Az ilyen filmek miatt nincs értelme eszetlenül remake-elgetni

Megvolt 1987-ben A vasmacska kölykei Goldie Hawnnal és Kurt Russell-lel? Akkor most itt van ugyanaz, csak rosszabbul 2018-ban Átejtve címmel. Ez kell neked, nem?

Akkor van értelme remake-et készíteni egy régi filmből, ha valami többet tudunk kihozni a sztorijából, vagy ha másképp tudjuk megmutatni azt. Annak viszont semmi értelme, hogy a különféle stúdió emberei leülnek este a tévé elé, megnéznek egy régi klasszikust, és rájönnek, hogy pár évtizeddel később, modernebb köntösben is meg lehetne csinálni. Mert miért ne?

Itt van mondjuk A vasmacska kölykei, ami sosem volt igazi klasszikus, de ettől még egy kellemes vígjátékként futott végig az emberiségen. Szerettük, mert szerettük a színészeit is, miattuk maradt meg jó körnek, és a fene se gondolta volna, hogy bárkinek is eszébe jut remake-et készíteni belőle. Csak mert minek? Ebben a történetben nincs több, és 30 év elteltével sem nagyon lehet új aspektusból bemutatni a történteket, azaz várjunk csak, dehogynem, legyen most a főhős a nő, az amnéziás pedig a férfi, és kész!

A stúdió emberei megveregették egymás vállát, és már jöhettek is az előkészületek. A főhős ezúttal Kate (Anna Faris), aki mindenféle melókból igyekszik eltartani három gyerekét, egy ilyen meló vezeti őt egy luxusjachtra, ahol az elkényeztetett, bunkó mexikói playboy, Leonardo (Eugenio Derbez) éli gondtalan mindennapjait. A férfi megalázza a lányt, majd jön barátunk, a karma, akinek köszönhetően Leonardo az óceánba pottyan, és elveszíti az emlékezetét. Kate rájön, hogy mi történt a férfival, majd a feleségének adja ki magát, hogy hazavigye, és kedvére büntetgethesse a sérelmeiért.

Az a legnagyobb baj az, hogy egyik karaktert sem nagyon tudjuk a szívünkbe zárni, így pedig nehéz bárkinek is szurkolni, annak meg végképp lehetetlen, hogy a kötelezően bekövetkező románcnak szorítsunk, pedig ez lenne a cél, csak valahogy nagyon nem megy. Mert hát hogyan is menne, miután gyakorlatilag az a sztori, hogy van egy ősbunkó pasi, akit emlékezetvesztése után elrabol egy nő, majd ahelyett, hogy belátná, a férfi nincs jól, és per pillanat egyáltalán nem tahófalvi tahó, hülyére csicskáztatja azt. Mindenki üljön le, egyes.

Sem Anna Faris, sem Eugenio Derbez nem kedvelhetőek, és ez nem a színészeken csúszik el, ők megtesznek mindent a siker érdekében. Maga a forgatókönyv érdektelen annyira, hogy végig az süt róla, ehhez az egészhez bizony az íróknak sem lehetett túl sok kedve. De erről nem nagyon lehet szó, hiszen az egyik forgatókönyvíró maga a film rendezője. Igen, Rob Greenberg írta és rendezte ezt a filmet, és nem végzett túl jó munkát egyik poston sem, mert egy romantikus vígjátékot jó dumák és igazán kedvelhető karakterek nélkül megírni iszonyúan slendrián munka, és még csak azzal sem takarózhat társaival együtt, hogy de hát belevittek egy olyan latino-vonalat a történetbe, ami eddig nem volt. Most sem hiányozna, ha nem lenne.

Az Átejtve egyszer megnézhető, csak kicsit fáj, mert fájóan semmilyen, és nem csak a létezését nem indokolja semmi, hanem mozikba küldését sem, mivel a legdrágább benne a jachtbérlet lehetett, összesen 12 millióból forgatták, ami aprópénz. Mondanám, hogy nem látszik rajta az alacsony költségvetés, de ennyi erővel mondhatnám azt is, hogy a Rekviem egy álomért egy sírva röhögős vígjáték. Talán jobb lett volna, ha a Netflix vállalja be, és egy álmos délutánon benyomjuk, hogy menjen valami a tévében. Nézhető, de lemerül a felesleges remake-ek süllyesztőjébe.

5
  • Totálisan felesleges remake
  • Semmit sem tesz hozzá az eredetihez
  • Nem nézhetetlen, de nagyon sótlan

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon