Streetfighter élőben - Balhés helyek a nagyvilágban

A Harcosok klubjának első és második szabálya, hogy nem beszélünk róla, de a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Összeszedtünk öt olyan várost, ahol nagyon könnyen bele lehet szaladni egy kocsmai vagy utcai csetepatéba. Vigyázat! Erőszakos tartalom!

Portsmouth, Anglia

Az angol rendőrség szerint az ország egyik legbalhésabb helye a dél-angliai Portsmouth-ban található Surrey street, ahol a tavalyi évben 136 esetben történtek utcai bűncselekmények. Garantált a verekedés, ha meccsnapon tévedünk be a helyi csapat, a Portsmouth FC szurkolóinak kedvenc kocsmáiba. A stadion körül van vagy tíz ilyen (pontos térkép és lista itt), ezek közül bármelyikbe betérve kellemetlen percek is várhatnak ránk, ha pedig az ősi rivális Southampton mezét viseljük, akkor az összezörrenés esélye óvatosabb becslések szerint is 100%.
Persze nem kell Dél-Angliáig menni, ugyanis a pubok egész Angliában relatíve veszélyes helyeknek számítanak, szóval Portsmouth, a helyi és a rivális futballklub tetszőlegesen behelyettsíthető más városokkal és más focicsapatokkal. A rendőrség listában rendszerezi a durva kocsmákat, így azt is tudjuk, hogy a kilencvenes években a főváros egyik legparázsabb helye a gengszterek által is favorizált St. Helier Tavern volt, amíg be nem zárták. Napjaink Londonjának legócskább, legbarátságtalanabb pubjának kilétéről viták zajlanak, de a King’s Cross-hoz közeli Flying Scotsman, a Montagu Pyke és a Greene King állítólag ott van az éremesélyesek között.

Moszkva, Oroszország

Az orosz rapszodikus természetű nép, ha pedig iszik – márpedig iszik –, akkor meglehetősen heves is. Moszkva zsúfolt táncos szórakozóhelyein könnyű nyolc napon belül gyógyuló vitába keveredni, a táncparkett egyébként is az a hely, ahol statisztikusok szerint a legnagyobb az esélye a hőbörgésnek, de egy útkereszteződés is tartogathat meglepetéseket.
A tömeg, nők jelenléte és nagy mennyiségben elfogyasztott alkohol a legbiztosabb recept egy kocsmai balhéhoz, állítják a szakértők, és ebben bizony nincs semmi meglepő. A turisták által frekventált területek Pavel Salin szociológus szerint még veszélyesebbek, mint a külvárosok.

Phuket, Thaiföld

Thaiföld az a hely, ahol a verekedések jó esetben szabályos keretek közé zárva, harcművészetek formájában jelennek meg. Aki bunyóra vágyik és leadná a felesleges energiákat, az egész egyszerűen iratkozzon be a számtalan muay thai iskolák valamelyikébe és nyomjon le egy pár hetes intenzív programot. A nagyobb sulikban angol, francia, spanyol, német nyelven is oktatnak, az edzések ennek a phuketi iskolának az esetében szinte paradicsomi körülmények között, pálmafás dzsungelek közepén zajlanak, a fight pedig garantált. Az is elég valószínű, hogy nálunk kisebb, 10-20 kilóval könnyebb, kedvesen mosolygós thai mesterek fogják felmosni velünk a padlót, de a harci adagunkat biztosan megkapjuk. Pozitív hozadék, hogy ha Phuket részeg angolokkal teli bárjaiban nyüzsgünk esténként, és ittas Portsmouth drukkerek megtámadnak bennünket, akkor a frissen megszerzett tudás birtokában képesek leszünk megvédeni magunkat. Olyan is előfordulhat, hogy helyieknek lesz elegük a farangokból, vagyis a külföldiekből, ilyesmi fordult elő idén januárjában a Rock City nevű pathongi night clubban, ahol 10-15 helyi erő vert össze egy 3 fős ausztrál társaságot.

Cincinatti, Egyesült Államok

Amerika tele van olyan külvárosi kerületekkel, ahova jobb, ha nem tesszük be a lábunkat. A fő gondot ezeken a helyeken a munkanélküliség, a bűnözés, a bandák jelenléte jelenti, és nem is kocsmai bunyótól kell tartani, hanem sokkal inkább attól, hogy erre szakosodott, fegyverrel rendelkező kispályás karrierbűnözők kirabolnak bennünket.
Az FBI 25-ös listában gyűjtötte össze az államok legveszélyesebb utcáit, a rangsor élén a Cincinatti városban található Central parkway-Liberty street áll, az ezüstérem a chicagói State streeté, a dobogó harmadik fokán pedig a Miami-ban található 7th Avenue áll. Ne olyan pubokban akarjunk felhörpinteni egy korsó hideg sört, amik ezekben az utcákban találhatók!

Sydney, Ausztrália

A világ legsúlyosabb kocsmai arcai minden kétséget kizáróan az ausztrálok. A rendőrség minden egyes nagyvárosban számon tartja a legveszélyesebb pubokat, bárokat és közleményben tájékoztatja a nagyérdeműt az aktuális eredményekről. Tavaly nőtt azoknak a helyeknek a száma, ahol nem lehet biztonságosan italozni, viszont jó hír, hogy 2011-ben ausztrál kocsmákban csak 97 alkalommal vágták össze egymást kedves vendégek összetört piásüvegekkel, ellentétben például 2009-cel, amikor 133 ilyen eset történt. Az üvegezés ezen radikális formájának köszönhetően törvénybe foglalták, hogy rovott múlttal rendelkező intézmények csak műanyag- vagy edzett üvegből készült poharakat használhatnak.
Ezek után egy cseppet sem vagyunk meglepődve, hogy az ausztrál evezőst, Josh Booth-ot öt napja azért kellett idő előtt hazaküldeni az olimpiáról, mert talajrészegen lezúzott két kirakatot London belvárosában. (Lehet, hogy feldühítette az üveg látványa?) Hivatalosan a legdurvább helyeknek (hatósági osztályozás: level 1) azok számítanak, ahol legalább évi 19 balhé történik, ezt a listát a Sydneyben a Mean Fiddler vezeti 62 esettel. Erre a helyre – és még 8 másikra – szigorú előírások vonatkoznak: extra biztonsági személyzet, hajnali 2 órai zárás, üveg nem kerülhet vendég kezébe és nem árulhatnak röviditalt. A szórakozásról egyeseknek errefelé furcsa elképzeléseik vannak, amit ez a hardcore lovacskázós játék is kitűnően demonstrál.

A világon vannak sokkal durvább helyek is! Nézd meg milyenek az igazi nem vénnek való vidékek!

(fotó: Sabretooth Games)

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

Igen, eljött az a pillanat, amikor egy kicsit fázni szeretnénk. Megborzongani a hűvös szélben, és belebújni egy pulcsiba. Esetleg felvenni egy bélelt csizmát, anorákot, meg sapkát. Aztán irány az Antarktisz vagy Jakutföld.

Eismitte, Grönland

1931-ben egy sarkkutató expedíció hozta létre az Eismitte (kb: a jég közepe) bázist, ahol a leghidegebb mért hőmérséklet – 64.9 °C volt. Itt most, azaz júliusban is fel kell kötni a jégeralsót, az átlaghőmérséklet ugyanis – 12 °C. Turizmus Grönlandon is van, úgyhogy lehet becsomagolni a nagykabátot, sálat meg a kesztyűket.

Snag, Kanada

1947. február 3-án a Yukon folyó partján fekvő Snagben mérték a leghidegebb időjárást az észak-amerikai kontinens történetében, ami - 63°C volt. A falut a Klondike-i aranyláz idején, az 1890-es évek végén alapították, és már 1947-ben is csak 8-10 prémvadász lakta. Jelenleg csak egy meteorológiai bázis található errefelé 6-7 fős személyzettel, de alkalmanként fogadnak látogatókat. Arany is kevés található errefelé, hideg annál több. Jelenleg nincsenek mínuszok, a cikk megírásának idején kánikulai plusz 16°C-t jósolnak. Még mindig jobb, mint a 37 °C!

Ojmjakon, Jakutföld

Az oroszországi Jakutföldön található Ojmjakon hideg hely: 1933-ban – 71.2 °C-t mértek, és a tél csekély 9 hónapig tart. A kb. 520 fős helyi közösséget ez nem nagyon zavarja, az iskolát például csak akkor zárják be, ha – 50 °C alá megy a hőmérséklet. A videóban látható tanárnéni szerint - 40-ig teljesen normálisnak számít az idő. Idén januárban inkább a meleg volt a probléma, ugyanis szinte soha nem látott módon – 10 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála. (Bizonyára izzadtak is a derék jakutok rendesen!) Jelenleg ott is nyár van, plusz 14 °C.

International Falls, Amerikai Egyesült Államok

A Minnesotai város az Egyesült Államok leghidegebb városaként szerzett magának hírnevet, amit az itt mért – 46 °C-nak köszönhet. A korábbi két kísérleti teleppel ellentétben itt tényleg élnek emberek, a városnak saját reptere is van, kiépült infrastruktúrával. Az egyetlen rossz hír, hogy a 6424 lakosú városban pillanatnyilag meleg van – igaz, elviselhető szintű -, 21 °C. Érdekesség, hogy a városka becenevét – a nemzet mélyhűtője – 1986-ban megpróbálta elbitorolni a közeli Fort Francis, amelynek következtében 12 éves pereskedés vette kezdetét. A jogi eljárás International Falls győzelmével zárult, de szerintünk a viszony még mindig fagyos a két város között.

Vosztok állomás, Antarktisz

A bolygó történelmének eddigi leghidegebb hőmérsékletét az antarktiszi Vosztok kutatóbázison mérték 1983-ban: - 89.2°C. Az 1957-ben alapított tudományos kutatóközponton csak tudományos szakemberek élnek, kizárólag nyáron (ami ott decemberre és januárra esik) közel 25-en, amikor is kellemes – 30 °C körüli az átlaghőmérséklet. Jelenleg az átlaghőmérséklet – 60 °C és a Nap nem fog előbújni augusztusig.