Kezdetnek jó lesz: Kalenji

Amikor először elkezdtem futogatni a környékbeli erdőkben, egyszerűen felhúztam az egyetlen sportcipőszerű lábbelimet, amelyben pont annyira lehet futni, mint egy bevásárlószatyrokkal megpakolt egyterűvel Dakart nyerni. A cipőnek nem volt se megfelelő tartása, se a terepviszonyoknak megfelelő talpkialakítása (értsd: tükörsima volt). Így aztán másfél hónapon belül mindkét bokámat sikerült kificamítanom.

Amikor közel két hónapos kihagyás után ismét elkezdtem futni, már úgy döntöttem, talán ideje lenne venni egy futócipőt. Egy terepfutócipőt, hogy egészen pontos legyek. Aztán amikor szembesültem vele, ezek mennyibe is kerülnek, előbújt belőlem a – mindig ugrásra kész – sóher, és inkább megvettem fele annyiért, 14 ezerért egy Kalenjit. De egyáltalán nem volt rossz vásár! A Decathlon saját márkájú futócipője szépen fogta a lábam, ahol kell, kényelmes volt, jól tapadt, és kellemesen szellőzött. És ami a legfontosabb, egyszer sem ment ki benne a lábam!

Persze csodák azért nincsenek. Néhány hónapos – elég intenzív – használat után elkezdtek mutatkozni rajta a fáradás jelei; a sokat terhelt orr-résznél fesleni kezdett az anyag, a cipő tartása lazult, és ami a legbosszantóbb volt, a fűzője lépten-nyomon kikötődött. Annál pedig kevesebb idegesítő dolog van futás közben, ha folyton meg kell állni cipőt kötni – max. amikor mindig kiesik a füles fülünkből!

Összességében azt tudom mondani, aki még nem teljesen biztos benne, hogy életvitelszerűen akar futni és csak ismerkedik a sportággal, nyugodtan vegyen ilyen cipőt (hú, de ki fogok kapni ezért a mesterektől!), csak arra ügyeljen, hogy amikor már látja/érzi, hogy a cipő kezdi megadni magát, tegye ártalmatlanná a Sóher Sanyit magában, és tényleg fektessen be egy komoly cipőbe!

Az első igazi

Amikor elkezdtem rendesen belemélyedni a futásba, vettem egy mély levegőt, és elindultam megvenni az első igazi csukámat. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy úgy álltam neki, ahogy egy sima cipővásárlásnak: volt kb. két órám, elmentem egy plázába, és az első sportcipőboltban elkezdtem felpróbálgatni a cipőket. Aztán, amikor a tízedik csilli-villi cipővel a lábamon futottam körbe a boltot, rájöttem, lehet, hogy nem lesz olyan egyszerű! Persze, milyen a felnőtt testbe zárt kisgyerek? Ha már egyszer kitalálta, hogy ma új játéka lesz, akkor új játéka lesz! Iszonyú nagy mázlim volt, hogy a boltban volt egy olyan eladó is, aki értett valamit a sportcipőkhöz, és amikor megtudta, hogy kissé befelé dőlő, ún. „pronáló” lábfejem van, hozott nekem egy megfelelő darabot.

Nike Zoom Structure

A Structure modellek lényege, hogy a szokottnál jobban tartja a lábat. A talp a szokásosnál valamivel vastagabb és jobban körülöleli a lábfejet, az oldalfal pedig  Flywire-szálakkal erősített, így ellenáll az enyémhez hasonló csámpázó lábfej torzító hatásának. Egyébként a Nike ezt a cipőt ajánlja a 80 kilónál nagyobb súlyú futóknak is. A dizájntól azonban senki nem fog lehidalni. Nincsen benne semmilyen rikító, UV-szín (legalábbis az enyémben), és úgy fest, mintha egy 1984-es időkapszulából húzták volna elő.

A bennem lakó gyerek sokkal inkább szerette volna valamelyik hiper-szuper új modellt, de szerencsére ezúttal felülkerekedett a józan, felnőtt énem, és ezt választottam. Idővel pedig éppen ez a visszafogottsága tetszett meg. Mint egy tekintélyes német kocsi, amely nem olyan hivalkodó, mint egy olasz verda, hosszú távon azonban sokkal időtállóbb a dizájnja. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó!

Persze muszáj volt azonnal kipróbálnom. Hiába igyekezett lebeszélni bölcs mesterem, azonnal szaladtam benne egy húszast. Össze is akasztottuk a bajuszt. Mármint a cipő és én. Mert egy jó futócipő olyan, mint egy jó ló, először be kell törni (legalábbis gondolom, soha nem volt lovam). Ráadásul, ami éppen a Structure erőssége, az a hátránya is. Vagyis hogy nagyon merev, így nagyon hosszú és fájdalmas volt az a folyamat – vagy inkább harc –, amíg olyanná formálódott, mint a lábam. Egészen pontosan egy nagy és két félmaraton kellett hozzá.

Olyan ez, mint egy kapcsolat, menet közben derülnek ki a gondok. Aztán vagy sikerül mindkét félnek alakulnia valamennyit… vagy nem.

Kármentés indul!

Persze azért sok mindent lehet tenni, hogy csökkentsük a kockázatot. Először is, szánjunk rá több időt, akár több napot is a megfelelő cipő kiválasztására! Az sem baj, ha előtte egy kicsit körülnézünk a futós fórumokon, hogy kinek mi a tapasztalata, és már konkrét modelleket keressünk a boltban! Ellenkező esetben könnyen a bőség zavarába fogunk esni.

Célszerű valódi szakboltban vásárolni, ahol tényleg hozzáértő eladók dolgoznak, és van legalább egy futópad, ahol kipróbálhatjuk a cipőt akcióban, de a legjobb, ha olyan gép is akad, amivel fel tudják térképezni a lábformánkat. Szintén nem hülyeség kimenni valamelyik szerda délután a Margitszigetre. Olyankor ugyanis kint van a Nike cipőtesztes busza, és akár egy egész kört le lehet futni a kiszemelt cipőben.

Online rendelni

Az olyan kétlaki futókkal, mint én, az a gond, hogy nem elég nekik egy fajta futócipő. Hiszen a sáros, göröngyös terepre nem mehetek utcai csukával! Kellett tehát egy új terepjáró. Ismét egy igen kockázatos manőverre adtam a fejem; a neten rendeltem magamnak. Vagyis az összes fenti intelmemet figyelmen kívül hagyva, mindennemű próba nélkül vásároltam. De annyira kedvező áron volt az a Salomon Ultra GTX cipő, amit kinéztem, hogy bevállaltam. Már megint a Sóher Sanyi! És bejött!

Salomon Speedcross 3

A szokásos kezdeti súrlódásoktól eltekintve, tökéletesnek bizonyult. Kicsit mondjuk szokatlan volt, hogy a boka körül a vártnál lazább a fogása, de amikor lenyomtam benne néhány kilométert, rájöttem, ez így van jól, hiszen ha nagyon szoros lenne, a boka nem tudna jól mozogni, ami terepen elengedhetetlen. Ez a cipő aztán hű harcostársam volt hóban, sárban, esőben. Sőt, még az sem nagy gond, ha betonon futok vele, ami azért jó, mert vannak olyan útvonalaim, ahol mindkét terepviszonyból akad.

Most pedig lehetőségem nyílt kipróbálni a Salomon terep csúcsmodelljét, a Speedcross 3-at. Na ez, igazi, rendszám nélküli terepjármű! Brutálisan barázdált, Contragrip talpa nem igen engedi, hogy utcai körülmények között használjuk. Felépítése is minden ízében a hardcore terepfutást szolgálja: könnyű, elképesztően tartja a lábat. Szinte úgy érzi az ember, a lábát beleöntötték valami formába, amivel bármilyen sziklás terepet könnyedén meg tud mászni. Szára is lényegesen magasabb az utcai társaiénál. Már-már magas szárú.

Ez elsőre szokatlan lehet, de ennek is az célja, hogy a terepen ne tudjon semmi sem belemenni. Sem kavicsok, sem víz. Amíg ugyanis felül nem folyik be, addig a climashield-borítás máshol nem engedi be. Zárt felépítése ellenére nem fülledt bele a lábam, ami nagyban köszönhető a szellőző Ortholite talpbetétnek. Ami elsőre viszont kissé szokatlan volt, az a fűző helyett használatos Quicklace”vagyis az a Salomon fejlesztés, ami lehetővé teszi, hogy egy kis műanyag zárral és egy vékonyka madzaggal húzzuk szorosra a cipőt a fűzők helyett.

Aztán rájöttem, hogy nyugodtan meg lehet húzni erősen, nem szakad el a vékony szál, és azt is felfedeztem, van kifejezetten a fűző tárolására szolgáló zsebecske is. Az ember csak beleugrik a cipőbe, meghúzza, és mehet is! És ami külön jó, hogy menet közben egyáltalán nem lazul meg! Egy szó, mint száz, ha valaki tényleg komolyan gondolja a terepfutást, és csakis a terepfutást, az kiváló cipőt kap a pénzéért.

Két másik futócipőt is lehetőségem volt kipróbálni mostanában, mindkettő Puma.

Az egyik a Puma Faas 500 V2

Mint azt a Pumától megszokhattuk, egy látványos, jó megjelenésű cipőről van szó, ennek ellenére nem hivalkodó. „Everything you need, nothing you don’t”.  Így szól a mottó (csak a MinDig TV meg ne tudja!) És ezt a cipő letisztult kialakítása hozza is. Nagyon könnyű, jól szellőző, kényelmes… klasszikus futócipő. Erőssége elsősorban a talpban rejlik, amit szintén a lehető legegyszerűbben oldottak meg.

Nincsenek speciális támasztékok, toldalékok, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, ezzel is csökkentve a súlyt. A speciális habból készült talp vastagságát pedig szabadon választhatjuk. Ha szeretjük, hogy ropog a talpunk alatt az aszfalt, akkor választhatunk egy vékony talpú 200-as modellt, ha viszont azt szeretjük, ha jól ki van párnázva a léptünk, választhatunk egy 900-as típust. Vagyis mindenki megtalálhatja a maga futási stílusának legmegfelelőbb cipőt a termékcsaládban.

Puma Mobium

A másik cipő ennek épp az ellenkezője. A Puma Mobium ugyanis minden aspektusában az újításról szól. Mit lehet még kitalálni ebben a témában – gondolhatnánk?! De úgy tűnik, a Puma tervezőinek sikerült. Elkezdték vizsgálni logóállatuk és más nagymacskák mancsának felépítését, és azt figyelték meg, hogy futás közben összehúzódik majd szétterül. Ugyanez pedig az emberi lábfejre is jellemző. Amikor elrugaszkodunk, a megnyúlik, amikor meg leérkezik, ismét összehúzódik. Cipőink azonban ezt a mozgást nem követik. Illetve eddig nem követték!

A Mobium talpában – az emberi talphoz hasonlóan – ugyanis egy torziós keresztszalagot helyeztek el, ami engedi nyúlni és összehúzódni a cipő rugalmas talpát. Így a cipő szó szerint együtt mozog a lábunkkal. Mindezt pedig egy nagyon pumás megjelenésű, könnyű, és tényleg kényelmes, lábraálló csukában valósították meg.

Most kicsit bajban is vagyok, hogy ezúttal melyikben fussam le a maratont!

(Fotó: Tóth István)