Leo egyszer már megszívta, mert Eddie Redmayne volt az ellenfele, aki Stephen Hawking bőrében alakított hatalmasat. Lehet, hogy most is ő viszi el a szobrocskát a medve, akarom mondani DiCaprio elől.
A dán lány Lili Elbe, azaz pontosabban Einar Wegener története, az első nemváltoztató műtéten átesett ember és feleségének kapcsolata teszi ki a bő kétórás játékidőt Tom Hooper, A király beszéde rendezőjének mozijában, ami ahhoz képest, hogy mennyire érdektelennek hangzik, egész szépen képes lekötni a nézőt. Hooper nagyot vállalt, mert nem súlyos drámában, hanem egy kicsit könnyebb hangvételű műben vette át Lili sztoriját, amiben a fokozatosan nővé változó Eddie Redmayne számít abszolút a főattrakciónak. Legalábbis papíron.
Redmayne megint eszméletlen, már A mindenség elmélete is igazi diadalmenet volt számára, de az egyébként is lányos arcú színész akkora változáson megy keresztül nagyjából a film első feléig, hogy azért bizony lehet, megint megkínálják egy Oscarral, mondjuk akkor már nehéz lesz megmagyarázni A visszatérőért szintén versenyben lévő Leónak, hogy nem személyes az ügy. Redmayne sajnos nagyon jó, bár a karaktere eléggé felszínes, ha jobban belegondol az ember, nem nagyon tud szimpatizálni a férfi testbe született női lélekkel, még akkor sem, ha tulajdonképpen minden adott lenne ahhoz, hogy kedveljük a főhőst.
Eddie tényleg megdolgozik a pénzéért, de akárhogy is igyekeztek, mégsem ő a film fő attrakciója. Alicia Vikander az. Ha valaki megérdemel egy Oscart a játékáért, hát ő biztosan, a vagány, életvidám festőnő feleség megy át a legkeményebb átalakuláson, és tulajdonképpen ha ezt valaki jobban el tudja játszani, akkor az már nem is ember. Eddig is borzasztóan kedveltük a színésznőt, most viszont a lábai előtt heverünk, és nem csak azért, mert már megint rendesen ledobta a textilt.
A dán lány egyébként meglepően erotikus tud lenni, a női szépséget nem átall csodálatos testekkel illusztrálni, de sajnos Hooperhez képest ez a menet most kicsit sekélyesebb és itt-ott sablonosabb az előzőeknél, és bár képes behúzni és lekötni két órára, utána azért marad egy kis hiányérzetünk. Nagyon jó dráma, nagyon jó színészekkel, de egy egészen pici plusz hiányzik belőle. Alicia Vikandernek viszont követeljük az Oscart!