Aki meghalni jár ide – Al Leong

„Úristen! Ez az a fickó!“ – kiált fel a haverod filmnézés közben, amikor megpillantja Al Leong-ot a képernyőn. A nevéről fogalma sincs, de miért is lenne, hiszen még a rendezők sem vették a fáradtságot, hogy egyáltalán emberi nevet adjanak neki a legtöbb esetben (Steele Justice, 1987 – „Long Hair“ hellomi?). Elfelejteni azonban senki sem tudja, aki látott akciófilmeket a 80-as és 90-es években.

Albert Leong (vagy a haverjainak csak Al „Ka Bong“) 1952-ben született, és karrierje során több, mint 30 filmben és számos sorozatban szerepelt. Ez önmagában nem lenne nagy mondás, azonban megjelenése olyannyira nem átlagos, hogy akarattal is nehezen távolítható el memóriánkból: kopasz, de  mégis hosszú a haja, kiegészítve egy Fu Manchu bajuszkompozícióval. Alapvetően azért láthattuk egyáltalán filmekben, mert a különböző harcművészetekben jártas (és versenyeken győztes) Al kaszkadőrként tevékenykedett 1983-tól kezdve, majd így lett ő a tökéletes random bandita, minden főbb gonosztevő kötelező kiegészítője, vagy ahogy rajongói nevezik: Generic Oriental Bad Guy #1, esetleg Ultimate That Guy. Ha feltűnik bármilyen műben, akkor két dolog elég sanszos: nem fog megszólalni, és hamarosan életét veszti. Utóbbi esetben fontos, hogy jellemzően egy főszereplő gépeli le, nem pedig csak elüti egy úthenger, vagy egy épülettel együtt felrobban, de természetesen ez sem kizárt.

A kezdetekben leginkább sorozatokban tűnt fel, de szigorúan a kötelező klasszikusokban: A-Team, Magnum P.I., Twilight Zone, MacGyver, Knight Rider és nyilvánvaló módon T.J. Hooker. 1986-ban viszont John Carpenter és a Big Trouble in Little China végérvényesen felrajzolta őt a térképre, amikor Wing Kong hatchet manként elképesztő hentesbárdos kaszabolásba keveredett a film első nagy akciójelenetében. Aki esetleg lemaradt volna erről a filmtörténeti mérföldkőről (Kurt Russell, Kim Catrall, villámokat szóró szamurájok, random szörnyek), annak Al szereplésétől függetlenül is nagy szeretettel ajánljuk.

Innentől kezdve viszont nincs megállás, és remélhetőleg egyre több ember számára dereng, hogy kiről is van szó. Következett a Lethal Weapon, amiben a különösen kegyetlen Endot alakítja, aki némi árammal próbálja megsütni Mel Gibson golyóit természetesen zéró sikerrel, miután a főhős lábbal töri el kedvencünk nyakát. A Die Hardban Uliként nagyon nehezen tudja csillapítani csokoládé iránti vágyát még akkor is, amikor a SWAT ugrásra készen áll.

Mondanunk sem kell, hogy Bruce Willis agyonlövi egy ponton, de itt egészen sokáig húzza. A megbízható, de csendes terrorista kellemes és kacajjal teli perceket okozott a moziban ülőknek, amikor nem bírta megállni, hogy ne nyúljon rá egy Nestlé Crunchra, mielőtt elszabadulna a pokol a Nakatomi Toronyban, ezzel bevésve magát sokak emlékezetébe. Cseppet igazságtalannak is tartjuk, hogy a meglepően hosszú jelenlét után Ulira Willis rányit egy ajtót, belediktál egy tárat, és ezzel véget is vet egyik legjelentősebb szerepének.

Michael Douglas, Dolph Lundgren, Jeff Speakman, Brandon Lee, Jean-Cladue Van Damme,  Eddie Murphy és Arnold Schwarzenegger – egy fantasztikus korszak gigászai, akik mind valamilyen módon elintéztek (vagy asszisztáltak abban), hogy Al ne jusson szóhoz a vásznon, viszont annál látványosabban fogyjon el az életereje. Erre zseniális példa a Last Action Hero, amiben Arnold konkrétan egy tölcséres fagyival végzi ki. De felesleges ezt mind felsorolni, beszéljen helyettünk a mozgókép:

Viszonylag jól jelzi Al filmipari jelentőségét (és akkor arról még egy szót sem ejtettünk, hogy kaszkadőrként és koordinátorként mit tett hozzá a korábban említett filmekhez), hogy a South Park és a Family Guy egy-egy epizódjában is feltűnik leghíresebb szerepeit idézve. Ha megvizsgáljuk IMDB-profilját, akkor több mindenre is felfigyelhetünk,  elsőként talán a korábban említett – és rendkívüli módon elkeserítő – nevezéktanra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szerencsétlennek még egy épkézláb profilképe sincs, akkor már tényleg kicsordul a könny a szemünkből. A szemfülesebbek viszont kiszúrhatnak két filmet, melyek valamelyest kilógnak a sorból: She’s Having a Baby és Bill & Ted’s Excellent Adventure. Előbbi egy Hughes-féle romantikus film, míg utóbbi az, amiben Keanu Reeves hülyét csinált magából fiatalon. Egyik sem akciófilm, Al egyikben sem hal meg, se ügynökségi fotósként, se Dzsingisz kánként, ugyan utóbbi szerepkörben azért szétver pár dolgot ordítva.

Al Leong idén lesz 60 éves, és sajnos már jó ideje nem tevékenykedik aktívan a filmszakmában vagy a sportban betegsége miatt. Továbbra is imádja Clint Eastwoodot, és újabban Christopher Nolan munkáit is, örömmel mesél a régi történetekről különböző magazinoknak. A 24-ben, a Skorpió Királyban és a Deadwoodban láthattuk az elmúlt években, a 2000-ben megjelent általa írt és rendezett alacsony költségvetésű film (Daddy Tell Me a Story...) nem volt nagy áttörés. 2011-ben jelent meg önéletrajzi könyve , melyet mindenkinek meleg szívvel ajánlunk, aki szeretne többet tudni erről a kedves úrról, megkerülhetetlen filmipari jelenségről, a gazfickók gazfickójáról, Ázsia Danny Trejojáról, aki a mai napig nem szabadult meg trademark hajviseletétől.

A kedves olvasóban már csak egy kérdés merülhet fel: vajon miért írtuk meg egyáltalán ezt a cikket? A válasz nagyon egyszerű: hogy végre leírásra kerüljön az a név, amit sosem tudtunk. Köszönjük Al!

 

Minden éven egyszer eljön a sóbiznisz ünnepe, ami köré spontán módon összeverődik egy amerikai focidöntö is. A költségvetés nem éppen egy bivalytárogatói  koncertével vetekszik, a közreműködők is hihetetlenek, ahogyan a showkészítés nagykönyvében az meg van írva. A Player most bemutat néhányat a legsúlyosabb esetekből. Janet Jackson mellét kivéve...

Madonna

Na ki a legnagyobb megalomán a világon? Madonna sosem viccel el semmit, a 2012-es Halftime Show nagyobb, hosszabb, vágatlanabb volt minden eddiginél. A több mint 12 perces szett alatt parádézik a Cirque de Soleil, vendégmuzsikusként benéz az LMFAO két idiótája, M.I.A., Nicki Minaj és Cee Lo Green is. A playback partit, és a megbotlást lazán megbocsátjuk Madonnának, hiszen akkora látványt kanyarintott, amibe beleremegett a föld. Ugyan ki más fedné le a teljes pályát egy hatalmas kivetítővel?

1. Vogue
2. Music (+Party Rock Anthem + Sexy And I Know It)
3. Give Me All Your Luvin'
4. Open Your Heart / Express Yourself
5. Like a Prayer

New Kids On The Block

Nem mehetünk el szó nélkül az 1991-es Disney/Benetton reklámnak is beillő show mellett, ahol az ereje teljében lévő New Kids sikítást előidéző csípőmozgással hódít a gyereksereg között, a Disney palota háttér előtt. A Step by Stepet persze senki sem úszta meg.

Setlist:

1. Step by Step
2. This One’s for the Children
3. It’s a Small World After All

Black Eyed Peas & Usher & Slash

Minden idők második legdurvább show-ja, az LCD és a LED kijelzők minden vállfajának felvonultatásával (naná, hiszen a Tron 2.0 az alaptéma), egy teljes pályányi táncossal, akik ijesztően egyszerre mozognak, és még világítanak is, hogy a buli ki is nézzen valahogy. Slash is felnéz a LOVE felirat alakú színpadra, de mintha nem lenne formában. Mennyből az angyalként érkezik Usher helikopterről. Semmi extra, csak egy átlagos 2011-es Halftime show.

Setlist:

1. I Gotta Feeling
2. Boom Boom Pow
3. Sweet Child O’ Mine
4. Pump It
5. Let’s Get It Started
6. OMG
7. Where Is The Love?
8. The Time (Dirty Bit)

Michael Jackson

Most visszanézve annyira nem is extra Jacko 1993-as fellépése (mármint a közönséget megtévesztő bevonuláson kívül), táncosok vannak dögivel, a Művész top formában, de akkor még nem az volt a lényeg, hogy akkora kijelzőket hozzanak be a pályára, ami röhejessé teszi még a 260 cm átmérőjű, 40 milliós tévéket is. A fellépés mindenesetre egy a legjobb formájában lévő szupersztárt mutat.

Setlist:

1. Jam
2. Billie Jean
3. Black or White
4. Heal the World

U2

Ha úgy nézzük, a 2002-es U2 Super Bowl műsor semmivel sem több, mint egy átlagos koncertjük. Viszont nem is kevesebb. És mivel tudjuk, hogy Bonoék akkora színpadképeket álmodnak meg maguknak, amik a Puskás Stadionba sem férnek be, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a show nagyon rendben volt.

Setlist:

1. Beautiful Day
2. MLK
3. Where the Streets Have No Name

Prince

Öreg herceg nem vén herceg, ezt már a Sziget óta tudjuk. Prince 2007-ben Foo Fighterst játszik, ami már eleve jófejség, és ha azt is hozzá tesszük, hogy ez a dal a Best of You, ráadásul teljesen átgyúrva, egyből kihagyhatatlanná teszi a felsorolásból a zseni Super Bowl-fellépését.

Setlist:

1. We Will Rock You
2. Let’s Go Crazy
3. Baby I’m a Star
4. Proud Mary
5. All Along the Watchtower
6. Best of You
7. Purple Rain

The Who

CSI összes pár percben, 2010-ben. De mindezt egy olyan színpadképpel megtámogatva, ami beleég a retinánkba, picit öregesen, de becsülettel, olyan közönségénekeltetéssel, ami hangszálakat szakít. Igazi stadionrock, minden, ami egy ilyen estére kell.

Setlist:

1. Pinball Wizard
2. Baba O’Riley
3. Who Are You
4. See Me, Feel Me
5. Won’t Get Fooled Again

Aerosmith & Britney & ’N Sync & Nelly & Mary J. Blidge

A legfurcsább összeállítás evör. De ilyen a showbiznisz. Elég természetellenesen váltja Justin Timberlake egykori fiúcsapatának nyáldalát egy még nyálasabb Aerosmith sláger, hogy aztán a végén összefussanak a szálak, és az ’N Sync, Britney, valamint az Aerosmith együtt adják elő a Walk This Way-t. Apokalipszis a fanyalgóknak, elég jó vicc a röhögni vágyóknak, show mindenkinek, aki szereti.

Setlist:

1. Bye Bye Bye
2. I Don’t Want to Miss a Thing
3. It’s Gonna Be Me
4. Jaded
5. Walk This Way

Bruno Mars & Red Hot Chili Peppers

A funk és a hazafiasság került a főszerepbe, előbbit különösebben nem, utóbbit már egy picit erősebben bánjuk. Bruno Mars olyan lazán adja a fiatal James Brownt, hogy attól még a sánták is táncolni kezdenek, de amikor megjön a Red Hot Chili Peppers, akkor aztán tényleg elszabadulnak az indulatok. Ügyes show, ahol inkább a zene dominál, de persze a színpadkép sem éppen egy haknikirály mucsajröcsögei fellépését idézi.

Setlist:


1. Billionaire
2. Locked Out of Heaven
3. Treasure
4. Runaway Baby
5. Give it Away
6. Just The Way You Are

Katy Perry & Lenny Kravitz

Katy jön, és bő 12 percben lenyom egy akkora show-t, hogy azt sokan másfél órában sem tudják összehozni. Lenny Kravitz megjelenése mondjuk nem ad hozzá semmit a műsorhoz, de kedves kis adalék. Tőle valahogy nem hangzik annyira extrán az I Kissed a Girl. Megvolt. Értjük. Szerette. Énekelhette volna kicsit durvább szöveggel is. Na de nem is ez a kemény, hanem az előre be nem jelentett Missy Elliott blokkja, aki 2010 óta csak egyszer volt hajlandó előjönni a barlangjából egy brazil fellépés erejéig. A teljes felületén kivetítős színpad és annak használata bárkit leborulásra késztet. A végén persze tűzijáték. És maga Katy. Csodás.

Setlist:

1. Roar
2. Dark Horse
3. I Kissed a Girl (feat. Lenny Kravitz)
4. Teenage Dream
5. California Gurls
6. Get Ur Freak On (Missy Elliott-blokk)
7. Work It (Missy Elliott-blokk)
8. Lose Control (Missy Elliott-blokk)
9. Firework

Coldplay & Bruno Mars & Beyoncé

Hatalmas összeborulás a látszólag össze nem illő előadók között bő 13 percben, ahol Beyoncé és Bruno Mars már rutinus Halftime Show-fellépőként térnek vissza, és tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, de olyan kellemes az egész. Az Uptown Funk pedig élőben a legállatabb.

Setlist:

1. Viva La Vida
2. Paradise
3. Adventure of a Lifetime
4. Uptown Funk (Bruno Mars)
5. Formation (Beyoncé)
6. Fix You
7. Up&Up

Fotó: AFP

Íme néhány dal, ami remek választás lehet a hét utolsó napjainak beindításához.

Hard-Fi – Living for the Weekend

Mert tényleg csak a hétvégének élünk, ezzel a számmal pedig azonnal beindíthatjuk a jókedvű péntek estét.

Suede – Saturday Night

Egy fáradt szombat este lezárásához, amikor bejártad a várost a lánnyal. Diszkó, kaszinó, peep show… a Suede így képzeli el a tökéletes hétvégét.

MGMT – Weekend Wars

Minimális progrockos lazulás az MGMT-vel. Csak semmi háború, most szeretet, béke van!

The Cure – Friday I’m In Love

Pénteken már nyugodtan lehetsz szerelmes a szombatodba és a vasárnapodba is. A többi napot meg ki nem tojja le?

Elton John – Saturday Night’s Alright For Fighting

Harcolni akarsz a hétvégén? Akkor pörgesd fel magad Elton Johnnal. Igen, ez így nagyon rosszul hangzik, de a Saturday… még abból a korszakból származik, amikor Elton nagyon is rock’n’roll volt, és nem egy fura ízlésvilágú zseniális zenebohóc.

Punnany Massif – Hétvégre

Valakinek ez kell, valakinek az. Akárhogyan is alakul a hét utolsó pár napja, a Punnany remek választás egy kis aláfestő zenének.

The Dandy Warhols – Everyday Shoud Be a Holiday

A Dandy Warhols tudja a frankót. Minden nap lazulás, minden nap ünnepnap, minden nap hétvége.

Queen – Lazing on a Sunday Afternoon

Akik a kis kuplékra vannak ráizgulva, vagy csak úgy simán mezei Queen rajongók, azok biztosan szívesen lazítanak vasárnap egy ilyen dalra. De bárki megpróbálhatja, nem rossz választás!

Freestylers – Weekend Song

Egy jó kis táncolós Freestylers, és még a hétvégéről is szól? Remek! Táncolj, vagy bólogass nyugodtan!

Michael Gray – The Weekend

Ha megnézed a klipet, egyből elmegy a kedved a munkától, és várod a megváltó hétvégét. Nézd a megőrült titkárnőket, és kapcsolj pihenő/bulizó/csajozó üzemmódba!

Player Autószalon