Akkor most miért is rossz a magyar foci? Alakul, növekszik, szélesedik a bázis, az utánpótlás? Folyik a tao-pénz, elindultunk felfelé? Íme az amatőr foci valódi háttere. Nem csak papíron.

A Szalai-féle sajtótájékoztatót követően szinte mindenhol az utánpótlásról, az edzők képzéséről, a magyar foci helyzetéről szóló, és a kiutat találgató írásokkal találkoztam. Nem bírok magammal, az elmúlt negyed évszázad rám rakódott (amatőr, megyei és NB-s) focis tapasztalatait le kell írnom. Minden, amit megosztok, megtörtént. Ám mivel továbbra is szeretnék a labdarúgásban, a labdarúgásért dolgozni, a nevemet fedje jótékony homály.

Az infrastruktúra és a gazdasági háttér után az utánpótlásedzőkről, az utánpótlásképzésről meséltem, végül pedig a focit körülvevő, ahhoz szervesen kapcsolódó egységekről, a játékvezetőkről, a bíróküldésről, az orvosi háttérről és a tehetséggondozásról írom le a tapasztalataimat.

Játékvezetés, jv-küldés, fegyelmi eljárások

Először is, aki játékvezetőnek áll, minden tiszteletet megérdemel. Ha csak öt néző is van a mérkőzésen, abban biztosak lehetünk, hogy a játékvezető kap hideget, meleget, sokszor csitítom a saját szurkolóinkat is, mert már engem is zavar, amit művelnek. Most, hogy valaki játékvezető lehessen, nem kell magas iskolai végzettség. Jól megfigyelhető, hogy beindult egy program, hogy minél több fiatal legyen a pályán, síppal a kezében. Az új sporik, tisztelet a kivételnek, botrányosak, és ez a szövetség játékvezető-küldéséből adódik. Gondolj bele, hogy egy U19-es vagy U18-as mérkőzésre olyan asszisztensek érkeznek, akik fiatalabbak a sportolóknál. Semmi tiszteletet nem tudnak maguknak kivívni a játékosoknál. Főleg, ha lányok. A srácok tisztelik a nőket, de tény, hogy a köztudatban a fociról nem a nők, vagy a női játékvezetés ugrik be.

Külön figyelmet szentelek az edzéseken annak hogy, mint alkalmi játékvezető, össze-vissza fújjak, és kemény büntessem a beszólást, reklamálást, de arra, ami a mérkőzéseken történik, nagyon nehéz felkészíteni a csapatot. Nem egyszer fordult elő, hogy a mérkőzés után a sporttársak kerékpárral távoztak – könnyen elképzelhető, hogy a helyieknek fújtak minden kétes szituációt.

Az MLSZ új internetes rendszerébe kell felvinni a jegyzőkönyvet, már a mérkőzés előtt digitális aláírással kell ellátni. Számomra érthetetlen egy jegyzőkönyv előre szignálása, de minden meccs előtt ezt kérik. A mérkőzés után az edzőnek, intézőnek nincs beleszólása abba, mi kerül a jegyzőkönyvbe, jószerivel a játékvezető azt ír, amit akar. Megtörtént, hogy úgy tiltottak el egy hónapra, hogy azt mertem kiabálni, hogy „ez hogy lehet bedobás, spori?” Mikor megkérdeztem, ezért miért küld el a kispadtól, hiszen nem beszéltem csúnyán, nem reklamáltam, a válasz csak annyi volt, hogy a hangnem nem tetszett. Mai napig nem tudom, mit írt be a jegyzőkönyvbe, mert nincs lehetőségünk megnézni.

Fegyelmi eljárásoknál nincs meghallgatás, csak ítélet, ami ellen jó pénzért lehet fellebbezni. Ugyanakkor a tapasztalt, jó játékvezetőket száműzik női meccsekre vagy alacsonyabb osztályokba. Nem egy U18-as mérkőzés volt már, sőt egy teljes U16-es szezon, ahol csak egy játékvezetőt jelöltek ki. El lehet képzelni, hogy egy normális iramú mérkőzésen hogyan tud helytállni egyedül a bíró.

Olyan, hogy magyar játékvezetői felfogás, nem létezik. Mindenki tudja, hogy az angoloknál engedik a keményebb játékot, a spanyoloknál vevők a műesésre, addig nálunk minden meccsen más a felfogás. Sajnos akadnak olyanok is, akik a rájuk ruházott legkisebb hatalommal sem bírnak, előfordult, hogy olyan hangnemet ütött meg a sporttárs a gyerekekkel, hogy magam sem hittem el. Itt van néhány pontos idézet: „Mit képzelsz te, hogy megkérdőjelezed az ítéletem? Megkapod a piros lapot, és mehetsz tusolni!” „Rálépsz a labdára, és utána nekem ugatsz?” „Nekem te ne pofázz, már így is kétszer hazudtál!” Természetes, hogy egy edző ezt szóvá teszi. És akkor következik az eltiltás.

Orvosi háttér

Minden játékengedéllyel rendelkező sportolónak sportorvosi vizsgálaton kell részt venni. Ez nálunk egy EKG vizsgálatból és egy vérnyomásmérésből áll. Az EKG-műszert ránézésre vélhetően nagyapám idejében szerezte be a kórház, minden harmadik próbálkozásra sikerül valamilyen görbét kinyerni a rozoga gépből.

Az idén a városunkban hetente két napon rendelő sportorvos egy alkalommal csak tíz sportolót fogad, előzetes bejelentés alapján. Ha minden sportoló a városunkban egy évre kapná (18 év alatt csak hat hónapra szól a sportorvosi engedély) az engedélyt, tizenhét hónap kellene, hogy mindenki sorra kerüljön, és akkor még nem is számoltam a környező falvakkal. Természetesen lehet beszélni a doktorral: kétezer forint fejenként, és máris megoldható, hogy időben megvizsgálják a csapattagokat...

Ha sérüléssel bajlódsz, csak fizetős sportorvoshoz szabad menni. Az első szalagszakadásom 1998-ban volt, már akkor is hiába mondtam, hogy a röntgenen nem látszódnak a szalagok, csak azt ismerte az orvos. Az ambulancia után irány a fizetős sportorvos, aki ultrahanggal megvizsgálja, jobb esetben MRI-vel, így nem kell műtétre menni. Az elmúlt évben megint megsérültem, most a könyököm: az ambulancián újra röntgen, és a doktor szerint műtét szükséges. Irány a fizetős sportorvos, aki ötvenezer forintért MRI után megállapította, hogy nem kell operáció, és helyre rakta a sérülésem. Sorolhatnám az elszomorítóbbnál elszomorítóbb történeteket – mint a combvizsgálat farmeren keresztül, szemmel –, de a lényeg, hogy ha szeretnél még sportolni, ne sajnáld a pénzt, és menj fizetős szakemberhez!

Utánpótlás-kezelés, tehetséggondozás

Játékos-megfigyelésről mindig a Porto jut eszembe: évek óta Dél-Amerikából hoznak olcsó játékosokat, majd nagy haszonnal továbbadják őket. Magyarországon játékos-megfigyelés az utóbbi 25 évben megszűnt létezni, saját szememmel láttam őstehetség labdarúgókat elsüllyedni a posványban. Egyszerűen nem éri meg. Egy külföldről behozott játékoson kereshet a menedzser, míg egy fiatal magyaron, aki nem volt az NB I közelében, szinte semmit. A menedzsereknek minden esetben jobban megéri egy külföldi játékos eladása, mint egy magyaré.

Két eset jut hirtelen eszembe. Egykori csapattársam elkerült NB II-be, jó csatár volt, 24 évesen hazai gólkirály lett. Vettem a bátorságot és írtam egy hazai klubnak, hogy legalább egy próbajátékra hívják be, és hihetetlen, de kaptam választ, miszerint minden mutatója megfelelő, de véleményük szerint túl öreg.

Másodszor egy akkor 15 éves fiú esete ugrik be: igazi tehetség, aki mivel C. Ronaldo a kedvence, minden cselét megtanulja, és meg is csinálja, nem csak edzésen, de meccsen is, egy fél szezon alatt berámolt 16 gólt. Sajnos családi körülményei enyhén szólva is szerények, apuka börtönben, anyuka egyedül neveli a két gyereket, cipőt is úgy kellett szereznem neki. Miután láttam, hogy nálunk már nem fejlődik tovább, felhívtam a környező nagyobb városok klubjait, hogy legalább egy próbajátékra hadd menjen el a srác. Mindenhonnan nemleges válasz jött. Azóta abbahagyta a focit, sajnos a környezete beszippantotta.

Régebben még voltak válogatók. Amikor edzőnek adtam a fejem, meglepődve tapasztaltam, hogy már 13 éves korban megtörténik a körzeti és megyei válogatottak kiválasztása. Tudni kell, hogy sokan az általános iskolából kikerülve kezdenek egyesületi szinten focizni. Ők bármennyire is ügyesek, nem kerülhetnek válogatóra. Természetesen a válogatást a kihelyezett MLSZ-irodákban rendezik. Mondanom sem kell, hogy itt is a sógor-koma-jóbarát effektus lép előre, és sokszor olyan játékosok kerülnek be, akik mögött ott áll apuka, vagy edző bá’. Amikor az egyik sporttévé szakértőjét hallgattam, miszerint az összes 16 éves tehetség már akadémián vagy utánpótlásklubnál van, kinyílt a bicska zsebemben. Az elmúlt 25 év játékos-megfigyelését talán az jellemzi a legjobban, hogy egy harmincötezres városból egyetlen egy játékos sem játszott az NB I-ben.

Feltehetik a kérdést, miért is vállalom, amikor ilyenek a körülmények. A labdarúgás szenvedély. Függőséget okoz, mint a cigaretta, abbahagyni, elszakadni tőle csak elvonási tünetekkel lehetséges. Vannak olyan egyesületi vezetők, akik eladják a balatoni nyaralót, hogy ki tudják fizetni a megígért pénzeket. Vannak edzők, aki saját pénzből horgászatot, nyaralást szerveznek a csapatnak. Vannak olyan vállalkozók, akik a profitjuk nagy részét a helyi csapatra fordítják, mert szeretik a labdarúgást. Vannak, akiknek szűkösek az anyagi lehetőségeik, de kijárnak rendbe tenni a pályát, vagy a barátokkal összeadnak egy meccs utáni vacsorát. Sokan vannak azok, akik önzetlenül segítenek. Ha egyszer ők kerülnek pozíciókba, jobb lesz a magyar foci.

Mégis összességében azt érzem, hogy az elmúlt 27 év eredménytelensége fog folytatódni a magyar labdarúgásban. Lesz egy-két klubcsapatunk, akik majd egyszer-egyszer eljutnak valamelyik európai kupa csoportkörébe. Nagy változás ne várjunk válogatott szinten se. Legjobban úgy tudnám jellemezni a focinkat, hogy a béka seggét is távcsővel nézzük.

1. rész: Eltűnő tao-milliók, labda nélküli utánpótlás, undorító körülmények

2. rész: Őrjöngő, eredményt hajszoló, képzetlen edzők, haszontalan MLSZ-tanfolyam

(A képek illusztrációk.)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Messi elmondta, mikor fog visszavonulni

„Marozsán akár Grand Slam-tornát is nyerhet”

További cikkeink a témában