A merinót az egyik legnemesebb gyapjútermelő juhnak tartják a világon. Az állat őseit még a 8. század körül hozhatták be Afrikából az öreg kontinensre, bár egyes elképzelések szerint Nyugat-Ázsiában, Irán hűvös és száraz hegyvidékeiről kerültek át az Ibériai-félszigetre.
A 18. században más európai országokba – Svédországba, Franciaországba, Szászországba, Franciaországba, Poroszországba, illetve a Habsburg-Birodalomba – is eljutott a nemes juhfajta, majd a tenyésztés Amerikában és Ausztráliában is megindult. És bár Nagy-Britanniát is elérte a 18. században a nagy merinóáramlat, később koronagyarmataikról, Ausztráliából és Új-Zélandról szállították be a kiváló minőségű gyapjút, mivel az ottani hatalmas levegők, illetve enyhe éghajlat ideálisabb körülményeket biztosított a tenyésztéshez.
Azok az idők viszont elmúltak, a világ túlsó – illetve „alsó” – felén lévő brit gyarmatok többnyire függetlenné váltak, Nagy-Britanniának pedig egyre költségesebbé vált a gyapjúimport, így egy ideje a brit kormány illetékesei és civilek is azon munkálkodtak, hogy az Egyesült Királyságban ismét meghonosítsák a merinótenyésztést.
Segíteni a helyi kisvállalkozókat
A tengerentúli gyapjúimport egyébként nemcsak az Egyesült Királyság birkatartó gazdáit sújtja, hanem az egész brit gyapjúipart, ugyanis az északi szövőgyárakban kifejlesztett technikák – mint a farkasolás, a kártolás vagy a kallózás – ma már az alacsonyabb bérköltségű országokban zajlanak, ennek eredményeképpen pedig a brit szövőgyárak jelentős része bezárásra kényszerült.
Így az egyik manchesteri vállalkozó, Brita Hirsch a fejébe vette, hogy olyan isten már pedig nincs, hogy a Brit-szigeten ne lehessen minőségi gyapjút készíteni. Rengeteg idejébe telt, mire felvette a kapcsolatot néhány helyi termelővel, aki a skót merinó törzsek leszármazottait tenyésztik a Skót-határvidéken. A kistermelők által készített gyapjút a lehető legmagasabb finomsági fokon értékelték, az eredményt pedig a szaktekintélynek számító brit gyapjúbizottság, a British Wool Marketing Board is certifikálta – így ez a termék könnyen versenybe szállhat a tengerentúlról importált gyapjúval is.
A karbonizálástól a préselésig
Mivel azt Brita Hirsch sem tervezte, hogy a gyapjúkészítés folyamatát az első lépéstől az utolsóig egymaga végzi el, ezért felvásárolta a termelők 2016-os gyapjúbegyűjtését, és megbízta az ország egyik régi szövőgyárát, hogy munkálják meg a gyapjút. Így sikerült összehoznia az első 100%-os brit gyártási folyamattal elkészült ruhadarabot. A Yorkshire határ mellett, Delphben lévő R. Gledhill Ltd. vette át a projekt irányítását, amely már 80 év óta foglalkozik gyapjúkészítéssel, és felügyelte a gyapjú feldolgozását a karbonizálástól a préselésig. Az elkészült ruhadarab pedig meghaladta a várakozásokat mind finomság, mind lágyság és mind a szövet anyagát illetően – azonban jelenleg a különleges gyapjú csupán korlátozott mennyiségben érhető el.
Így már minden a helyén van, már csak arra volt szükség, hogy a nagyérdemű is felkarolja a nemes vállalkozói gesztust, de a közösségi finanszírozás bejött, ugyanis eddig közel négyszer annyian támogatást kapott a projekt, mint amit célul kitűztek.
(via)