Az HBO a True Detective óta nem gurított ekkorát. Ott mondjuk szupersztárok nyomoztak, és dolgoztak meg a pénzükért rendesen, itt viszont egyedül John Turturro jött az A-kategóriából, és bár akadnak ismerős arcok (Paulo Constanzo a Joey-sorozatból, vagy a főszereplő Riz Ahmed a zseniálisan vicces, és elképesztően megrázó Four Lionsból), nem szupersztárokra építették fel a várat. Ez pedig hatalmas tökösségről tesz tanúbizonyságot, de az Aznap éjjel tökössége igazából nem ebben rejlik.

Az HBO ugyanis bevállalt egy olyan nyolcrészes krimisorozatot, ami nem hajlandó egy pillanatra sem elrugaszkodni a valóságtól, és úgy mutatja be az amerikai igazságszolgáltatást, ahogy azt nem biztos, hogy így papíron leírva látni szeretnéd. A nyomozás nem mindig látványos, sokszor papírok átbújásával, felvételek ide-oda tekergetésével zajlik, nem lövöldözésekkel, ordibálásokkal, autós üldözésekkel. De akkor miért mégis az Aznap éjjel az év krimisorozata?

Pontosan azért, mert nem várod el tőle, hogy ezek után olyan veszettül szórakoztató legyen, de jöhet a dobpergés: veszettül szórakoztató. Lassú tempóban mond el egy történetet a bűnről és a bűnössé válásról, valamint azokról, akiknek az a feladata, hogy a bűnös a méltó helyére kerüljön, vagy legalábbis a statisztikák legyenek szépek, és valakit csukjanak le, ha már bűneset történt.

A történet főhőse Nasir Khan, az a tipikus jófiú, aki látszólag soha semmi rosszat nem tesz, de mikor meghívják egy buliba, ahol nagyon ott akar lenni, és jobb ötlete nincs, ellopja apja taxiját, majd nekiindul New York utcáinak, ami egy taxival nem egyszerű, hiszen mindenki be akar szállni. Amikor viszont egy fiatal lány akarja elvinni, nem különösebben ellenkezik, majd rövid úton összeakadnak, és a lány lakásán végzik. Töménytelen mennyiségű alkohol és drog következtében Naz nem igazán emlékszik az este egy részére, ami bajos, mert a lányt 22 késszúrással találja az ágyában a blackoutja után, majd menekülőre fogja, és elvisz pár bizonyítékot is a helyszínről. Szerencsétlenségére elkapják, majd elindul a kálváriája, aminél jobb nem történhetett volna a 2016-os tévés szezonban.

Az Aznap éjjel egyébként egy brit sorozat, a Criminal Justice első évadjának újragondolása, de olyan minőségben, hogy az ember leteszi a haját. Ilyen szintű életszerűséget a True Detective sem tudott hozni, a The Night Ofnak minden másodpercét elhiszed, tudod, hogy ez a valóságban is így történhet meg, és ez a Nazt körülvevő embereknek is vastagon köszönhető. Olyan karaktereket alkottak meg, akik egyszerűségükben is baromira érdekesek, John Turturro ekcémás ügyvédjétől kezdve a simlis nyomozón, Boxon keresztül a kezdő ügyvédnőn át  a kemény ügyésznőig mindenki telitalálat, de az igazi hős Riz Ahmed, aki a nyolc rész alatt akkora utat jár be, hogy azt önmagában is öröm lenne nézni.

És az ő útja tágítja is a sorozat értelmezési tartományát, a krimiből börtönsorozattá, majd tárgyalótermi drámává alakul a The Night Of, úgy, hogy mindegyik szál önmagában véve is tökéletesen kidolgozott, a végletekig precíz marad. Jól járja körbe, hogy mit jelent bűnösnek lenni, hogyan lehet bárkiből elkövető, hogyan viselkedik a minket körülvevő emberek halmaza, ha velünk történne meg egy ilyen szörnyűség, és hogy mire számíthat az, aki olyan utat kénytelen bejárni, mint Naz.

Mindezt pedig el lehetett volna rontani egy túlságosan idealizált lezárással, de az Aznap éjjel nem tette meg. Pont ugyanannyira fájdalmasan életszerű maradt az utolsó pillanatokra is, amilyen az elején volt, furcsa keserédes ízzel hagyott ott minket, ilyet pedig csak a nagyon nagy sorozatok tudnak összehozni. Az Aznap éjjel minden egyes másodperce tökéletes volt, szóval nyugodtan írja fel mindenki az idei év kötelezően megnézendő sorozatai közé a Stranger Things mellé. Egy ilyen egyszerűségében is páratlanul nagyszerű krimiszériát egyszerűen le kell darálni. Mese nincs.