Két hétig lapátoltam magamba a „szuperélelmiszert”, mondom, milyen volt

Míg itthon shake-et fogyasztani ebéd helyett még mindig deviáns magatartásnak számít, a Szilícium-völgyben az ilyen úri huncutságok miatt már nem bámulják meg az embert.

Okés, mondhatnád, de Amerika súlyosabban elhipszteresedett részein képesek a ruccolával kevert salátalevelet is főfogásnak hazudni, és ezzel igazad is lenne. Van viszont valami, ami miatt nem teljes baromság párhuzamot vonni az amerikai és az itthoni étkezési szokások között. Ez pedig a következő:

Mert ebédszünetben is rohansz, vagy már herótod van attól, hogy az üzemi étkezdében ugyanolyan íze van a húslevesnek és a rántott halnak, ezért inkább kiszaladsz bekapni egy gyrost vagy egy burgert. Ezeknek a verzióknak azonos az eredménye: nem csak kimarad egy minőségi étkezés, de bedobsz valami klasszikus szemét kaját, amivel alig tud megbirkózni a szervezeted a délután hátralévő részében.

Ezzel a problémával az említett Szilícium-völgyben egy kicsit korábban szembesültek a népek. Naná, hiszen amott hamarabb robbant be a menedzserkultúra, következésképp, az ottani öltönyös startupperek is korábban találkoztak az életmód visszásságaiban gyökerező tohonya testtel és gyomorfekéllyel.

Donald két Excel-tábla között iktat egy hamburgert

Ez pedig egy olyan probléma, melynek orvoslásával komoly pénzt lehet szakítani, amit nyilván ott helyben meg is oldottak. Egy Rob Rhinehart nevű szoftvermérnök csinálta meg először a Soylent nevű szuperélelmiszert, amit saját magán tesztelt le, és mivel a cucc bevált, a szükséges laboratóriumi tesztek és engedélyezési eljárások után piacra is dobták. Ennek már négy éve, de hiába pattantak rá a porra odaát az öltönyös menedzserek, Magyarországra egészen mostanáig még nem gyűrűzött be a dolog.

Nálunk a ChiaShake nevű termék az első hivatalosan is forgalmazott szuperélelmiszer (ezt mondjuk szívem szerint idézőjelbe tenném, mert édesanyám mákos gubájával azért nem említeném egy lapon), amit a gyártó felcicomázott minden közhellyel, melyet látva az ember reflexből kinyitja a pénztárcáját.

GMO- és gluténmentes, chiamaggal felturbózott, egészséges, teljes értékű élelmiszer hozzáadott cukor nélkül, vitaminokkal, épp a megfelelő mennyiségű fehérjével, szénhidráttal, zsírral, rostokkal és ásványi anyagokkal… – és ezzel tutira kihagytam valamit, de legalább már vágod, miről van szó.

A lényeg, hogy ez nem az a fehérjeturmix, amit letolsz edzés után, amíg még nyitva van az anabolikus ablak, vagyis jobban mondva nem csak erre jó. A ChiaShake-kel elméletileg és gyakorlatilag is egy teljes főétkezés kiváltható, hiszen optimális arányban tartalmaz mindent, amire a szervezetnek szüksége van. Pont, mint a Big Kahuna Burger.

Bár én olyan szerencsés vagyok, hogy a munkahelyem közelében van egy kifogástalan kajálda, ahol alig több mint egy Mátyásért ehetek levest, főételt, savanyúságot és desszertet, elhatároztam, hogy két hétig kényeztetem a testem megaélelmiszerrel. Kíváncsi voltam, hogy tizennégy nap alatt hány pontot zuhan a testzsírszázalékom, hogy befeketednek-e az őszülő hajszálaim, vagy esetleg annyira kipattanok, hogy a csuklyásizmom felkúszik a fülem mögé.

A tesztidőszak alatt minden nap egy rendes főétkezés helyett felütöttem másfél mérőkanálnyi ChiaShake-et tejjel és vízzel, és ezt ittam, míg a munkatársaim boldogan tömték magukba a töltött káposztát.

Most nem fogok olyan részletekbe menni, hogy melyik nap mikor nyomtam le a tesztkaját, hogyan alakult tizedes értékre pontosan a testsúlyom, és azzal sem akarlak fárasztani, milyen változásokon esett át az anyagcserém. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy a két hét alatt nálam semmi nem változott.

Hozzáteszem gyorsan, hogy szerény személyem egyébként sem tökéletes alany egy olyan termék tesztelésére, melynek az az alapvető célja, hogy egészségesebb életmódra terelgesse az embert, hiszen heti öt napot sportolok, csak kivételesen eszek gyorskaját és nem szokásom hülyeségek miatt idegeskedni.

Azt viszont még én is észrevettem, hogy amikor ezzel váltottam ki a háromfogásos ebédet, csodálatos módon elmaradt a szokásos kajakóma, kellemetlen teltségérzettel sem kellett megküzdenem, cserébe viszont délután ötkor már éhes voltam, mint Melák.

A számok tekintetében nem tudok változásokról beszámolni, hiszen a súlyom, a testzsírszázalékom, az izomtömegem semmit nem változott, de ehhez talán szűkös is lett volna a két hetes tesztidőszak. Azt persze a formál logika szabályai mentén könnyű belátni, hogy ha valaki egy olyan étkezésre cseréli le a szokásos gyrostálat, melynek során milligrammra meghatározható a bevitt tápanyagok mennyisége, előbb-utóbb ez a testsúlya csökkenésében is jelentkezni fog.

Az általam tesztelt shake az aktívabb életmódhoz passzoló Sport, a fogyást elősegítő Slim és Vegán változatban is kapható, melyek közül már a nevükre támaszkodva is könnyen ki tudja választani az ember, melyikre van szüksége.

A teljes értékű étkezési shake-et (azt hiszem, inkább ezt fogom használni a szuperélelmiszer megnevezés helyett) nem azért találták ki, hogy elszállj a gyönyörűségtől, amikor megiszod. Az íze jó, de nyilván nem egy gasztroélmény, és nem is ez a cél.

A legnagyobb előnye az, hogy a segítségével tökéletesen kontrollálható a napi tápanyagbevitel. Diétázóknak, a mókuskerékben a hatékony munkáért az egészséges táplálkozást feláldozó üzletembereknek hatalmas segítség lehet, ahogy azoknak is, akiknek valamilyen oknál fogva nem mindig biztosított a normális ebéd lehetősége.

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon