Streetfighter élőben - Balhés helyek a nagyvilágban

A Harcosok klubjának első és második szabálya, hogy nem beszélünk róla, de a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Összeszedtünk öt olyan várost, ahol nagyon könnyen bele lehet szaladni egy kocsmai vagy utcai csetepatéba. Vigyázat! Erőszakos tartalom!

Portsmouth, Anglia

Az angol rendőrség szerint az ország egyik legbalhésabb helye a dél-angliai Portsmouth-ban található Surrey street, ahol a tavalyi évben 136 esetben történtek utcai bűncselekmények. Garantált a verekedés, ha meccsnapon tévedünk be a helyi csapat, a Portsmouth FC szurkolóinak kedvenc kocsmáiba. A stadion körül van vagy tíz ilyen (pontos térkép és lista itt), ezek közül bármelyikbe betérve kellemetlen percek is várhatnak ránk, ha pedig az ősi rivális Southampton mezét viseljük, akkor az összezörrenés esélye óvatosabb becslések szerint is 100%.
Persze nem kell Dél-Angliáig menni, ugyanis a pubok egész Angliában relatíve veszélyes helyeknek számítanak, szóval Portsmouth, a helyi és a rivális futballklub tetszőlegesen behelyettsíthető más városokkal és más focicsapatokkal. A rendőrség listában rendszerezi a durva kocsmákat, így azt is tudjuk, hogy a kilencvenes években a főváros egyik legparázsabb helye a gengszterek által is favorizált St. Helier Tavern volt, amíg be nem zárták. Napjaink Londonjának legócskább, legbarátságtalanabb pubjának kilétéről viták zajlanak, de a King’s Cross-hoz közeli Flying Scotsman, a Montagu Pyke és a Greene King állítólag ott van az éremesélyesek között.

Moszkva, Oroszország

Az orosz rapszodikus természetű nép, ha pedig iszik – márpedig iszik –, akkor meglehetősen heves is. Moszkva zsúfolt táncos szórakozóhelyein könnyű nyolc napon belül gyógyuló vitába keveredni, a táncparkett egyébként is az a hely, ahol statisztikusok szerint a legnagyobb az esélye a hőbörgésnek, de egy útkereszteződés is tartogathat meglepetéseket.
A tömeg, nők jelenléte és nagy mennyiségben elfogyasztott alkohol a legbiztosabb recept egy kocsmai balhéhoz, állítják a szakértők, és ebben bizony nincs semmi meglepő. A turisták által frekventált területek Pavel Salin szociológus szerint még veszélyesebbek, mint a külvárosok.

Phuket, Thaiföld

Thaiföld az a hely, ahol a verekedések jó esetben szabályos keretek közé zárva, harcművészetek formájában jelennek meg. Aki bunyóra vágyik és leadná a felesleges energiákat, az egész egyszerűen iratkozzon be a számtalan muay thai iskolák valamelyikébe és nyomjon le egy pár hetes intenzív programot. A nagyobb sulikban angol, francia, spanyol, német nyelven is oktatnak, az edzések ennek a phuketi iskolának az esetében szinte paradicsomi körülmények között, pálmafás dzsungelek közepén zajlanak, a fight pedig garantált. Az is elég valószínű, hogy nálunk kisebb, 10-20 kilóval könnyebb, kedvesen mosolygós thai mesterek fogják felmosni velünk a padlót, de a harci adagunkat biztosan megkapjuk. Pozitív hozadék, hogy ha Phuket részeg angolokkal teli bárjaiban nyüzsgünk esténként, és ittas Portsmouth drukkerek megtámadnak bennünket, akkor a frissen megszerzett tudás birtokában képesek leszünk megvédeni magunkat. Olyan is előfordulhat, hogy helyieknek lesz elegük a farangokból, vagyis a külföldiekből, ilyesmi fordult elő idén januárjában a Rock City nevű pathongi night clubban, ahol 10-15 helyi erő vert össze egy 3 fős ausztrál társaságot.

Cincinatti, Egyesült Államok

Amerika tele van olyan külvárosi kerületekkel, ahova jobb, ha nem tesszük be a lábunkat. A fő gondot ezeken a helyeken a munkanélküliség, a bűnözés, a bandák jelenléte jelenti, és nem is kocsmai bunyótól kell tartani, hanem sokkal inkább attól, hogy erre szakosodott, fegyverrel rendelkező kispályás karrierbűnözők kirabolnak bennünket.
Az FBI 25-ös listában gyűjtötte össze az államok legveszélyesebb utcáit, a rangsor élén a Cincinatti városban található Central parkway-Liberty street áll, az ezüstérem a chicagói State streeté, a dobogó harmadik fokán pedig a Miami-ban található 7th Avenue áll. Ne olyan pubokban akarjunk felhörpinteni egy korsó hideg sört, amik ezekben az utcákban találhatók!

Sydney, Ausztrália

A világ legsúlyosabb kocsmai arcai minden kétséget kizáróan az ausztrálok. A rendőrség minden egyes nagyvárosban számon tartja a legveszélyesebb pubokat, bárokat és közleményben tájékoztatja a nagyérdeműt az aktuális eredményekről. Tavaly nőtt azoknak a helyeknek a száma, ahol nem lehet biztonságosan italozni, viszont jó hír, hogy 2011-ben ausztrál kocsmákban csak 97 alkalommal vágták össze egymást kedves vendégek összetört piásüvegekkel, ellentétben például 2009-cel, amikor 133 ilyen eset történt. Az üvegezés ezen radikális formájának köszönhetően törvénybe foglalták, hogy rovott múlttal rendelkező intézmények csak műanyag- vagy edzett üvegből készült poharakat használhatnak.
Ezek után egy cseppet sem vagyunk meglepődve, hogy az ausztrál evezőst, Josh Booth-ot öt napja azért kellett idő előtt hazaküldeni az olimpiáról, mert talajrészegen lezúzott két kirakatot London belvárosában. (Lehet, hogy feldühítette az üveg látványa?) Hivatalosan a legdurvább helyeknek (hatósági osztályozás: level 1) azok számítanak, ahol legalább évi 19 balhé történik, ezt a listát a Sydneyben a Mean Fiddler vezeti 62 esettel. Erre a helyre – és még 8 másikra – szigorú előírások vonatkoznak: extra biztonsági személyzet, hajnali 2 órai zárás, üveg nem kerülhet vendég kezébe és nem árulhatnak röviditalt. A szórakozásról egyeseknek errefelé furcsa elképzeléseik vannak, amit ez a hardcore lovacskázós játék is kitűnően demonstrál.

A világon vannak sokkal durvább helyek is! Nézd meg milyenek az igazi nem vénnek való vidékek!

(fotó: Sabretooth Games)

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.