Tíz dolog, amit szerettünk az idei Oscar-díjátadóban

Rusell Crowe-ból George Lucas lett, Olivia Wilde elfelejtett felöltözni, Chris Rock pedig még az akasztott nagyanyjával is viccelt. Mozgalmas volt az idei Oscar, az biztos.

1. Nyert a Saul fia

34 év után sikerült újra magyar filmnek elhódítania a filmvilág legrangosabb díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

2. Chris Rock poénjai

A humorista remekül vezette a 88-ik díjátadót, aminek témája persze nem is lehetett volna más, mint hogy a fekete jelöltek alulreprezentáltsága miatt több afroamerikai színész és rendező bojkottálta az eseményt. Chris Rock ezzel kapcsolatban néhány egészen meredek poént is megengedett magának.

A komikus nyitóbeszédében például azon morfondírozott, hogy miért nem tüntettek a feketék az '50-es vagy a '60-as években, holott akkoriban sem nagyon voltak afroamerikai jelöltek az Oscaron, majd így folytatta:

3. Leo Oscarja

A hatodik jelölését már csak sikerült díjra váltania, és a köszönőbeszédében még arra is futotta, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságára, és keményen beszóljon a környezetszennyező nagyvállalatoknak. Természetesen nem keverték le, pedig jócskán túllépte a megszabott időlimitet. Próbálták volna meg.

4. Russell Crowe haja

Félelmetes tempóban kezd átváltozni George Lucas-szá.

5. Sacha Baron Cohen

Aki a díjátadóra leporolta az Ali G jelmezt, és ezzel majdnem sikerült elterelnie a figyelmünket Olivia Wilde dekoltázsáról.

6. Ennio Morricone Oscarja

Hihetetlen, de a 87 éves zeneszerző az Aljas nyolcas filmzenéjéért kapta meg első Oscarját (ha a 2007-es életműdíjat nem számítjuk). Az egész Dolby Színház felállva tapsolt neki, ahogy felsétált a színpadra.

7. A Duna TV közvetítése

Kraszkó Zita, Dudás Viktor és Szöllőskei Gábor kifejezetten jól hozták le a több mint négy órás műsort, a szinkrontolmács is csak meglepően ritkán bakizott, pedig Chris Rockot pokoli nehéz követni.

8. Jenny Beavan ruhája

A jelmeztervező a legjobb kosztümért vehetett át Oscart a Mad Maxért, amihez stílszerűen úgy öltözött fel, mintha most pattant volna le a Csatavasról. A ruhája meglehetősen kirívó volt ebben a nagyestélyis környezetben.

9. Emmanuel Lubezki triplája

Az operatőr zsinórban harmadik Oscarját vihette haza: idén A visszatérővel, tavaly a Birdmannel, tavalyelőtt pedig a Gravitációval nyert, ezzel pedig Oscar-történelmet írt, hiszen operatőrként ő az első, aki háromszor egymás után nyerni tudott.

10. Ez a kép

Első Oscar-nyertesek egymás közt (balra: Nemes Jeles László, jobbra: Leonardo DiCaprio). Talán már a következő filmje főszereplőjét keresi?

(Fotó: AFP, Duna TV)

Player Autószalon

Jávor Pált lesajnálni divat. Vicces bajsza volt, röhejes stílusban vallott szerelmet borzalmas minőségű magyar mozifilmekben, amik annyira rosszak voltak, hogy ahhoz képest még a Sas Tamás- vagy Kabay Bence-életmű is felüdülés. Csakhogy ez tévedés.

Természetesen lehet nem szeretni a régi magyar filmeket, de ennek ellenére a háború előtti magyar film versenyképesebb volt, mint a háború utáni, nem beszélve a kortárs filmművészetről. A helyzet az, hogy azokban az években több tucatnyi hazai film került külföldön mozikba, de nem fesztiválokon, egy-egy vetítésre, hanem műsorra, fizető közönség elé. A bizonyíték erre többek között az, hogy rengeteg kópia elveszett a második világháború alatt, hogy aztán szerencsés esetben külföldről kerüljön vissza egy-egy kópia orosz, német vagy éppen svéd felirattal. A némafilmes korszakban és után is egy halom magyar színész szerződött el az UFÁ-hoz, a német filmgyárhoz, szóval nem kell savazni a háború előtt magyar filmeket. Rendben, a színészi játék minimum modoros volt, de ugyanilyen volt Franciaországban, Németországban, Olaszországban, mindenhol.

Az egyetlen magyar mozisztár

Rendben, természetesen voltak nagy mozisztárjai a magyar filmtörténelemnek, de azok nők voltak, illetve egy nő, Karády, csak így jobban hangzik. Nem azt állítjuk, hogy ne lettek volna jobb színészek a későbbiekben, de a háború után a kommunista diktatúra és szocializmus nem támogatta a sztárkultuszt. Nem szerették volna, ha valaki nagyobbra nő, mint a pártvezetők, a színész is munkásember, aki a szocializmus győzelméért dolgozik. "Szerénység. Ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység", mondta Bástya elvtárs is. Lehetetlen ilyen párhuzamokat vonni, de sanszos, hogy tehetségben Kállai, Sinkovits, Őze, Tolnay, Ruttkai vagy Páger nagyobb volt Jávornál, de népszerűségben nem tudták megelőzni.

„Egyszerű, amit csinál, de ez az egyszerűség az, ami jó benne. Rokonszenves, s mindent el tud hitetni velünk, nézőkkel, akik némi büszkeséggel állapítják meg, hogy a magyar filmnek is megvan a maga Clark Gable-je… Mert Jávor Pál az! Amerikában is sztár volna, mert ebből a típusból ott sem futkosnak fölös számban!” Kritika egy korabeli lapból

Apropó, Páger. Ráday Imre mellett még Páger Antal számított a korszak kiemelkedő vezető férfi színészének, de Pali mögött egyszerűen sehol nem voltak. Páger viszont egyike volt azoknak a keveseknek, akik a háború után, az új rendszerben is ugyanolyan, ha nem nagyobb elánnal dolgozhattak, mint korábban. Jávornak, a legnagyobbnak ez nem adatott meg.

Jávor, a fenegyerek

Ha létezett balhés arc a magyar színjátszás történetében, az Jávor volt. Indulatos, hirtelen haragú fiatalembernek ismerték, akit azért tettek ki az egyik fővárosi színházból, mert az őt fel nem ismerő főtitkárt egy telefonkagylóval ütlegelni kezdte. Jávor 1925-ben Székesfehérvárra került, ahol a társulat húzónevének számított, de a magatartásbeli problémái ott is folytatódtak: italozások, verekedések, merész fogadások, és átmulatott éjszakák követték egymást. Nézzük meg, hogy mulatott – filmen persze – a cigányzene nagy rajongója, Jávor Pál. Verekedés, üvegtörés itt nincs, tánc, extázis, flörtölés, 186 ezer megtekintés van.

Székesfehérvári igazgatója annyira nem bízott benne, hogy egy másik színésszel betaníttatta Jávor minden szerepét, hogy szükség esetén legyen, aki beugrik helyette. Ezzel a mumussal persze Jávort is igyekezett pórázon tartani. Miközben a mindössze huszonöt éves színész egyre több és egyre jobb kritikákat kapott a sajtótól, 1927-ben fegyelmezetlenségei miatt kizárták az Országos Színészegyesületből.

1929-ben játszott először némafilmben, majd szerepelt a második magyar hangosfilmben, ami egyben a háború előtti korszak legemblematikusabb darabja is, nevesül a Hippolyt, a lakáj-ban. A filmnek köszönhetően megszűntek anyagi gondjai, hatezer pengős filmenkénti gázsival ő számított a legjobban fizetett sztárnak. Ám a balhék továbbra sem kerülték el a sikert és a vele járó népszerűséget nehezen viselő színészt: egy alkalommal például egy hölgy miatt párbajra hívta ki őt Egyed Zoltán, a kor neves publicistája, ám az affér végül baráti összeborulással ért véget.

Jávor és Radó Nelli az első magyar hangosfilmben, a Kék bálvány-ban 1931-ben. Itt még nem viselt Jávor-bajuszt Jávor

Szintén túl volt már a legduhajabb évein, amikor egyik leghíresebb balhéja történt. Akkor már nős volt, és felesége mellett megkomolyodott, beérett. A Varieté csillagai című színdarab kapcsán sokat próbált lovakkal. Az egyik darab után összeszólalkozott a lovak ápolójával, Winternitz Károllyal, és a vita azzal zárult, hogy Jávor ütött. Méghozzá olyan erősen, hogy az illető a szemklinikára került. Feljelentette Jávort, a pletykalapok pedig hatalmas szenzációként tálalták az ügyet, és eléggé rámásztak a színészre. Jávor végül megúszta, mert Winternitz ejtette a feljelentést, az eset pedig hatalmas reklámot jelentett a darabnak.

Balra 26 évesen, míg jobbra már 40 éves, érett színészként A láp virága című filmben

Amikor senki sem akar

A háború vége és az azt követő évek nem volt fáklyásmenet Jávornak és zsidó származású feleségének. A negyvenes években nyíltan kritizálta a zsidó színészek ellehetetlenítését, amiért a nyilas hatalomátvétel napján, ’44 márciusában meg is fizetett. Letartóztatták, kihallgatták, aztán elengedték, majd a Gestapo tartóztatta le, végül a sopronkőhídai fegyházba került kilenc hónapra. Naplójában ír arról, hogyan tréfálkoztak vele és pofozták fel gépfegyveres sudribunkó nyilasok, elég nyugtalanító olvasmány, annak ellenére, hogy az éhezésen és megaláztatásokon kívül fizikailag nem bántalmazták komolyabban.

A háború utáni felszabadulás Jávornak cseppet sem volt felszabadulás, ugyanis azt vette észre, hogy a nyilasok után a kommunisták sem szeretik. Ők ugyan nem tartóztatták le, de nem engedték filmekben játszani, és színpadi munkákat sem kapott. Az üzenet egyértelmű volt: a háború előtti korszak legnagyobb nincs helyük az új kommunista Magyarország filmiparában. Karády ugyanerre a sorsra jutott, ő ugyan kapott még egy filmszerepet, de aztán körülötte is elfogyott a levegő. Jávor 1948-tól Amerikában próbált szerencsét, majd 1957-ben hazatért, két évvel később pedig súlyos betegen elhunyt. Nagyságát és hírnevét a távol töltött évek sem feledtették, mert ezrek kísérték el utolsó útjára.

Az egyetlen magyar mozisztár

El tudod képzelni, hogy egy magyar slágerben, amit egy magyar színésznő énekel, legyen mondjuk Tompos Kátya, egy férfiszínészről dalol, például Csányi Sándorról? Mi nem, de a harmincas években ez teljesen indokolt volt, Turay Ida énekelt olyan dalt, amiben Jávor Pál is szerepelt.

„A film olyan szerelmes volt, pont nekem való.
Éppen szerelmet vallott a Jávor Pali, ó!”

Annyira rossz, hogy már jó. A korszak könnyűzenei császára, Orlay Chappy is nótába foglalta Palit, és még bizonyára akadnak egyéb példák is, én ezt a kettőt ismerem.

„Nem kimondott filmsztár,
No de kérem,
Én sem vagyok Jávor Pál.”

Az orra alatt növesztett arcszőrzet ikonikus rangra emelkedett, férfiak százai kérték borbélyoknál a Jávor-bajuszt, és persze a kor popsztárja is volt, ugyanis tudott és szeretett nótázni. Természetesen a nők imádták, és mindezek együtt már ki is adják, hogy miért Jávor Pál az egyetlen magyar mozisztár.

Visszatért a Démonok között 2-ben Vera Farmiga, a lány, aki még a mosást sem tudta betenni anélkül, hogy orális szexben részesítsék.

Vera Farmiga egy istennő. Ezt csak azoknak mondjuk, akik mindössze a Bates Motel-ben látták Norma Bates szerepében. A most 43 éves színésznő elképesztően szexis tud lenni, ha arra van szükség, és mivel gyakorlatilag karrierje legtöbb filmjében arra volt szükség, villantott már mindent, amit csak lehetett. Az Egek ura című zseniális moziból sosem fogjuk elfelejteni azt a jelenetet, amikor a derekára kötött egy szál nyakkendőben sétált be Clooney szobájába (bár mint kiderült, az csak testdublőr volt), mint ahogyan azt sem, amikor Paul Walker azt sem hagyta a Halálos hajszá-ban, hogy annak rendje és módja szerint betegye a mosást. És azt a jelenetet sem felejtjük, amikor viccesen átadta magát Peter Sarsgaardnak Az árvában. Nézzük meg ezt a két ominózus jelenetet néhány másikkal karöltve, a Démonok között 2-re pedig vigyünk magunkkal egy tiszta alsót.