Tegyük fel, az újságíró fogyókúrázik. Elhatározta, megcsinálja, meglehetősen jól is halad, büszke magára, megveregeti a saját és minden közelben lévő ember vállát. Aztán isten végez. Kulináris központtá alakítja munkahelyét, a Bazilika környékét, olyan helyekkel, hogy még véletlenül se lehessen nyugta, amikor a környéken sétál. Thai kaja, hamburger, japán sütemények, mi? Hát élet ez? De az újságíró mégis erős marad. Isten ekkor gondol egyet, és beviszi a kegyelemdöfést, utcája sarkán megnyitja a város egyik legjobb cukrászdáját. És ilyenkor feladja. De örömmel.

A Cake Shop ugyanis egyik létező cukival sem hasonlítható össze, olyan kreatívan, olyan ügyesen cselez, hogy simán jön, lát és győz. Az ország első interaktív édességüzletében te is alkothatsz, sőt, alkoss is, ha jót akarsz. Az elkényeztetésünk több fronton zajlik. Először is olyan szépséges kész süteményekbe botlik az ember, hogy amellett nehéz elmenni, látni, hogy itt minden házilag készül, nincs az az isten, hogy ne akarj beleharapni egy-egy nagyobb tortába.

Egy lépéssel jobbra máris kiélhetjük a kreatív énünket, a My Cake pulton ugyanis mi rakhatjuk össze a nekünk tetsző csodát. Választunk egy alapot, majd egy krémet, gyümölcsöt, és a tetejére is valami szépet, mondjuk pisztáciát vagy robbanó cukrot. Nem nyúlhatsz mellé. Mi csokoládés kosár alapon málna ganache, friss málna és pisztácia keverékével lőttük ki magunkat a mennyországba. A ganache annyira könnyű és csodálatos volt, hogy önmagában is elvitte volna a balhét, de a csokis kosár omlósságával és finoman kesernyés ízével együtt teljes biztonsággal pakolta ki a mosolyokat az arcokra az üzlet teljes területén.

Hogy az egyébként is elkényeztetett gyomrunk további simogatásokban részesüljön, tekintsünk jobbra, ahol egy ötrekeszes fagyipult tesz meg mindent azért, hogy eszünk ágában se legyen gondolkodni az Exit-felirat keresésén. A Cake Shop fontosnak tartja, hogy minden esetben ízkombinációkkal találkozzon a kedves éhező (minden hónapnak létezik egy adott, egyedi kombója, de persze nem minden erről szól majd), így a fagyik sem egyszerű puncs-vanília-csoki vonalon mozognak, bár azt meg kell hagyni, hogy csoki és vanília önmagában létezik az ízek között. A többi rekeszben két–három íz kombinációjából tolnak a lapátra, majd a tányérunkba, mi a bazsalikomos citrom ellen küzdöttünk, de megadtuk magunkat meglehetősen rövid úton. Annyit talán tudunk mondani, hogy veri a közelben lévő, egyébként zseniális fagyizó bazsalikomos citromát. Ami azért nagy szó.

És ha még mindez nem lenne elég, Isten biztosra megy, ezért megteremté az utolsó pultot, amelyben császármorzsa, tápiókapuding és túrógombóc vár arra, hogy intergalaktikus kanalunkkal a gyomor nevű planétára költözzön. Minden lehetőséghez választhatunk persze kiegészítőket, édes tejfölt, gyümölcsöt, grízgaluskát és egyéb finomságokat. Namármost, én nem szeretem a túrógombócot. Ezért kértem belőle. Édes tejföllel. Pisztáciával. Csak hogy tudjam, hogyan kell ezt jól csinálni. És az első falat után kiszaladt a számon egy óóóbazmeg. Őszintén. Ösztönösen. Nem hogy nem ízlett, hanem egyenesen kedvenccé lépett elő.

Az újságíró ekkor megadja magát, lerogy a padlóra és megcsókolja az anyaföldet. Boldogan, de kövéren fog meghalni. A Cake Shopot mindenkinek csak ajánlani tudjuk, mert pont annyiban különbözik a többiektől, ami roppant érdekessé teszi, és pont annyira finom, hogy sűrű, mosolyok közepette elkövetett káromkodásokkal hagyd el a helyet. Budapest egyik legjobb cukrászdája, ez vitán felül álló tény. Csókoltatjuk a tulajdonosokat és a cukrászokat! Hivatalos nyitás szerdán.

(A szerző fotói.)