A rendező előre figyelmeztetett mindenkit, hogy a Crimson Peak bizony egy romantikus film lesz, és nem is hazudott egy picit sem, hiszen a klasszikus lányregények legdurvább elemeit sikerült beemelni a forgatókönyvbe, szerelem, árulás, intrika, és minden olyan elem bejött a képbe, amit egy igazán nyálas, csajos filmtől elvárna az ember. Csak itt olyan is előfordul, hogy az egyik szereplő húsz másodpercen keresztül távolítja el az arcába szúrt pengét. Mert hát a lányregények 2015-ben már csak ilyenek.

A Bíborhegy olyan, mintha egy klasszikus romantikus sztorit egy beteg állat mesélne el. Ezt a sztorit egyébként már ezerszer hallottuk: a 19. századi Angliában él egy Edith nevezetű lány (Mia Wasikowska), és egy szép napon találkozik egy Berényi Miklóshoz hasonlóan sármos vállalkozóval, Thomas Sharpe-pal (Tom Hiddleston), aki egy bányászatot forradalmasító masina elkészítéséhez próbál pénzt szerezni Edith apjától. Nemsokára apuka eltávozik az élők sorából, a lány pedig átköltözik Thomashoz, és annak nem túl kedves testvéréhez, Lucille-hez (Jessica Chastain) egy olyan házba, amiben maximum Stephen King érezné jól magát. Az épület ugyanis él, és több titok lapul benne, mint az utóbbi 25 év összes argentin szappanoperájában.

Guillermo del Toro ezt a sablonos sztorit viszont nagyon szép köntösbe öltözteti, a díszletek, a kosztümök egyenesen csodálatosak, Jessica Chastain pedig akkorát játszik, hogy majdnem leomlanak a ház falai. Azt is jobb hozzátenni, hogy minden nyála ellenére nem véletlenül kapott 18-as korhatár-besorolást a film, az erőszak bizony legalább annyira erős, mint A Faun labirintusában volt, szétzúzódó arcok, szellemeknek nevezett, betegesnek kinéző lények és egyéb véres és gusztustalan nyalánkságok népesítik be a vásznat, amire szükség is van, mert férfiember bizony kissé hülyén érezné magát egy del Toro-filmen, amiben egy formabontónak semmiképpen sem nevezhető szerelem, vagy az isten tudja mi bontakozik ki.

Guillermo pedig ugyebár nagyon jól ért a horrorhoz, ezzel a remekül kinéző, részben tényleg félelmetes, de azért javarészt mégiscsak csöpögös vizuális orgiával viszont rendesen megosztja a nézőket. Aki egy igazi oldschool filmre (nem horrorra, filmre) vágyik, az meg tudja találni a számítását benne, de nem most kezdik el majd újra a vállukon cipelni del Torót a horror-fanatikusok, az is biztos. A Crimson Peak a látványával, és remek színészi játékokkal igyekszik meggyőzni mindenkit, de sajnos egy ilyen középszerű, kiszámítható sztorival nem feltétlenül ér célba. Ettől függetlenül azért lehet szeretni, csak nem szabad sokat várni tőle.