Manuel Neuer

A kapuskiválasztáson kevesebbet kellett gondolkodni, mint Cristiano Ronaldónak egy szimpla péntek este, hogy kenjen-e harminc deka zselét a hajára vagy sem. Manuel Neuer a kahni ösvényen halad óriásléptekkel előre, néha már irritációban is a nagy elődöt idézi. A tornán egy-két nagy bravúrral megtámogatott hibátlan teljesítményt pakolt elénk, plusz extraként több mérkőzésen láthattuk, ahogy tiszteletbeli középhátvédként tisztáz a csatárok elől.

Ron Vlaar

A bronzmeccsig egyik társa, De Vrij volt a kezdőnkben, a csoportkörös válogatottunkban még ő szerepelt, ám rá kellett jönnünk, hogy Ron Vlaar tanári játéka nélkül a fiatal bekk sem nyújtott volna ennyire jó teljesítmény. Az Aston Villa kőkemény védője a maga 29 évével az egyik legrutinosabb játékosa volt a holland válogatottnak, mindvégig kiegyensúlyozott, sallangmentes, remek teljesítmény nyújtott. Brazília ellen pedig csapata egyik legjobbja volt. Igaz, kihagyta a tizenegyesét az elődöntőben (bár kis híján mégse), de védőmunkája kiemelkedő volt.

Mats Hummels

Szépen, csendben a  világ középhátvédjeinek elitklubjába lépett a német Mats Hummels, aki hátul a német bekkektől ősidők óta látott precizitást és megbízhatóságot hozta, az ellenfél kapujánál meg támadókat megszégyenítő vadászösztönnel találta fel magát, bizonyíték erre a Brazíliában szerzett két gólja.

Ezequiel Garay

A legtöbb vitánk ezen a poszton volt, pattogott egy-két e-mail Lahm mellett érvelve, előtte meg stabilan tartotta a helyét a brazilok két klasszisa közül a hátvéd, Thiago Silva, csakhogy nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy Argentína egyetlen gólt kapott az egyenes kieséses szakaszban. És ebben bizony nagy szerepe volt a Benfica 27 éves csupaszív, roppant erős középhátvédjének, aki korábbi szokásával ellentétben Brazíliában alig hibázott. Emellett 52 labdát szerzett, és 87%-os pontossággal passzolt.

Javier Mascherano

Sokan mondják, hogy az argentin válogatott igazi vezére a pályán Javier Mascherano. Klubjával ellentétben a középpályáról fogta össze a döntőig jutó csapatot, olykor önfeláldozóan (az ánuszos becsúszás, ugye...). A vb előtt orrnehéznek titulált Sabella-gárda végül szervezett védekezésének köszönhetően juthatott el a Maracanába, aminek fő letéteményese a labdaszerzési műveleteket irányító Mascherano volt.

Bastian Schweinsteiger

Róla valahogy rendre kevés szó esik, amikor a német válogatott kiemelkedő egyéniségeiről beszélünk, holott a már őszülő halántékú Schweini nélkül aligha jön össze a Nationalelfnek a trófeaemelgetés. Harmincéves, mindent megnyert, amit lehet, mi motiválhatja még vajon? Képzeljük el, amint a vakációjáról visszatérve Pep Guardiola ezzel fogadja: „Na, Basti fiam, örülök, hogy kipihented magad, most akkor 16 kilométer futás következik, mert két hét múlva jön a Paderborn.” Schweinsteigert ismerve ugyanakkora alázattal hajtaná végre a kért feladatot, mint ahogy tette az egész világbajnokságon.

Lionel Messi

Ő kapta a FIFA-tól az aranylabdát, amit mi erős túlzásnak érzünk, inkább amolyan vigaszdíj volt ez, némi életműdíjjal átitatva. Az argentin zseninek persze helye van az álomcsapatban, hiszen a csoportkörben három meccsen négy gólt lőtt, tarthatatlan volt, majdnem egyedül cipelte tovább csapatát, ám az egyenes kieséses szakaszban egyetlen gólpasszt tudott csak felmutatni. Négy alkalommal választották a meccs emberének, neki volt a legtöbb megkezdett, és a legtöbb sikeres csele is.

Toni Kroos

Kroos csapattagsága olyannyira egyértelmű volt, hogy gyakorlatilag az első meccse óta a listán szerepel, és annyira nem került szóba az alkudozásunk közben, hogy elfelejtettük megírni. Merthogy Toni Kroos talán az egész torna legjobbja volt, noha nem lőtt annyi gólt, és nem futott annyit, mint Müller, és nem kellett összefércelni az arcát a döntőben, mint Schweinsteigernek. Ám ő mozgatta a világbajnok válogatottat, övé a legmagasabb pontszám a játékosokat elemző Castrol Index rangsorban (9,79), 24 évesen ő lett Németország agya. Remekül lát a pályán, kiválóan passzol (84,4%-kal) és lő, rúgott két gólt, kiosztott négy asszisztot, szerény, alázatos. MVP?!

James Rodríguez

Pillanatra nem volt kétséges, hogy a legjobb nyolc között kizúgó, közönségdíjas focit mutató Kolumbia legjobbja, a gólkirály és a legszebb gólt szerző James Rodrígueznek is itt a helye. A 22 éves középpályás fiatal kora ellenére rendkívül érett, felelősségteljes, sokoldalú játékot nyújtott, Falcao hiányában átvette a vezető szerepet elöl. Háromszor a meccs embere is lett, kilincsel is érte a Real Madrid, mindjárt 80 millió euróval.

Thomas Müller

Thomas Müller az a típusú futballista, akit a grundon nem biztos, hogy elsőként választasz a csapatodba, mert látszólag semmilyen kiemelkedő skillje sincs. Fejjátéka, gyorsasága átlagosnak mondható, rúgótechnikája nemzetközi szinten nem számít kiemelkedőnek, nem nagyon szokta félpályáról indulva lecselezni a teljes védelmet, egy valamit viszont nagyon tud: helyezkedni. 25 éves korára kilenc világbajnoki gólnál jár, vagyis simán megdöntheti honfitársa, Miroslav Klose ide vonatkozó rekordját.

Arjen Robben

A hollandok fő húzóembere Arjen Robben volt, aki – nyilván Van Gaal ostorcsapásainak hála – ezúttal többet passzolt a szokásosnál, és nem kellett még egy labdát bedobni a pályára, hogy más is játszhasson. Három gól, egy gólpassz, továbbá számtalan sikeres elfutás és védő-fenékreültetés a brazíliai mérlege.

+1 Neymar

Egyetlen tartalékot nevezünk, de őt is csak azért, mert a torna nagy részében kezdő lett volna nálunk, de szegénynek majdnem eltörték a gerincét. Még úgy is befért (volna), hogy elég erős a konkurencia a posztján. Nem Neymaron múlott, hogy végül Brazília a negyedik hely ellenére szénné égett, a Barca fiatal támadója jól viselte a rá nehezedő mérhetetlen nyomást, nagyszerűen, gólérzékenyen játszott. Öt meccse volt, négy gólt lőtt, Kamerun és Horvátország ellen is a meccs embere volt. Világklasszis lett, hivatalosan is.

(Fotó: Europress/AFP)