A diktátor - Amerika utálni fogja. Te nem.

Sacha Baron Cohen sosem a visszafogottságáról volt híres, a Brüno és a Borat után egy újabb elmebeteg karakterrel rúg gyomorszájon minden kedves érdeklődőt.

Aladeen admirális generális Wadiya elnyomója, aki képes volt magának kiosztani a wadiyai Golden Globe-ot az Aladeen Jones és a Végzet Templomáért, valamint kivégeztetni mindenkit, aki az útjába kerül, még a rá bőgő tehenet is. A nagy parancsoló Amerikába készül, hogy felszólaljon az ellen, amit ő a világon a legjobban gyűlöl: ez pedig a demokrácia. Ennyiből már látszik, hogy mennyire korrekt politikailag az új Cohen-remekmű.


Ha úgy vesszük, Aladeen Cohen kazah riporter karakterének tökéletes inverze. Nem szegény környezetből érkezik, nagyon is van szava a világban, odahaza mindenki utálja, ő viszont magasról tesz rá, inkább egy laza kézmozdulattal kivégezteti az ármánykodókat. Kifizeti az összes sztárt egy éjszakára, Megan Foxtól Arnold Schwarzeneggerig, de vágyik egy komoly kapcsolatra, és azt sem bánja, ha fizetnie kellene érte.

Aladeen amerikai kiruccanása persze balul sül el, ez pedig hozza magával a gyomorforgató és polgárpukkasztó poénokat, de ezúttal kicsit másképp folyik a biztosíték kiverése, mint az előzőekben. A Borattól és a Brünótól eltérően most nem mockumentaryt kapunk, hanem rendes forgatókönyvet, rendes történetet, rendes film formájában, ami bármennyire is tűnik undorítónak és öncélúnak, valahol mégis mindig azon mesterkedik, hogy elgondolkodjunk, milyen rendezett diktatúra is ez az Amerika.

Ez az a film, amire barátnővel beülni elég nagy kapufa, hacsak nem ő maga is nőgyűlölő, bár ennek vajmi kevés esélyét látjuk. Nem is Cohen lenne, ha nem kapnánk minden másodpercben egy rasszista, nőgyűlölő, vagy csak szimplán tahó poént, amik sajnos elég rohadékok ahhoz, hogy mind üljenek, és kénytelenek legyünk sírva röhögni rajtuk. A diktátor csak azoknak ajánlható, akik bírták a Művész úr összes eddigi karakterét, és nem ijednek meg attól, ha egy mozi vállaltan inkorrekt bármivel szemben, ami a világon létezik. Cohen újra megcsinálta azt, amit eddig: szórakoztató vígjátékot egy felejthetetlen karakterrel, gusztustalanul bunkó poénokkal, amiktől szégyelled magad, ha hangosan felnevetsz a moziban. És bizony röhögni fosz, nagyon sűrűn. Mindenen. Egy egyszerű nézésen, a filmzenéken, és még a filmtörténet legundorítóbb szerelmes jelenetén, a szülésen is. De végülis pont ez volt a célja…

Még több film a Movie Player sorozatban!

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon