Az 1977-es Pete’s Dragont (Peti sárkánya) tulajdonképpen nem sokan szerették. Elliott, a rajzolt sárkány és az élő szereplők közös kalandja kissé bugyuta volt, tele volt musical betétekkel, ami általában tipikusan működik a Disneynél, de Peti és a sárkány nem tartoznak a Disney dicsőséges hősei közé. Amikor kiderült, hogy a nagy élőszereplős feldolgozás-hullám a Hamupipőke és A dzsungel könyve után eléri ezt a mozit is, kicsit furcsán néztünk, mert hát bármi mást jobb lett volna remake-elni, mint a Pete’s Dragont, de akkor még nem tudtuk, mi jár a Disney fejében.

Az járt, hogy tudnak ők jobbat is. Megtartották az alapszituációt, és gyakorlatilag teljesen átírták az eredetit, hogy valami erősebbet, jobbat, szívhez szólóbbat alkossanak. És ha valamire jók a remake-ek, hát ez az. Ha van egy film, ami nem sikerült túl jól a múltban, de több rejlik benne, akkor megéri elővenni, hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal végre a helyére kerüljön.

Az Elliott, a sárkány most a helyén van. Az a David Lowery rendezte, akinek a 2013-as Ain’t Them Bodies Saints-et is köszönhetjük, és láthatóan nagyon ért ahhoz is, hogy mi hozza ki az emberből a gyereket. Az alapsztori annyiban megmaradt, hogy itt is van egy kisfiú, Pete (Oakes Fegley), aki szüleit elvesztette, és egy erdőben nevelkedik fel, ahol a legenda szerint egy sárkány él. Ez a sárkány, Elliott annyira ott él, hogy a világtól elzárva felneveli a fiút, a legnagyobb titokban, hiszen még senki sem látta a sárkányt, mivel ha kell, láthatatlanná tud válni. Az erdőt kiirtani készülő Gavin (Karl Urban) azonban beleköp a levesükbe, így Pete-nek és az erdőt védelmező Grace-nek (Bryce Dallas Howard) és közvetlen környezetének ki kell állnia a gyerek, a sárkány és amúgy a gyerekkor mellett.

Az a szép az Elliott, a sárkányban, hogy egy pillanatra sem akar több lenni egy nagyon jó ifjúsági filmnél. Nincsenek benne musical-betétek, idegesítő szereplők, a történet rettentően egyszerű, és úgy építkezik, hogy közben a felnőtteket se felejtse el emlékeztetni arra, hogy néha még mindig jó gyereknek lenni. Elliott megvalósítása is a gyerekkorunk legjobb pillanatait idézi, a nagy szőrős, szeretnivaló sárkány igazi plüssvásárlás ösztönző elem, kicsit olyan, mintha Sulley lett volna a megvalósításának alapja a Szörny Rt.-ből. És ő mindig jó alap.

A mese persze ahogy szokott, arra kér, hogy vigyázz a másikra, éld meg a gyerekkorod, ne légy barom, mert úgyis megjárod, csak éppen nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi meg egy film. A Pete’s Dragon a legelemibb gyerekfilmes hagyományok mentén halad, és ez már üdítő, mivel mindent túlagyalnak, túl sötétté, félelmetessé vagy éppen túl viccessé tesznek manapság, ebből viszont a Disney ezúttal nem kért.

A teljesen átírt, egyszerű, de mégis nagyon szép sztori, a gyönyörű megvalósítás és a kedves hangulat miatt minden idők egyik legjobb remake-je (de persze nem minden idők egyik legjobb filmje) az Elliott, a sárkány, hiszen bátran tért el a kevésbé jó eredetijétől, és megmutatja a többieknek, hogyan kellene ezt csinálni. Ha remake-et készít valaki a jövőben, vegye elő ezt a filmet, és tanuljon belőle. Van mit.