Hogy mit várunk el a Pannonia Allstars Ska Orchestrától? Játszi könnyedséggel előadott bulizenét, helybenfutásra kényszerítést, tökéletes skat. Konceptalbumot, méghozzá duplát viszont biztosan nem. A Lovemonster témája a szerelem, annak minden mélysége és magassága, ami első hallásra elég unalmasnak tűnik, de nincs itt semmi baj, a szerelemvonat ezúttal nem siklik ki a szanaszét koptatott sínekről.

Nagy vállalás ez a duplalemez egy olyan világban, ahol már nem is nagyon veszünk cd-t, maximum ünnepnapokon, de a PASO-t mindez nem igazán foglalkoztatja. Ők még mindig a hagyományos játékban hisznek, bakelitet szeretnének kiadni, szép borítót terveznek, amit öröm kézbe venni. Valamiért kompromisszummentes az egész. Sosem azon gondolkodnak, hogy mi az eladható, hogy mi éri meg, hatalmas bandát tartanak fenn, aminek az utaztatása is problémás, de kit érdekel, ha színpadon jól szól, és még veszett jól is néz ki. A Lovemonsterrel sem mentek el a kommersz irányba, sőt, olyan újításokat hoztak, amelyekre eddig nem nagyon volt példa.

Megjelenik a pszichedélia, a népi motívum, a dixieland, a mento, a rocksteady, de a gyökereiben még mindig ugyanaz a helybenfutós ska az egész, mint amibe az ország beleszeretett jó sok évvel ezelőtt. A hangzásért a Brazíliában élő Victor Rice a felelős, aki a stílus szerelmeseként remekül érti a dolgát, nem a keverőpulton felejtett Bikini-beállításokat használta a felvételekhez, mint ahogyan az itthon sok esetben előfordul. A szerelem-témát tökéletesen kivesézi a 16 dal, a kiegészítő lemezként funkcionáló PASO’s Root Rockers mellékprojekt Lost in Space korongjának 8 pszichedelikus trackje laza elszállós reggae, igen magas minőségben.

A Lovemonster mindenkit kiszolgál, egy csokorba gyűjti a napfényesebb oldalt, lezár egy kis szomorkodással, ezzel pedig el is jön a második lemez ideje, hátradőlhetünk, pihenhetünk 37 percet. Egyfajta szerelmi kislexikon, hazai ska és reggae történeti műremek, egy hosszúra nyúlt történet a haverodtól, akinek már megint elege van a nőkből. Néha a sztori egy kicsit talán túl hosszúra is nyúlik, egy-két felesleges track elfelejtésével sokkal feszesebb lenne a végeredmény. De a Lovemonster még így is minőségi magyar áru, minden szempontból.

Olvastad már KRSA-val készült interjúnkat?