Sosem tartottuk magunkat maradinak és avíttnak; rengeteg olyan szexpózt ajánlottunk már a Player hasábjain, amihez nem kis bevállalás kell és olyan messziről kerüli el a misszionáriust, mint DiCapriót az Oscar – szeretünk új dolgokat kipróbálni, bátrak és kísérletezőek lenni, kreatívak és sokszor formabontóak is szextémában.

De mikor szembejön egy olyan cikk velünk az egyik legnagyobb amerikai női magazin párkapcsolat rovatában, ami teljes komolysággal arra buzdítja (női) olvasóit, hogy ugyan csatoljanak már a csúnyájukra egy műbránert és ugyan tosszák már meg azt az imádott férfiállatot ott az ágyon. Ezt az öt pózt ajánlják, az aktust (mikor a nő húzza magára a férfit) pedig pegging-nek hívják:

Nem tudjuk, tényleg, hogy ez csak a mi etikánkat csapta ki – de az, hogy a Cosmopolitan ezt egy teljesen normális, hétköznapi huncutkodásként tálalja az nagyon nem frankó. És most nem a melegekről vagy leszbikusokról beszélünk: az ő esetükben a megváltozott nemi identitás miatt elég másképp működik a szex és nagyon sokszor szükségesek az élvezetet okozó szexjátékok is. Mert ez a cikk heteroszexuális pároknak szól.

És nem, nem kell egy nőnek fél év alatt három gyereket szülnie, hogy nő legyen, egy férfinak sem kell focimeccs közben mamutölő, izzadságszagú ősembernek lennie, hogy bizonyítsa a hormonjait – de talán nem rossz dolog az, ha mondjuk a szexben a nő nő és a férfi férfi, nem? Vagy ez túl huszadik századi, elavult, nyárspolgár gondolkodás? Miért panaszkodnak a nők, hogy kiveszőben van a férfiakból a lovagiasság, udvariasság és férfias mersz, hogy meghódítsák a nőt, mikor azt ajánlják, hogy inkább csesszék meg őket hátulról? Valami nagy tévesztés van itt a világgal és a szerepekkel.