Philip K. Dick írásai a mai napig jó alapot biztosítanak a sci-fi műfaj számára, legutóbb például a Sorsügynökség című gyengus darab dolgozta fel a fantasztikus irodalom nagyágyújának egyik regényét, de a legtöbben mégis a Szárnyas fejvadászra vagy a Különvéleményre emlékeznek a szerző neve hallatán. Az emlékmás igazából nem is regény, hanem egy rövid novella, jó csattanóval a végén, az 1990-es film pedig leginkább csak a kiinduló ötletet tartotta meg, amit aztán blockbusteresen szőttek tovább alkotói. A Paul Verhoeven által rendezett mozi azóta klasszikussá vált, ez volt az egyik utolsó nagyszabású mozgókép, ami közvetlenül a CGI robbanás előtt még makettekkel készült, továbbá azért is hírhedt, mert Arnold Schwarzenegger sokat harcolt azért, hogy összejöjjön a projekt, így nagy beleszólása volt a forgatáson a készülő munkába.
Hogy mi szükség volt 12 évvel az első filmes adaptáció után az újrázásra? Nyilván a csúcstechnika erődemonstrációjának szánta a stúdió a remake-et, és tényleg olyan az élmény, mint egy high-tech kiállítás, ahol szépen nézegetheti az emberfia a legújabb kütyüket, de ha nincs izgalmas szoftver, akkor hamar megunjuk a mókát. Len Wiseman rendező eddig 2 darab Underworld mozit tett le az asztalra, valamint neki köszönhetjük a Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed sequelt, szóval senki sem számított arra, hogy a sci-fi remake-ek Aranypolgárát teszi le az asztalra, de a végeredmény minden várakozásunkat alulmúlta.
A legnagyobb baj, hogy a direktor gyakorlatilag mindent kihagyott filmjéből, ami igazán élővé tette az eredetit. Nincs benne humor és önirónia (gondoljunk csak arra, milyen okosan ment Schwarzi akciósztár image-e ellen az eredeti darab, amikor törölközővel a fején mutatta őt), az erőszakból is jócskán visszavett Wiseman elődjével ellentétben, akinek egyik szerzői védjegye a sokkolás. Esetünkben nincs pajzsként használt, szitává lőtt test, vagy a feleség – mondjuk úgy – határozott kiiktatása, ami esetleg hosszabb távon megmaradna memóriánkban. Továbbá markáns főhősünk sincs: a jó Arnold játékára ugyan lehet elmarasztaló kritikát mondani, de tény, hogy karakteres volt a kormányzó úr, Colin Farrell-lel ellentétben, aki jó vágású és még izmai is vannak, de nem túl hiteles a profi gyilkológép szerepében. Az egész forgatás inkább afféle erőléti edzés lehetett számára, miközben a green box előtt futkosott naphosszat. Kate Beckinsale-ről nem is beszélve: a csaj végig fapofával menetel fel-alá, nagyon csúnyán néz, és a csúnya nézést csak néha szakítja meg karate bemutatóval és célbalövéssel. Teljes mellélövés.
A különbségeket hosszan lehetne sorolni. Az egyik leglényegesebb, hogy a sztori nem a Marson játszódik, hanem a Föld távoli jövőjében, amikor is két nagyhatalom uralkodik, ezt a kettőt pedig egy bolygónkban ingázó lift köti össze. Hogy ez a cucc hogy kerüli ki a jelentéktelen magmát, vagy hogy miért ér át a másik oldalra 3 perc alatt… na ezeken a kérdéseken agyalhattak volna még egy/másfél órát az írók. A lényeg, hogy a stáb nyilván parázott a Marstól, ami mindig rossz ómen bármilyen film esetében, de hogy ez a váltás elég legyen a sikerhez, ahhoz a babona mellett rendes sztori is kellett volna. A Vörös bolygó hiányával például mutánsokra sem számíthatunk, ami megint csak elvesz az élményből, bár a tripla kannás prostit, aki afféle kabalája az eredeti filmnek, meghagyták. Más kérdés, hogy azt már elfelejtették megmagyarázni, miért van bónusz cicije a csajnak, ha mindenki más normális mellette…
Ha tetszett, nézd…
- Vanília égbolt
- Sorsügynökség
- A sziget
Emlékeinkből azonban nem kell mesterségesen kitöröltetni az élményt, hiszen magától eltűnik nagyon rövid időn belül.
További filmes tartalmakért olvasd a Movie Playert!
(fotó: outnow.ch)
