Aranybányára találtak, aztán jöttek a problémák - Arany-kritika

Ha Matthew McConaughey nagyot akar játszani a vásznon, akkor nagyot is játszik, akkor is, ha a film, amiben alakítania kell, nem feltétlenül csillagos ötös. De ez nem azt jelenti, hogy az Arany rossz lenne.

Nem nagy meglepetés, hogy az Aranyban Matthew McConaughey brutálisan nagyot játszik, ilyen ez a faszi, jön, és lejátssza a csillagokat is az égről, és ehhez most képes volt komoly átalakuláson is átesni. 18 kilót hízott, hogy mindig az arcunkba rengethesse lógó pocakját, a maszkmesterek elcsúnyították, de hát kellett is ehhez az igaz történeten alapuló filmhez, ami követi a jó öreg meggazdagodás-történetek minden mozdulatát. Talán egy kicsit túlságosan is követi. A Gold legnagyobb problémája pont ez, semmi újat nem ad annak, aki szereti a „kitartó/gátlástalan ember pénzt csinál, aztán jönnek a bajok”-sztorikat, de van itt valami, ami máshol nincs.

És ez Matthew McConaughey. Ez a színész tényleg aranyat ér. Még az Arany is életre kel tőle, és olyan, mintha Oscarra hajtana, de ahogy azt már tudjuk, nem jutott el a jelölésig sem. McConaughey nagyon ritkán téved, és valószínűleg akkor is megnéznéd miatta ezt a filmet, ha rossz lenne, de szerencsére nem ez a helyzet.

Az Arany egyáltalán nem rossz, csak nem ad semmi újat. A története pont úgy csorog, ahogy várod, és akad benne egy nagy csavar, de hagyjuk már, ebben a filmben a főlátványosság Matthew McConaughey. Sztori is van, persze, méghozzá megtörtént eseményeken alapuló. Egy Kenny Wells nevezetű férfi hányattatásait dolgozza fel, aki mindenáron össze akarta hozni az évszázad bizniszét, és megálmodta, hogy Indonéziában fog aranyat találni. Sok aranyat. Kenny összeborult Michael Acosta geológussal, aki amolyan aranysuttogóként éli mindennapjait, majd nemsokára bejön a buli, és dőlni kezd a lé. De ahogy az lenni szokott, jönnek a bonyodalmak is, majd végül egy nem várt fordulat úgy vágja gyomorba a férfit, hogy onnan talán nem is lehet majd felállni.

A film lazán dolgoz fel egy 1993-ban megtörtént botrányt, sokat költ hozzá az eredetihez, megváltoztatta a szereplők neveit is, de hát ez Hollywood, különösebben nem lehet ezt számon kérni, ha a szórakoztatás a fő cél. És a film szórakoztat. Annak ellenére, hogy nem ad semmi újdonságot a klasszikus „pénzfilmes” sémához, jó nézni, jó játékokkal van tele, na meg Bryce Dallas Howard gyönyörű mosolyával, és nem mellesleg bitang jó zenékkel.

Sajnos azonban eléggé slendrián módon meséli el a történetét, sokszor csapong feleslegesen, egyes történések túl hirtelen csapódnak be a filmbe, nincsenek felvezetve, mintha nem lett volna elég a kétórás játékidő, pedig nagyon is elég volt, sőt. Mindezek ellenére viszont abszolút kellemes film az Arany, McConaughey-rajongóknak, vagy akik bírják az A Wall Street farkasa-típusú mozikat, adni kell egy esélyt, csak éppen nemzedéki klasszikus nem válik majd belőle. Nem baj az, nem kell, hogy minden arany legyen, bőven elég, ha egy film ki tud kapcsolni két órára. A Gold ki tud. Csak éppen nem visz hatalmas érzelmi hullámvasútra, és nem vág gyomorba. Egyezzünk ki egy nagyon szépen csillogó ezüstben.

7
  • Matthew McConaughey már megint zseniális
  • Sajnos csak a meggazdagodás-filmek kliséit követi
  • Szórakoztató, de nem maradandó film

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon
Bezár