Ha valakinek kimaradt volna, a DL olyan posztapokaliptikus zombijáték, amely nagyjából a Dead Islandet és a Mirror’s Edge-et egyesíti egyetlen zászló alatt, és ez nem nagy szó, hiszen a játékot fejlesztő Techland nevéhez fűződik a Dead Island is, szóval volt mivel kitapasztalni a zombiirtás csínját-bínját. A Dying Light sok tekintetben jobb, mint az egyébként pofás szigetes rémálom, abban a tekintetben mindenképp, hogy kiderült, lazán össze lehet házasítani a túlélős zombihorrort a parkourral, jó haverok, legyünk mi is a jó haverjai.

A DL küzdött ugyan gyermekbetegségekkel, de meg lehetett bocsátani neki a kissé érdektelen sztorit és a picit nehézkes irányítást, mindentől függetlenül séróból ott van a legjobb zombijátékok között, és külön öröm, hogy a háztetőkön ugrálás után a Techland a The Followinggal valami mással próbálkozott, valamivel, ami már az előzetes elmondások alapján is elég faszának tűnt.

És tényleg fasza lett. Annak ellenére is, hogy a Harran utáni helyszín, Countryside nem sok lehetőséget ad az ugrálásra, de sebaj, hiszen bemutatkozhatunk új barátunknak, egy buggynak, a verdának, amivel sok időt fogunk eltölteni zombit hentelve. Az autóvezetés hála istennek nagyon jól élmény, és kifejezetten örvendetes, hogy a sérülékeny járművet fejleszteni is tudjuk, biztosan látta a Techland az Earn to Die című embertelenül addiktív mobiljátékot, mondjuk ott a járművek típusai is sűrűn váltakoztak a rájuk szerelhető fegyverek mellett.

A buggyt tankolni kell, nincs végtelen benzin Zombiföldén, és persze a fejlesztések sem hullanak csak úgy az ölünkbe. Lootolni kell az út szélén álló autókat, hátha találunk valami érdekeset bennük. Marha nagy szükségünk lesz mindenre, ugyanis bár Countryside-ban egészen nyugisak a nappalok (a lehetőségekhez képest), az éjszakák kőkemények, amiket néha nehéz lesz túlélni, ha lerobbanunk, cseszhetjük, mert itt már néhány ügyesen kivitelezett mozdulat sem fog minket könnyedén kihúzni a kakkanatból, hiszen ez az óriási térkép nem arról híres, hogy könnyedén elbújunk benne bárki elől néhány parkour-trükkel.

A sztori egyébként önmagában megér egy misét, de nem nagyon szeretnénk spoilerezni, maradjunk annyiban, hogy egyszer csak új helyszínre távozunk azért, mert ott talán maga a paradicsom vár minket, de nyilván nem lesz ennyire rózsás a helyzet, mert akkor nagyjából 10 órányi tömény unalom várna ránk. Csavaros a történet, minden elismerés az íróknak, bár rettenetesen lassan indul be, egyszer csak azon kapod magad, hogy tudni akarod, mi lesz ennek a vége.

Kapunk nyílpuskát is a munkavégzéshez, ez azért is jó hír, mert most sokkal inkább lesz szükségünk a túléléshez lopakodásra, mint az előzőekben, ami nem azt jelenti, hogy nem rambózhatunk kedvünkre, csak ilyenkor gyorsabban fogunk elhalálozni, mint egy kamikaze tiszavirág. Nyilván ízlés dolga, hogy mit választunk, de mindenkit arra bíztatnánk, lopakodjon, ha kedves az élete, és persze ebben a világnak még a zombiknak is kedves a te életed.

Összegzés:

Azoknak is érdemes kipróbálnia a Dying Light: The Followingot, akik nem annyira kedvelték az első részt, hiszen kicsit más alapokra helyezi ugyanazt a szórakozást, ezáltal kicsit erősebb játék született, ami egy DLC-től nagy szó, rádaásul a legjobb hír az, hogy az egész egyben kapható Enhanced Edition címmel, így ha kimaradt volna a Dying Light eredeti része és a Following is kellene, akkor egy füst alatt le lehet tudni az egészet. Melegen ajánlott.