A kapuban nagy a tolongás, Iker Casillas és Igor Akinfejev könyököl a kezdőtagságért, nehéz választani közöttük. A Real egyese sosem látott hibahullámra ült rá, a hollandok ellen félúton volt az egyenlítőgólnál, azért fejelt át felette Van Persie, majd aláfutott egy beadásnak, végül adott egy gólpasszt a MU-csatárnak. Robben a végén még meg is alázta picit. Akinfejev meg. Nehéz mit mondani, teljesen értékelhetetlen volt a teljesítménye, három gólt kapott Oroszország, abból kettő az ő lelkén szárad.

A védelemben is nagyágyúk szerepelnek, legalábbis középen. A két szélére a két leggyengébb, legtöbb gólt kapó csapatból kvalifikálta magát egy-egy bekk: a hondurasi Bryan Beckele és a kameruni Benoit Assou-Ekotto. Honduras kilenc (Ausztrália is, de sokkal inkább helytállt), Kamerun nyolc dugót szedett be, ráadásul Assou-Ekotto még össze is verekedett csapattársával, szóval az ő helye megkérdőjelezhetetlen. Azért a kispadra odaültethetjük Akinfejev mellé az ausztrál Ryan McGowant.

Középen két Primera División-sztár helye tűnik egyértelműnek: Pepe és Gerard Piqué vébéje nem sikerült jól. A portugál elmeháborodott egészen 37 percig bírta a tornán, ekkor megfejelte Müllert, villant a piros, jött az eltiltás. Csak a szokásos. A Barca hátvédje meg markáns részt szakított Spanyolország kieséséből, bár nem akkorát, mint Casillas, de indokolatlanul sokat hibázott. A ghánai John Boye is szeretett volna szerepelni válogatottunkban, ezért az utolsó meccsen lőtt egy csodás öngólt, majd kisvártatva majdnem még kettőt. Nem értjük, hogy maradhatott végig a pályán.

A középpálya motorja a minden bizonnyal utolsó vébéjén szereplő Steven Gerrard, akinek nem sikerült átmentenie klubformáját a válogatottba. A Liverpoolban tán sose volt még ennyire jó, Brazíliában viszont abszolút súlytalan volt, nem tudta mozgatni a csapatot, majd Uruguay ellen csúsztatott egy gólpasszt Suáreznek. Ki is estek. Kevin-Prince Boateng giga afrikai sztárként érkezett, erre nem tudott a kezdőbe kerülni, amikor mégis, nem élt a lehetőséggel, ám mégsem emiatt hagyta ki az utolsó meccset, hanem mert összeverekedett Muntarival, és még a szövkapnak is beszólt. Nem kérdés, helye van a csapatban. Elefántcsontpart is képviselteti magát, elvégre kiesett egy nem túl acélos csoportból. A mindent eldöntő meccsen pedig olyan elemi hibákat láttunk, ami a Blasz III-ban is röhögőgörcsöt vált ki mind a hét nézőből – az egyik ilyen Cheick Tiotéé volt, amiből gólt is kaptak. Végzetes lett. A kispadon Kagava Singzsi vár bevetésre.

Mindig panaszkodunk, hogy mennyire együgyű a legtöbb némely magyar focista. Hát az a helyzet, hogy bőven akad világsztár, aki fennakadna egy sima áltsulis teszten is, Mario Balotelli például minden idők legostobább labdarúgója. (Bocs, Luis, lemaradtál!) És szándékosan nem akartam megsérteni az értelmi fogyatékkal élőket azzal, hogy hozzájuk hasonlítom. Mario ugyan lőtt egy gólt még a torna elején, ám utána már csak a műsort tolta, Uruguay ellen meg behisztizett, mire Prandelli lekapta a szünetben.

Szintén a hisztivel tűnt ki Cé Ronaldo, aki annyira látványosan elhatárolódott a társaitól, hogy nekünk volt kínos. Adott egy gólpasszt, lőtt egy ajándékgólt, aztán ennyi. Vagyis dehogy: minden meccsre új sérót lövetett. És végül a harmadik hülye, a kellemetlenül becsődölő Diego Costa. Nem ment neki, na. Már bővebben meséltünk erről, a lényeg, hogy ezek hárman se tesznek ki egyet, ami a szellemi képességeket illeti. De legalább önzőek és még arrogánsak is.