Minden dalról videót készíteni, majd a végén odadobni mindent ingyen a közönségnek, bátor vállalkozás, de ilyen magabiztos cuccal is nagyon régen jött ki bárki a magyar ugaron.
Nem vagyok rajongó. Sosem voltam. Valamiért a Blind Myself nem tudott lekötni, bár azt mindig is elismertem, hogy amit csinálnak, azt bizony így kell, és nem máshogy, egyszerűen csak nem a megfelelő időben keresztezték egymást az útjaink. És most lehet mondani, hogy persze, most könnyű volt megszeretni őket, mivel a több részben, majd most az utolsó epizóddal együtt, egyben is kiadott Négyszögöl dalai már-már slágeresek, dallamosak, a szövegek magyarok, de ez egy ilyen bandánál többnyire rosszul szokott elsülni, nem úgy, hogy a következő szintre emeli a zenekart.
A Blind Myself valami olyat tett, amire itthon eddig még nem sokan voltak képesek. Egyszerre lett dallamosabb, magyar szövegű és kegyetlenül jól megvalósított, még úgy is, ha a magyar szöveg a legnagyobb ellensége a hangzásnak, hiszen angolul valahogy minden jobban szól, még akkor is, ha azt énekled, mákdarálót políroz az én kedvesem. A Négyszögöl azért komoly vállalás, mert egyrészről 2012 óta darabokban jelent meg, minden darabka minden darabkájához külön klip forgott, szóval nem mondhatjuk, hogy kispórolták volna az időt és az energiát a melóból.
De igazából még ez is semmi. Mert a nagy truváj az, hogy a BM egyszerre kezdte el magát egyáltalán nem véresen komolyan venni (Fásy Ádám a Veszélyes hulladék klipjében, hogy mást ne mondjak), és olyan erővel elővenni Ady (Az igazi szó), Radnóti (Két karodban), meg József Attila-verseket (Tudod, hogy nincs bocsánat), ami magadba fordít, és ez a kettősség csodaszépen megfér egymás mellett. Persze, a keményvonalas rajongó kiakad a Diszkószám az éhezésről-től (a sose adj raggal végződő címet semminek című műsorunkat látják), de nem kellene, mert ez a track konkrétan az utóbbi évek egyik legagyasabb magyar dala, egy tökéletes refrénnel, és ötcsillagos videóval, de hát a régi rajongónak ez már nem lesz ugyanaz a Blind Myself. Az viszont teljességgel biztosra vehető, hogy egy hőkövető rakéta pontosságával találtak be olyan hallgatói fülekbe, amelyek eddig nem voltak kíváncsiak rájuk.
És lehet azzal vádolni őket, hogy olcsó trükkökkel próbálnak meghódítani egy eddig tőlük idegenkedő közeget a gyúró Kulka Jánossal (Maradék), Fásy Ádámmal, Wolfie-val (Testem a vászon), közönséges punkkal (Bizonyos szempontból gazdagok dala), ördögtől való popos hangzással a Diszkószám…-ban, de az a helyzet, hogy a Négyszögöl-ön semmi olyan sem történik, ami ne állna jól a Blind Myselfnek. Az pedig, ha egy zenekar felismeri a határait, képes úgy kitágítani őket, hogy az mindenkinek kényelmes teret adjon, hát bizony nagyon dicséretes tett. Az még inkább, hogy a lemez május 17-ig ingyen tölthető, aki szereti a kemény öniróniát, a megjegyezhető, de betonkemény dallamokat és szövegeket, mindenképpen hallgassa meg! És ha bejött, akkor vedd meg a lemezt, mert a CD-n további öt exkluzív dalt találsz.