Jim Jeffriest mi főleg a Comedy Central kisfilmjeiből ismerhetjük (Jobs Jim Jeffries Shouldn’t Do), így nagyjából fogalmunk sincs róla, hogy az úriember főállásban nagyon is sikeres ausztrál komikus, aki nem talicskával, hanem több kamionnal szállítja a megjelenéseire szánt gyomorforgató poénokat. Első saját sitcomja már messziről bűzlött az olcsó poénoktól, aztán valami csoda történt, mert az olcsó poénok mellé jutott egy nagy adag szív is, ami olyan elegyet képez, amit még nem nagyon látott a kedves tévénéző.

A Legit nyilván nem lesz a kultúrviccek csimborasszója, szájakba véletlenül belengetett farkak, kerekesszékes, bunkó poénok jönnek itt tonnaszám, és már az is megadja az alaphangot, hogy az egyik főhős is kerekesszékben sínylődik, ami ugyebár egy politikailag és más módon sem korrekt széria esetében alacsonyan szálló gegeket jelent. Jim Jeffries önmagát alakítja, a székhelyét pedig Amerikába helyezi, érkezik mellé két srác, Steve (Dan Bakkedahl) és annak tesója, a mozgásképtelen Billy (DJ Qualls), akik régi haverok, és bármire képesek egymásért. Közben pedig Jim a maga módján megpróbál tahó, nagyra nőtt gyerekből valamennyire felnőtté is válni.

Haverkomédia és egyben coming of age-sztori is ez, nagyon sötét, de nagyon szerethető humorral, szigorúan olyan nézőknek, akik mindenre fel vannak készülve. A pilot története nem igazán vezet fel semmit, azonnal bedob minket a mélyvízbe: Billy a kórházban arra kéri Jimet, szerezzen neki egy prostit, mert ő bizony el akarja veszíteni a szüzességét. Kicsit A kezelés-ízű a dolog, de csak az alaptörténetet tekintve, innentől ugyanis elindul a menet egy távoli kupiba, mint valami modern Gyűrűk ura-sztori, hogy a picit több mint húsz perc után még katarzist is el tudjon érni ez a furcsa társaság.

A Legit-ben az a legfurcsább, hogy amikor már túlságosan is olcsóvá válna, hirtelen szerethető lesz, és ezen a furcsa határmezsgyén egyensúlyozik egészen húsz percen keresztül. Ráadásul sikerrel, végül lazán célba ér, várni kezdjük a folytatást, és ez hatalmas artistamutatványnak számít manapság.

Szóval ha valaki egy olyan sitcomra vágyik, ami olyan sötét, mint egy magánzárka, és még csak véletlenül sem szeretne jópofizni a kedves nézővel, akkor megvan az új kedvenc sorozata. Reméljük, a későbbiekben is megmarad ilyennek.

Tovább:
2013 legjobbnak ígérkező tévésorozatai
Visszatérnek. Örülünk? - Zenekarok, előadók, akik idén mindenképpen folytatják
Női cipőt Santanától, pudingot Stallonétól - Szupersztárok furcsa vállalkozásai