Róma örök, ráadásul nem véletlenül mondják, hogy minden út Rómába vezet. Pláne a fapados légitársaságok és az olcsó repülőjegyek aranykorában!

Ciao, Roma!

„Mihály már napok óta Rómában volt, és még mindig nem történt vele semmi sem. Csak Róma történt vele, ha szabad így mondani” – írja Szerb Antal az Utas és holdvilág-ban, és remekül fogja meg, milyen érzés a Krisztus előtt 753-ban alapított város utcáin sétálni, melyen korábban cézárok, hadvezérek és a legnagyobb művészek bandukoltak.

Róma tényleg csak úgy megtörténik az emberrel, mindössze hagyni kell, hogy megtaláljon az élmény. Itt nincs idő hétköznapi problémákon agyalni, mivel egymást érik a lenyűgöző terek, templomok, romok, szökőkutak, az ember alig győzi befogadni a sok szépséget, a világ egyik leginspiratívabb díszlete pedig garantáltan rabul ejti azokat a vándorokat, akiket nem a zsúfolt tengerpartok, hanem az európai kultúra fellegvárai hoznak izgalomba.

Ebben az ihletett hangulatban persze akarva-akaratlanul eszünkbe jut a filmtörténet egyik legelkoptatottabb jelenete Fellini Az édes életé-ből, amikor a Via dei Crociferi sarkán úgy esünk bele a Trevi-kútba, hogy nincs is időnk felkészülni az élményre, de azért azt is el kell mondanunk, hogy a történelmi városrész meglepően kis méretei, és az itt tévelygő turisták hatalmas mennyisége miatt az élet nem csak édes, de meglepően borsos is.

Az utcákon heverő szemét, a sokszor indokolatlanul magas árak, az állandó zsúfoltság nélkül például sokkal könnyebb lenne megadni magunkat a városnak, de amikor már épp kezd olyan érzésünk lenni, hogy itt nincsenek is olaszok, akkor váratlanul bekanyarodunk egy hangulatos kis utcába, elveszünk a Trastevere negyedben, vagy tanúi leszünk, ahogy két motoros vitatkozik a piros lámpánál, és máris elfelejtjük az előbbi eszmefuttatást.

Utazás és szállás

Olaszország és a sztereotípiák fővárosa Wizz- és a RyanAirrel egyaránt megközelíthető: az előbbi Európa egyik legforgalmasabb repülőterére, a Fiumicinóra (Leonardo da Vinci), az utóbbi pedig a kisebb, de városhoz közelebb fekvő Ciampinóra visz. Aki időben foglal és okosan sakkozik a járatokkal, akár 10 ezer forint alatt is megúszhatja az utazást, de más esetben sem kell túl mélyen a pénztárcákba nyúlni.

A repülőterekről leggyorsabban taxival juthatunk be a belvárosba, ha hajlandóak vagyunk 35–50 eurót költeni, de a Leonardo Express vonat fél óra alatt repíti be a turistákat a centrumba 11 euróért. Akinek több ideje van, válassza az olcsóbb Metropolitain járatot feleennyiért, a Terravision közvetlen buszjárat pedig szintén a központi Termini vasútállomásnál tesz ki minket 4–6 euróért, és közben máris megcsodálhatjuk messziről az EUR negyed nagy kockakolosszusát, illetve azokat a helyeket, ahol nem milliomosok és turisták, hanem a római átlagemberek élnek.

A Termini állomáson jön az első sokk, mivel a belváros legkoszosabb környékéről van szó, de nyugtasson a tudat, hogy ennél kizárólag szebb helyeket láthatunk az elkövetkező napokban. A tömegközlekedés egyáltalán nem drága, egy vonaljegy 1,50-be kerül, de csak akkor érdemes metrót vagy buszt használni, ha szeretnénk távolabbi helyeket megközelíteni, hiszen járműveken zötyögve pont a lényegről maradunk le.

A szállások minősége nem sokban különbözik Európa más nagyvárosaiétól, és kizárólag a buksza vastagsága szabja meg, milyen szobában hajthatjuk álomra a fejünket. Húsz euró/éjszaka alatt azért nehéz hostelt találni, de 30–40 körül már pikk-pakk szállásokat találhatunk a belvárosban, ahol nem kell horkoló backpackerekkel közösködni.

Kultúra és kultúra

Focidrukkertől a gasztro-turistán át az önjelölt művészettörténészig Rómában mindenki talál magának tartalmas programot. Most maradjunk az utóbbinál, elvégre az olasz főváros a világ legnagyobb szabadtéri múzeuma, minden sarkon az arcunkba ordít a történelem, ezért úgy is lehet teljes a kirándulásunk, ha a pár napba nem fér bele egy egész napos túra a Vatikáni Múzeumban, ahová a legtöbb turista a Sixtus-kápolna freskója miatt fizeti be a 15 eurós beugrót, vagy egy hosszabb meditálás a Colosseumban.

Persze aki teheti, semmiképp se hagyja ki a felsorolt programokat, a Szent Péter bazilika kupolájába is érdemes fellépcsőzni öt euróért, a klausztrofóbiások és tériszonyosok kiváltképp élvezik majd. Igazából azonban minden kultúrtörténeti kincs ott hever az utcákon. A teljesség igénye nélkül: ott van a Vatikánváros, a Piazza Navona különleges szökőkútjaival nyűgöz le, a helyiek által gyűlölt, gigantikus II. Vittorio Emanuele emlékmű mindenhonnan jól látszik, a Pantheonban lehetetlen nem a tetőtér egyetlen kör alakú nyílását bámulni, a spanyol lépcsőre éjszaka érdemes kiülni fagyival a kezünkben, hiba lenne kihagyni a Villa Borghese ligetet, vagy a Janiculum dombot, ahol a világ legszebb panorámájában gyönyörködhetünk, Garibaldi lovasszobra árnyékában. Rómában egyszerűen nem tudsz rossz felé menni.

Étel és ital

… ahogy rossz étterembe is nehéz beülni, és ebben az esetben is csak a pénztárcánkkal kell kompromisszumokat kötni. Bármerre is járjunk, plusz egy kilóval leszünk súlyosabbak és mínusz tíz-húsz euróval könnyebbek. A pincérek nem rohangálják körbe a vendéget, ha tudnak angolul, akkor is inkább anyanyelvükön beszélnek – itt az ételek csinálják a marketinget.

A legjobban akkor járunk, ha olyan helyre ülünk, amely mellett a legtöbb olasz szót halljuk, ugyanis mindig a helyiek tudják, mi a tuti. A rendelésnél érdemes olyan fogásokra koncentrálni, amiből sok van az étlapon: ha a pizzából van nagy választék, akkor minden bizonnyal arra specializálódott a risztorante. Emellett érdemes olyan falatokat is kipróbálni, aminek nem is tudjuk kimondani a nevét, ne sajnáljuk a pénz az előételre sem, egy jó bruscetta és egy kancsó házi bor ugyanis azonnal kipárnázza a helyet a főfogásnak. Ha épp nem kívánunk desszertet, azért egy fagyit akkor is kérjünk mondjuk a tradicionális Giolitti cukrászdában, ahol könny szökik az ember szemébe a gelato-felhozatal láttán.

Ami pedig az éttermeket érinti: a legjobban akkor járunk, ha a belváros zsongásából kicsit kijjebb húzódunk, a már említett Trastevere negyedben, ami egyértelműen a város legizgalmasabb kerülete, itt érdemes elveszni, és lehetőleg a kirándulás végén, hogy ez a kép maradjon meg a fejünkben. A Trastevere ugyanis egy idilli falu a metropolisz szívében, ahol mammák teregetnek az ablakban, macskák ülnek a kocsik tetején és pocakos pincérek mondják ki a gasztronómiai varázsszavakat.

Arrivederci, Roma!

Ahogy a hasonló európai turistamágnes fővárosok, úgy Róma is bekapja, megrágja, végül kiköpi az embert, akinek a kirándulás után jó pár nap kell még, hogy megeméssze a látottakat. Az viszont biztos, hogy az illető akár dobott pénzérmét a Trevi-kútba, akár nem, élete valamely pontján biztos vissza akar majd térni az Örök városba. Nem véletlenül mondják, hogy minden út Rómába vezet. Pláne a fapados légitársaságok aranykorában!

Olaszországból sosem elég? Íme néhány további utazási tipp a Playertől!

(Fotók: yarwood, chris yunker, markturner, italianjob)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Az art déco stílusú budai erőmű, ahol az egész Csernobil sorozatot leforgathatták volna

Idegenvezetés a szexmunkások kirakatainál? Városnézés spanglival a kezedben? Lesz egy kis gond

További cikkeink a témában