Szexszimbólumok régen és ma (2. rész)

Újabb őrülten szexi nők, akik mozgatták és mozgatják a világot, avagy kiknek hevertünk formás, tűsarkas lábai előtt az elmúlt évtizedekben. Szemérmetlen mennyiségű szexi fotó!

A tüzes latina


A hangosfilmkorszak legelején óriási keletje volt a spanyolos-dél-amerikai hangulatú filmeknek, az éra legnevesebb táncos színészei-színésznői ropták a szteppel vegyített flamencót. Hosszabb kihagyás után (bár a latin szépség sosem ment ki teljesen a divatból) a kilencvenes években virágzott ki újra a latinakultusz: Salma Hayek és Penelope Cruz után mára Eva Mendes és Eva Longoria kergeti őrületbe a férfiakat a vásznon és a tévében, míg a színpadokat Jennifer Lopez és Shakira uralja. Tegyünk azonban említést az első latináról, aki világhírt szerzett magának: Lola Montezről. A XIX. században egész Párizsban ő volt a legismertebb örömlány (oh, elnézést, szépasszony). Igaz, származását tekintve nem volt latin, ám sötét haja és szemei okán bátran mondhatjuk, a Montez név nagyon jól írta le szépségének milyenségét. A hírnév ott érte utol, ahol a mai celeblányokat is: összejött egy igazi hírességgel: Liszt Ferenccel. Franzink az első adandó szakításkor megtapasztalta, milyen az a latinos temperamentum: Lola pisztolyt szegezett neki, mondván, ha elhagyja, megöli. Nos, nem ölte, de az esetnek hamar híre ment, Lola neve pedig dalokban és musicalekben él tovább. Sose szórakozz egy igazi latinával!

A törékeny hercegnő


A nő (pontosabban hölgy) aki előtt önkéntelenül is kihúzod magad és kinyitod az ajtót. Az időtálló, szoborszerű, már-már hihetetlen szépség. Akit nem látsz előnytelen ruhában, makulátlan smink nélkül, aki pontosan tudja, mennyit engedhet meg magának, mi áll jól neki és mi emeli ki még jobban pompás alakját és csodálatos vonásait. Ki más is lehetnek az ikonikus védjegye ennek a nőtípusnak, mint Audrey Hepburn? Persze, vannak még néhányan: Grace Kelly, aki filmszínésznőből valódi hercegnő lett, Jackie Kennedy, az egykori first lady, aki inkább tévedhetetlen stílusérzékével érdemel helyett társnői között, mintsem hibátlan szépségével. A sors iróniája, hogy Maria Callas, minden idők egyik legnagyobb operaénekese kövér pattanásos kislányként kezdte, édesanyja pedig prostitúcióra kényszerítette. Aztán az isteni Callas megmakacsolta magát, és mivel tudta, hogy kincs van a hangjában, Amerikába ment apjához, kínkeserves fogyókúrával lefogyott – és szupersztárrá vált. Sokan mondják, hogy a hangja is ennek a tortúrának a következtében ment el – máig vitatott halálában pedig nagy szerepe volt a fent említett Jackie Kennedynek, aki elszerette tőle élete férfiját, a ronda és köpcös Onassist. Szerencsére, nekünk, magyaroknak is van saját hercegnőnk: aki Venczel Vera fiatalkori filmjeit nézi kicsit olyan, mintha Audrey Hepburn látná. Ha Hollywoodban keresgélünk, akkor pedig ott van Natalie Portman – és persze a francia gyöngyszem, Audrey Tautou. Micsoda felhozatal!

Az egzotikus szépség


A húszas években jött először divatba az egzotikum: ekkor kerültek az első ázsiai színésznők a filmvászonra, a negyvenes években pedig, a tengerészes filmeknek köszönhetően a hawaii és mediterrán szépségek is fel-feltünedeztek. Igazi, átütő divat azonban csak a század végére lett az egzotikus arcélekből: Jessica Alba, Lucy Liu, Bai Ling és számtalan más színésznő sikerei nyomán a közízlés nemhogy elfogadóbb lett a különlegességekkel szemben, de egyenesen éljenezte azt. A második világháború után volt érezhető a második nagy egzotikumhullám, a harmadik pedig – nyilván nem véletlenül – a vietnámi háború után. Míg a századelőn Puccini Pillangókisasszonya hirdette a tiszta, egyszerű ázsiai szépséget, addig ’89-ben indult hódító útjára a Miss Saigon című musical, ami tulajdonképp előbbinek a light változata. Bollywoodból ugyan kevés színésznő volt képes betörni Amerikába, Aishwarya Rainak és Freida Pintónak azonban sikerült. Manapság Rihanna (Isten tudja csak, milyen és hányféle felmenőktől származó) arca a favorit.

A buja femme fatale


A végzet asszonya, aki egyetlen pillantással vagy csípőrándítással lefegyverez, aki elől nincs menekvés, és akinek tömegesen hullanak gyönyörű lábai elé a férfiak. A határozott, erős nő aki mindig megkapja, amit akar. Dús idomok, homokóraalkat és tűzforró tekintet jellemzi, amely áthatja a legmagabiztosabb férfit is: ha egy femme fatale kiszemelt, akkor nem menekülhetsz. Persze, ki is szeretett volna nemet mondani az ifjú Gina Lollobrigidának vagy Sophia Lorennek? Ki az, aki nem szédült volna bele Cyd Charisse felfoghatatlanul csinos lábainak mozgásába? Catherine Deneuve maga a megtestesült szexualitás, míg Liz Taylor olyan gyönyörű és kívánatos volt fénykorában, hogy az embernek le kellett ülnie, ha véletlenül megpillantotta a tévében. A csontsovány modellek divatja után végre úgy tűnik, kezdenek visszatérni a buja femme fatale-ok a köztudatba: Dita Von Teese hivatalból okoz szívszélhűdést a pasik között, míg Christina Hendricks a Reklámőrültek nézettségét növeli istennőket megszégyenítő kebleivel.

Ha nem volt meg a sorozat első része, itt megtalálod!

Az etikett nehezen definiálható illemkódex, amelynek szabályai kultúránként, helyzetenként és társaságokként változhatnak. Nem egyszerű téma, nem is szeretnénk túlbonyolítani, ezért a következőkben a legalapvetőbb - de mégis gyakori -, hibákra koncentrálunk. A félreértések elkerülése végett: az etikett nem ott kezdődik, amikor villát ragadsz a kezedbe, hanem jóval korábban!

Hibák vacsora előtt

Rossz éttermet választasz

Egy étterem több szempontból is minősíthetetlennek számíthat. Egyrészt lehet rossz színvonalú: a pincérek durvább modorral bírnak, mint Shrek, a berendezés lepukkant, az ételek ehetetlenek. Ennek elkerülésére érdemes alaposan ellenőrizni a helyet, akár online, akár személyesen. A másik baki, hogy ugyan kifogástalan a hely, de a célnak mégsem felel meg. Egy első (vagy második, stb.) randira nem szerencsés túlságosan romantikus hangulatú intézményt választani, ezt hagyjuk meg a már párnak számító emberkéknek. Ez az intelem első blikkre taktikai fogásnak tűnhet, holott ez a döntés pontosan a megfelelő modor birtoklásáról szól. A gyertyafényt hagyjuk meg későbbre. Az éttermet a férfinak ildomos kiválasztania, nem kell, hogy közös megegyezés tárgyát képezze, de azt is illik elkerülni, hogy egy steak house-ban ülve derüljön ki a partnerünkről, hogy radikális vegán, aki évek óta csak magokon és bogyókon él és még a madársalátát is undorítónak találja az elnevezése miatt.

Bohócnak öltözöl

A 10 divatbaki, amit egy férfinak kerülnie kell című alaptanulmány mindenki számára ajánlott olvasmány, de sok helyen elég, ha felkapunk egy sötét farmert és egy (nem mélyen kigombolt nyakú) inget. Nyakkendő és zakó szinte már sehol sem alapfeltétel, de az adott étterem honlapját mindig érdemes csekkolni, ugyanis vannak helyek, amelyek dressz kódot adnak meg!

Nem tudsz parkolni

Hardcore etikettszabálynak  tűnhet, de ha randipartnert fuvarozol étterembe, akkor a parkolásnak is vannak szabályai. A lényeg, hogy illik tudni, hogy hol van az étterem, ha pedig megtaláltad, akkor a parkolóhely keresgélése ne tartson tovább öt percnél. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre felkutatni a közeli fizetős parkolókat. A megfelelő parkolás biztosítása egyébként egy jó étterem feladatai közé tartozik, nem véletlen, hogy minőségi éttermi kalauzok osztályzatai ezt az opciót is figyelembe veszik.

Nem foglalsz asztalt

Egy randit vagy kellemes estét tönkretehet, ha kiderül, hogy nem foglaltál asztal, az étterem pedig tele van. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor nem csak arról gondoskodsz, hogy legyen helyetek, hanem arról is, hogy az asztal ne a mosdókhoz vagy a bejárathoz közel legyen, hanem ideális helyen. (Hogy mi számít annak, az mindig a helytől függ. Ismét érdemes előre tervezni.) Nagyon triviális tanácsnak tűnhet, pedig egy szombat estén, amikor egy jó helyen minden asztal foglalt 7 és 10 között és a helyszínen már nem lehet másik asztalt kérni, nagyon is hasznos lesz ennyire előrelátónak lenni.

Hölgyeket előre

A hölgyek előre szabály az élet egyéb területein működhet, de nem ebben az esetben. A férfi lép be elsőként az étterembe, majd az ajtót tartva beengedi a hölgyet. Az etikett egy folyamatosan változó és megújuló entitás, de ez a szabály öröknek tűnik.

Rohanás

Ideális esetben a főpincér vagy egy felszolgáló másodperceken belül megszólít bennünket, és a korábban foglalt asztalunkhoz kísér, de ha ez nem történik meg, akkor várjunk egy keveset, amíg feltűnik az illetékes elvtárs. Elsőként a hölgy foglal helyet, jó esetben a pincér kihúzza számára a széket. Hiába vagyunk éhesek, illik türelmesnek lennünk, különösen ha randiról van szó. Nem sürgetjük választással a partnerünket. A legfrissebb trendek szerint a nemek egyenlők, ha rendelésről van szó, azaz a férfi is előállhat a farbával elsőként.

Vacsora közben

Bénán rendelsz bort*

A borrendelés témáját egyszer már körbejártuk egy igazi szakértő segítségével, de a lényeg, hogy akár előre is tájékozódhatunk a kiválasztott étterem kínálatával kapcsolatban, a legtöbb étterem honlapja rendelkezik itallappal is. Bátran hagyatkozzunk a sommelierre vagy felszolgálóra, de ha nem tetszik az ajánlott bor, akkor kérjünk másikat. Ne parázzuk túl, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.

*A kisbetűs részben jegyezzük meg, hogy a bor természetesen nem kötelező része egy tökéletes vacsorának.

Villával eszed a levest

Na jó, ez nem fordulhat elő, de vajon hányan tudjuk megkülönböztetni a kávéskanalat a desszertkanáltól? Egy alaposan megterített asztalnál akár három pohár (fehérboros, vörösboros, vizes) három tányér, és egy fiókra való evőeszköz is várhat bennünket. Éttermekben rendszerint fogásonként érkeznek az egyébként is lecsökkentett számú evőeszközök, de ha valami igazán csúcs helyre keveredünk, akkor a szabály az, hogy étkezésenként egy evőeszközt (vagy evőeszközpárt) használunk fel, és kívülről haladunk befelé. Ha a tányér jobb és baloldalán elfogytak az evőeszközök, akkor jöhetnek a tányér fölé helyezett cuccok (általában a kávés- vagy desszertkanál vagy desszertvilla.)

Csak eszel és eszel

A vacsora társasági esemény, még akkor is, ha csak két ember vesz részt rajta. Soha ne feledd, hogy a legfontosabb a partnered, ezért illik folyamatosan a figyelmünkről biztosítani, szóval tartani, szórakoztatni. Ennek megfelelően a mobilt illik kikapcsolni, de minimum lehalkítani.

Vacsora után

Nem tudod, hogy ki fizessen

Az etikett halad a korral, ma már nem feltétlenül kötelező a férfinak fizetni, igaz, úriemberként illik felajánlania azt. Egy másik felfogás szerint az a fél fizet, aki kezdeményezte a randit. A borravaló mértéke hazai intézményekben rendszerint a számla 10-15 %-ának felel meg. Egy igazi gentleman diszkréten egyenlíti ki a számlát, és nem villant meg kötegnyi papírpénzeket. Ha már itt tartunk: slusszkulcsot és mobilt sem.

Player Autószalon

Összeszedtük, hogy mik azok a hibák, amiktől megőrülünk. Az például megvan, amikor a számlára többet vársz, mint az ételre?

1. Tahó személyzet

Ez a fejezet, akár lexikon terjedelmű is lehetne. Itthon a depressziós pincér effektus alapbetegség, azaz a felszolgálók rettentően nyomottak, és nem is rejtik véka alá, hogy mennyire hánynak attól, hogy pont az ő éttermükbe, kávézójukba, bárjukba evett a fene. Ha bármilyen kérésed van a számlától kezdve addig, hogy közepesen, avagy jól átsütve kéred a kacsád, illetve mennyire legyen csípős a rogan josh, az mérhetetlen fájdalmat okoz a számára, és ne, ne is próbáljuk őt arról kérdezni, hogy mit jelent az, hogy „terrine”, mert fogalma nincs róla. Nagyon nem szeretjük/értjük az „itthon minden szar, külföldön sokkal jobb” kezdetű szólamokat, de tőlünk nyugatra ebből a szempontból emeletekkel magasabb a színvonal.

2. Lassú kiszolgálás

Nehéz eldönteni, hogy mi számít lassú kiszolgálásnak, de a szerkesztőségben abban állapodtunk meg, hogy 25 perc után már csigatempójú szervizről beszélhetünk. Az egyik leggyakoribb hiba az éttermekben, főleg csúcsidőben, hétvégén este jellemző, de ha a felszolgált étel feledteti a hosszú várakozást, akkor megbocsátható bűn.

3. Művészlelkű szakács

Kisebbségi komplexusban szenvedő szakácsok hóbortja, hogy olyan egyszerű ételeket is, mint egy brassói, úgy felcicomáznak, mint egy karácsonyfát. A díszítőelemként funkcionáló száraz spagetti tésztát (!), spirálisan tekeredő paradicsomhéjat, narancsgerezdet, és az egyéb kreációkat felejtsük el. Ébresztő!, a nyolcvanas évek véget értek. Apróbetűs rész: azt is szeretjük, amikor a menü tele van olyan cikkekkel, amiket valójában nem tudnak kihozni.

4. Szar kaja

Ezt nem kell túlragozni, van, hogy nem sül át, túlsül, romlott (például kagyló), vagy egész egyszerűen lapos, íztelen, gyenge. Ez ellen előzetes felkészüléssel lehet védekezni, szörföljünk az interneten, és érdemes odafigyelni a szakírók véleményére is. Friss, jó minőségű halat kevés étterem engedhet meg magának, a szezonalitás létező fogalom, azaz bizonyos zöldségekből, gyümölcsökből télen nem fogunk (frisset) kapni, és nincs vagy nagyon kevés olyan étterem létezik, amely egyszerre készít jó indiai, thai és olasz kaját. A vastag étlap egy-két kivételtől eltekintve gyanús. A szar kaját tovább súlyosbítja, ha a személyzet, beleértve a konyhát is, paraszt módon reagál észrevételeinkre.

5. Sznob személyzet

Ez főleg olyan helyeken fordul elő, amelyek nem egyértelműen high class intézmények, de nagyon szeretnének annak látszani. Sok felszolgáló ilyen helyeken úgy érzi, hogy tulajdonképpen ők tesznek szívességet a nép egyszerű gyermekeinek, hogy beengedik őket, ehetnek és fizethetnek náluk. Igen, tényleg pont így érzünk mi is, térdre hullunk, és csodálattal bámulunk fel az emberre, akinek legnagyobb tudománya, hogy tányérokat hord A és B pont között.

6. Bunkó vendég

A dohányosok gettósításával egy csomó probléma megoldódott, de még így is vannak, akik szeretnek üvöltve telefonálni, a pincérnek csettintgetni, és hasonlók. Meggyőződésünk, hogy ugyanezen csoport tagjai parkolnak mozgássérült helyekre, telefonálnak moziban, és verik a kormányt őrjöngve, ha nem indulsz el 0.3 másodperc alatt a lámpánál állva.

7. Gyors kiszolgálás

Ilyen is van. Ez tipikusan olyan helyeken jellemző, ahol nagy a pörgés, és mivel a vezetőség nem akarja partvissal elkergetni a bejáratnál várakozó vendégeket, ezért a nagyobb profit reményében felgyorsítják a kiszolgálást. Kollégánkat és párját egy tengerparti étteremben így intézték el 40 perc alatt, ami azt jelentette, hogy még be sem fejezték az első fogást, a pincér már lerakta az asztalra a következőt. Ilyen nincs.

8. Skótság

Nagyon olcsó élelmiszerekből nem tesznek ki megfelelő mennyiséget, és ha mégis kérsz, felárat számolnak fel. Kevés szalonna a túróscsúszán, egy szelet kenyér a Jókai bableveshez, és így tovább. Ez a jelenség alacsony és közepes árkategóriájú éttermekben megfigyelhető. Ezekkel a húzásokkal pár forintot spórolnak ugyan, de hosszú távon vevőket veszítenek. Rossz ötlet.

9. Tudálékos sommelier

A sommelier magában nagyszerű dolog, és értjük, hogy a munkáját szeretné végezni, de étteremben inkább a párjára, barátaira próbál figyelni az ember, nem pedig egy önmegvalósító borszakértőre, aki elképesztő és teljesen felesleges tirádát ad elő az asztalnál egyre kínosabban feszengő vendégeknek. Ha megfelelően határozottak vagyunk, akkor nem kell támaszkodnunk a sommelier-re. Sok étterem online is elérhetővé teszi borkínálatát, így előre kiválaszthatjuk a megfelelő italt. Persze vannak remek sommelier-k, akik tudják, hogy a kevesebb néha több. A mázas sommelier rokona a bratyizó pincér, aki percenként jelenik meg az asztalnál, és úgy érzi, hogy beszélgetnie kell. Ritka, mint a fehér holló, és persze sokkal inkább ez, mint egy életunt, savanyú gyökér.

10. Láthatatlanság

Széleskörűen elterjedt jelenség, hogy bizonyos éttermekben az ember láthatatlanná válik. Belép az ajtón, köszön, leül valahova és 10 perc is eltelik, mire megjelenik egy felszolgáló az asztalánál, és megkérdezi, hogy rendeltek-e már? Később ismét láthatatlanná válik az ember, ami megnehezíti abban, hogy kérjen még egy ásványvizet, végül pedig a számlát. És még valami: vannak helyek, ahol a számlára többet kell várni, mint az ételre.

Továbbá, ha egy 10 fős társaság tagjai 5 felé kérik a számlát, és abból 3-an áfás számlát is kérnek, akkor se húzogassa a száját a felszolgáló, és főleg ne kérdezze meg, hogy nem lehetne mégis egyben?, mert úgy neki egyszerűbb.