melyik testrészével mit csinálhatnak), pompás kis jellemrajzot lehet rittyenteni.

Ibra nem szívbajos, bár az ő esetében nem is szólhatna másról egy önéletrajz, mint balhék hosszú és néha abszurd sorozatáról. Ő azonban (pontosabban David Lagercrantz, aki lejegyezte ezt a tombolást) megfogta az önéletrajzírás egyetlen számára leheteséges módozatát: a beismerő vallomást.

Az ötvenedik oldal körül jártam, amikor már túlvoltunk néhány magánakción Guardiola ellen, a biciklilopásokról nem is beszélve – igen, a világ egyik legjobb labdarúgója kisfiúként ott kötött el egy-egy bringát, ahol éppen jólesett neki. És általában jólesett. Zlatan nem volt könnyű eset soha, ezt azonban olyan magától értetődőnek veszi és írja le a könyvben, hogy egy-két fejezet után már nem merül fel az ember fejében, hogy miért van minderre szükség. Amíg valakit – Ibrához hasonlóan – nem vertek napi szinten fakanállal, amíg nem az üres hűtőszekrényt bámulja és nem nézik le a származása miatt mindenhol, ahová csak beteszi a lábát, valószínűleg soha nem is fogja megérteni, hogy a balhé, a háborgás Zlatan lételeme, sőt: lényege.

Mire a könyv végére értem, kirajzolódott előttem az a bizonyos másik oldal. A klubelhagyó, Barcelona által kitagadott, Juve-drukkerek által elátkozott Zlatané, aki tényleg egy tenyeres-talpas paraszt, de onnantól, hogy profi futballista lett, soha nem akart többnek látszani annál ami. Leírja, kiket tisztel, kiket gyűlöl és vet meg, a legérdekesebb mégis az, ahogyan azokról az emberekről beszél, akikre felnéz: Capellóról és Mourinhóról ódákat zeng, míg Ronaldót (a brazilt, természetesen) egyenesen isteníti. Régóta kering egy felvétel ennek bizonyítékaként, Ibra erről is ír a könyvben: egy szemfüles újságíró azt kapta itt el, ahogy Zlatan Ronaldót bámulja, és az arcára van írva, hogy szinte el sem hiszi, hogy példaképével játszik egy pályán. 

S akkor tűnik a legőszintébbnek, amikor ezekről az emberekről beszél, vagy épp arról, mit érzett, amikor a sikeres, nála tíz évvel idősebb, jómódú és művelt Helenával találkozgatni kezdett. Ezekből a kis mozaikokból áll össze annak a szertelen, féktelen, néha szándékosan az idegeiden táncoló kisfiúnak a képe, aki ugyan 190 centisre nőtt, de lelkileg sosem lesz más, mint a dacos rosengardi rosszcsont, aki ellen aláírásokat gyűjtöttek a focicsapata játékosainak szülei. Aki még mindig bepánikol az üres hűtőszekrény látványától, és fejberúgja csapattársát az edzésen, akár egy rossz ovis a homokozóban.

Ibrát az ellenszenv, a bántás tüzeli, ebből merít erőt. Csak azokat tiszteli, akik kiállnak ellene, és akik a maguk fejük után mennek. Pontosan tisztában van azzal, honnan jött, mennyit ér és mire vitte, hogy képes meccseket, kupákat és bajnoki címeket eldönteni – mégis előfordul vele, hogy napokra bekapcsolva felejti az Xboxot, ha valaki rácsörög, hogy találkozóra hívja.

Ez vagyok én, Zlatan

Kiadja: Könyvmolyképző kiadó
Ár: 2999 HUF

"Közülünk nem igazán lett senki ügyvéd. Mi őrültségeket csináltunk, belevalók és kemények akartunk lenni, a szüleinktől pedig nem nagyon kaptunk segítséget. Nemigen ültek le velünk tanulni, és nem nagyon kérdezték meg, hogy szükségünk van-e segítségre. Ami nekem kijutott, az a sörösüvegek látványa és a balkáni zene, meg az üres hűtőszekrény és a délszláv háború."

Jó könyv – csak az ember vegye a fáradságot a mozaikkockák összerakosgatására. Remélem, egyre több ilyen jelenik majd meg magyarul, és a szakmai lektort se fogják majd kispórolni belőlük. 

Az említett Pep Guardioláról mi is összeszedtünk pár dolgot, olvasd el. (Mi nem utáltuk ennyire).

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon