Malatinszky Csaba szerint mindent elmond a tény, hogy „az emberek a villányi borért hajlandóak a legtöbbet fizetni”. Az ország első sommelier-je azt mondja, az ő bora egyszerűen azért más, mint a többi, mert ő csinálja.

Malatinszky Csaba úttörő volt világéletében. 1991-ben ő lett az első magyar sommelier, elmondása szerint ezután ő hozta be az országba az első borszekrényt, kóstolópoharakat és dekantálót. Később ő nyitott először vinotékát Magyarországon La Boutique des Vins néven, és amikor 1997 után már saját borászata is alakulni látszott, ő alkalmazta itt első ízben a finom seprőn erjesztés franciás fogását, és a szűretlen bor palackozását. Jól érzi az olvasó, erős a borász franciák iránt érzett rajongása: a borászkodás útján valójában egy medoci tanulmányút, a legnagyobb francia mesterek, és a Bordeaux-ban látottak indították el.

A szüret legmocskosabb részében is elegáns megjelenésű férfi nem véletlenül választotta azonban Magyarország legdélebbi borvidékét, Villányt borai termőhelyéül – noha szüleinek Badacsonyban volt birtokuk. Mint mondja, számára a harmónia az elegancia szinonimája, a cabernet franc pedig az elegancia non plus ultrája. Ez a kékszőlő ugyanakkor pont az a fajta, amelyről az Isten sem mondja meg, hogy nem direkt erre a vidékre nemesítették. Értjük már?

Paradicsomból biobor

A Pécstől nem messze fekvő vidéken rendszerint korán tavaszodik és hosszan elnyúlik a nyár, így a gyümölcsöknek rengeteg napfény jut. Itt, ezen a mészköves, néhol agyaggal, néhol lösszel fedett talajon indult az én boros-újságírós karrierem is, két éve, amikor az őszi fesztiválon leszólítottam a borvirágos orrú Bock Józsefet. A csodálatos látványt nyújtó, egybefüggő ültetvények alatt 2010 sírásra okot adó eredményeiről beszélgettünk, én pedig megírtam. Azt az évet leszámítva a cabernet franc nagyon szeret itt, de vígan elvan a cabernet sauvignon, a portugieser vagy például a merlot is. A fehérek sem hiányoznak: csekélyebb mennyiségben, de sorakoznak itt olaszrizling, chardonnay és hárslevelű tőkék is. Ja, és paradicsombokrok.

Malatinszky Csaba – aki borteraszán fogadott minket, majd pincéjében is körbevezetett – 2009 óta foglalkozik biotermeléssel, amelyhez  a paradicsomokon át vezetett az út. „Nem hittem el, hogy egész Európában nem lehet jó paradicsomot venni” – mesélte, hogyan jött az ötlet öt–hat évvel ezelőtt, hogy palántákat hozzon külföldről, kísérletezés céljából. „Ha ilyen hatalmas a minőségi különbség a boltban kapható és a biozöldségek között, akkor miért lenne ez másként a szőlőnél és a bornál?” – tette fel később a kérdést. „Költséges, de megéri, mert ez egy fontos üzenet a világnak.”

Eszerint a növényvédelemben és a talajművelésben sem használ kemikáliákat, regeneráló, újrateremtő eljárásokat alkalmaz. Gyakorlatilag még a fűnyírást is a rovarok életéhez igazítja. És hogy mindezt a boron is érezzük-e? Biztosan nem lesz elég egy–két év, inkább öt–tíz kell majd ahhoz, hogy igazán fel lehessen mérni a különbségeket – kockázat azonban nincs.

Van elég kihívás az életben

Évente átlagosan 120 ezer palack bor kerül ki a Malatinszky-birtokról, ami a harminchektáros terület mellett nagyon kevésnek mondható. Ennek oka részben a rosszabb évek alacsony terméshozama, részben a kemény minőségi kritériumok. A gazda szerint 6200 tőkéről hektáronként csupán negyven–ötven mázsa közötti szőlőmennyiség terem egy jó évben, mely korlátozást szívesen látna az egész borvidékre kiterjesztve.

A vidék profiljának megfelelően 75 százalékban vörösborok készülnek itt, és a cabernet franc mellett a cabernet sauvignon kap jelentősebb szerepet. Másokkal ellentétben a fehérekkel sem a kihívást keresi a borász („van elég kihívás az életben, nem kell utánamenni”), adta magát a dolog: a földvásárlások során egy chardonnay-ültetvény is hozzá került, ami pedig a kellemes külföldi élményeket idézte fel benne. Nem állta meg, hogy ebből a kedvencéből is készítsen valamit. És hát ez is francia.

Személyes borok: rusztikus tanninok leszavazva

A szakember szerint a „kézműves” kifejezés értelme az utóbbi időben eltorzult Magyarországon, és ebbe a kategóriába az ő pincéje már nem fér bele. Pedig ő is „nagyon kevés géppel” dolgozik – Pannonhalmához hasonlóan, bár kevésbé menő technológiával – kihasználva a gravitációt. Klasszikus borait pneumatikus préssel, olyan alacsony nyomáson készíti, mintha kézzel nyerné ki levüket. A felsőbb kategóriás borokat – prémium és szuper prémium –  préselés nélkül állítja elő. A tartályokat Csaba saját maga tervezte. Ezek specialitása, hogy egyáltalán nem mozgatják a törkölykalapot, vagyis a szőlő préselése után visszamaradt növényi részeket. Ehelyett az országban egyedülálló módon, permetszerűen áztatva, finoman kivonatolnak.

Rozéit is préselés nélkül készíti, hogy itt se jelenjenek meg kéretlen tanninok. A szénsavat ma már kerüli, miután 1998-ban újítóként hozta be ezt is, sokan azonban nem kívánatos utóerjedésnek hitték a pezsgést. Szerinte jobb helyeken már egyébként is kínos rózsaszín bubisat kínálni.

Kevesen gondolnák, hogy fahordóiról egykor még Le Sommelier saját maga gondoskodott: a tölgyet maga érlelte, forgatta, locsolta. Ma már kiváló hordók készülnek Malatinszky közbenjárása nélkül is. Az ötszáz literesekben legfeljebb 24, jellemzően inkább 18 hónapig pihennek az italok; az érlelés kevés tölgyízt hagy a borokban, a gyümölcsösség megmarad.

„Itt személyes borok készülnek, ezek viszont csak akkor jöhetnek létre, ha egy ember irányítja a munkát” – magyarázza Malatinszky Csaba, megjegyezve: mindössze három állandó munkatársa van.

A legjobb európai

Malatinszky Csaba érettségiző diákok helyett dollármilliárdos ázsiai házaspároknak tart borkóstolókat. Az italok fele tehát külföldi poharakban végzi, és ez az arány egyre nő, 2013-ban hetven százalék lehet. A cél Japán, most már Kína, Svájc és az Egyesült Államok, vagy éppen az angol királyi család. Csak prémium és szuper prémium borokat exportál. Mint mondja, „ami ennél gyengébb, az a világban teljesen érdektelen”.

A Malatinszky névhez három borcsalád kötődik: a Le Sommelier – „miután jó ideig én voltam az egyetlen sommelier az országban, lehettem »le « ” –, a Kúria borok, és a Noblesse-csoport. Utóbbiak közül került ki a Serena, amelyet a Decanter 2010-ben a legjobb európai fehérbornak választott azon az éves versenyen, amely a világ legnagyobb és legmagasabb presztízsű megmérettetéseként definiálja magát. Alapszabály ugyanakkor, hogy borversenynek nem hiszünk. Ennek sem feltétlenül.

A borász egy évig gondolkodott azon, hogyan lehet létrehozni egy karcsú terroirbort, ami ásványos, aromatikus és élvezetes egyszerre, emellett pedig hosszú is, alacsony alkoholtartalom mellett. Csaknem összejött mindez, és mivel a tökéletességhez ilyen módon közelítő ital merőben új is volt, Steven Spurrier kiválasztotta. A Serena több mint fele chardonnay, de van benne negyven százalék rajnai rizling és egy kevés muscat ottnel is. Magyarországon 3500 forint körüli áron kaphatjuk meg palackját, külföldön több mint duplájáért.

A Kúria sorozatból a már sokat emlegetett fajta bora, a Cabernet Franc 2006-os változatát 14 ezer forintért kínálja a borász weboldalán. Ennyi pénzért egy nyolcpontos, összetett, természetesen elegáns bort ígér, nagy testtel és jó savakkal. A szintén szűretlen Kövesföld, ez a dűlőszelektált bordeaux-i összeállítás azonos évből több mint 25 ezer forintot ér (magnum, azaz másfél literes palackban). Aki azonban egyelőre csak kisebb összeget fektetne be, már kétezer forint körül is talál a listán, például a Chardonnay-t, a Kadarkát vagy a Kékfrankost.

Villányból az út nem csak előre vezet

Malatinszky Csaba úgy tartja: amikor terroirborokról van szó, nincs szükség marketingre, csak hatékony kommunikációra. „Nem kell mást tennünk, csak elmondani, mi az, amink van, és mi az, amit mi csinálunk.” Persze ez feltételezi azt is, elég jó az a valami, amiről csak az igazat mondjuk – jegyzi meg. Tokaj és Eger előnye Villánnyal szemben ugyanakkor a hosszú évtizedek óta tartó, államilag is jelentősen támogatott reklám – vallja, mi meg nevetünk.

„Nincsen olyan borász, akit követnék; minden jó bort tisztelek, de nekem az a dolgom, hogy a sajátomat megcsináljam.” Malatinszky Csaba filozófiai alapvetése, hogy „valaki nem ahhoz képest létezik, hogy mások vannak, hanem önmagához képest teszi a dolgát”, így aztán nem húzunk ki belőle semmi érdekes pletykát. Amikor a villányi borászokkal, Gerével, Bockkal, vagy Kvassayval kialakult kapcsolatáról kérdezem, a Gundel volt sommelier-je azt mondja, nincs gond, nincs versenyhelyzet. Mint mondja, sajnálja, hogy szomszédjai a merlot-t és a cuvée-ket „hozzák-viszik” versenyekre, „pedig továbbra is a cabernet franc az igazi kihívás – és a lehetőség”. „Kevés Villányban a bátorság, az élethez pedig kell.” És úgy tűnik, a nagy újító újra és újra vállalja a kihívást.

„Mitől más az én borom? Attól, hogy én készítem” – foglalja össze, és megjegyzi még: „az egyedinek, mint esztétikumnak nincsen vetélytársa”.

Sorozatunk korábbi részei:
Móron ezerjó – Mosolygós borozgatás Csetvei Krisztinél
Kislaki Bormanufaktúra – Ahol a bor már a szőlőtőkén elkészül
A balatoni borozgatás békéje – Csopakon Jásdi Istvánnal
Pannonhalmi Apátsági Pincészet – Isten, és egy hemina bor

(Fotók: Petrány Máté. Szakmai konzulensünk Bukovics Martin.)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Az art deco stílusú budai erőmű, ahol az egész Csernobil sorozatot leforgathatták volna

Idegenvezetés a szexmunkások kirakatainál? Városnézés spanglival a kezedben? Lesz egy kis gond

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés