A Rovio kitenyésztette az aranytojást tojó tyúkokat, tojnak is rendesen, megmérettetnek különféle helyzetekben, most éppen a moziban fialnak pénzt. Nem csinálják rosszul, de sok tekintetben érthetetlen az Angry Birds-film.
Egyrészt nagy kérdés, hogy miért kellett rá ennyit várni. Mondjuk tulajdonképpen tökmindegy, mert a franchise azóta már százmilliárd különféle stílusú játékkal lett gazdagabb, a letöltések száma az egekben, fogynak a plüssök, a zoknik, az uzsis dobozok. Talán szerencsésebb lett volna már az Angry Birds 2 idején kihozni a filmet, vagy még korábban, de ez van, nincs mit tenni, ennyi idő után jött a film, és most kell szeretni, ha megy.
Az Angry Birds-mozi abszolút szerethető, de nem érezni rajta, hogy ennyit kellett rá várni. Sőt. Olyan, mintha gyorsan dobták volna össze a forgatókönyvét, hemzseg a kidolgozatlan karakterektől, helyzetektől, és azt sem sikerült igazán kitalálni, tulajdonképpen kinek akar szólni ez az egész haccacáré. Ha felnőtt nézi, túl gyerekesnek érzi, ha gyerek, sokszor túl felnőttesnek. Mondjuk ez utóbbi helyzet fog előfordulni kevesebbszer, de az biztos, hogy teljesen senkinek sem lesz jó ez a film. De akkor miért nem utáljuk mégsem?
Azért, mert az Angry Birds-játékok világa 100%-os tökéletességgel elevenedik meg. A rajzok abszolút perfektek, a szereplők nem idegesítőek, csak éppen az egész olyan semmilyen. Maga a sztori sem egy túlságosan kimunkált mestermű, a játék történetét hozza, azaz vannak a madarak, majd jönnek a kocák, akik ellopják a madarak tojásait, mire a madarak bepipulnak, és jön a haddelhadd. Amíg idáig eljutunk, egy főhős, bizonyos Piros dührohamai miatt terápiára kényszerül, ahol találkozik az izgága sárga madárral Chuckkal, a robbanékony fekete madárral, Bombával és a szigorúan csak morgással kommunikáló Terence-szel. Ők fogják felvenni a kesztyűt a malacok ellen, és ők fogják természetesen először használni a film vége felé megjelenő kötelező csúzlit. És mindez szépen fel van vezetve, és meg van magyarázva.
Közben számtalanul repülnek a hol jobb, hol jellegtelenebb poénok, a háttérben akadnak kifejezetten felnőtteknek szánt gegek (a madarak városában az almabolt Apple Store néven orbitális kikacsintás), a madarak cukik, a zenék állatian jól eltaláltak, de mégis, a 97 perces játékidő alatt végig hiányérzeted lesz, nem zavaró, de érzékelhető, és egyre inkább lesz olyan érzésed, hogy ez a film is csak reklámcélokat szolgál. Egyáltalán nem rossz, nagyon is szerethető, de ebből azért egy kis merészséggel és több gondolkodással sokkal jobbat lehetett volna kihozni. Így csak elrepülnek ezek a madarak a nagy semmibe, de közben úgy telik el másfél óra, hogy nem szeded le utána a telefonodról az Angry Birds-t.