Abraham Lincoln, a vámpírvadász – A baltás elnök

Azt már le sem írjuk, hogy a vámpírfilmek a reneszánszukat élik, és úgy tűnik, továbbra sincs szándékukban visszafeküdni éjsötét koporsóikba. Most épp az Egyesült Államok történelmének egyik legnagyobb figurája, Abraham Lincoln került a középpontba, akiről kiderül, hogy fiatalkorában szenvedélyes vámpírvadász volt, sőt, a politikai pálya választása után is kénytelen volt elővenni az speckó baltáját, hogy rendet tegyen a háborgó országban.

A cím egy fincsi B-filmet ígér, ahogy a hasonló Billy The Kid vs. Dracula vagy az Abraham Lincoln vs. Zombies. A baj mindössze annyi, hogy ebben az alkotásában egy szikrányi önirónia sincs, a történet nagyon is komolyan veszi a vámpírok ellen folytatott harcot, miközben a történelmi személy életének fontosabb fordulatait is beleszövi a sztoriba, így elvárja tőlünk, hogy izguljunk és meghatódjunk a fontosabb jelenetek láttán, ami igencsak nehéz egy ilyen agymenés esetében.

A forgatókönyv amúgy arra a sémára alapul, amiben történelmi eseményeket tolnak át fantasy vagy horror szűrőn, és ahogy a nácikat zombiként ábrázolják több filmben is, úgy esetünkben a szabadságot és fejlődést ellenző, rabszolgaság intézményét fenntartani kívánó déliek deformálódnak szörnyekké, továbbá néhány évszázadok óta köztünk élő vérszívó góré próbálja meg visszarántani a sötétségbe a szabadságra éhező nemzetet. Itt jön a képbe az igazságos Lincoln, aki hol a jogi könyv-, hol különféle fegyverek segítségével küzd meg az ellennel, miközben a motivációt a jó öreg családi bosszú behozásával oldja meg Timur Bekmambetov.

A kazah származású rendezőt legtöbben az Éjszakai őrség és Nappali őrség filmeknek köszönhetően ismerik, melyekben már volt dolga vámpírokkal, Hollywoodban pedig a Wanteddel vált híressé a Borat földjéről származó filmes. Az ő nevénél azonban minden felületen jobban kiemelték az egyik producert, aki nem más, mint Tim Burton, bár a zsetonon kívül láthatóan nem sok mindent adott hozzá a végeredményhez, ellentétben a harmadik fő alkotóval, Seth Grahame-Smith-szel, aki a történet alapjául szolgáló regényt és a belőle készült forgatókönyvet jegyzi (valamint a Büszkeség és balítélet és zombik című drámai erejű írást is neki köszönhetjük). Bekmambetovnak amúgy nem a történetmesélés az erőssége, ezt a tényt ezzel a munkájával is alátámasztja, sokkal inkább az akciószekvenciákban lubickol, melyekből kapunk is szép számmal. A képi világ nem túl meggyőző, gyenge szűrőkkel próbálják meg egyedivé tenni a látványt, de nem érik el a kívánt hatást, a sztoriban szép nagy lyukak tátongnak, az alapvető baj pedig a már említett könnyedség hiánya, ami két vállra fekteti a mozgóképet. 
„A történelem csak a csatára emlékszik, a vért elfelejti.” – hangzik el kétszer is ez az idézet a filmben, és ez remekül ráhúzható magára az Abraham Lincoln, a vámpírvadászra is, amely megtekintése után mi is csak a csatákra emlékszünk, viszont annyi a különbség, hogy 2-4 nappal később ezek is törlődnek memóriánkból.  Reméljük, Spielberg nagyszabású Lincoln biopicjéről nem kell majd ugyanezt elmondanunk.

További filmes tartalmakért olvasd a Movie Playert!

 

 

(fotó: superbwallpapers.com, allmoviephoto.com)