Fogadjunk észre sem vetted, hogy elindult egy olyan magyar filmes oldal, amihez fogható eddig nem létezett a hazai online-szférában. Nem túlzunk, tényleg nem volt még olyan médium, ami a háború előtti magyar filmgyártással kapcsolatban ilyen minőségben és mélységben rakta volna képbe az olvasót. Ha a filmművészetből nem csak a Bosszúállók aktuális epizódja érdekel, és tudod, hogy a hazai mozitörténet nem a Valami Amerikával kezdődött, akkor érdemes rákattintanod a Hangosfilm.hu-ra. Beszélgettünk egyet az alapítójával, Kurutz Mártonnal.
Bár a honlapon „csak” pár éve dolgoznak, Kurutz Márton és Balogh Gyöngyi filmtörténészek nagyjából harmincévnyi tudást pakolnak bele a Hangosfilmbe. Kurutz már diákkorában rendszeresen járt a Károly körúti Filmmúzeumba, és onnan, a közönség soraiból került a Filmarchívumba, hogy Balogh Gyöngyivel együtt több elveszettnek hitt magyar film felkutatásában és restaurálásban vehessen részt. Már jó pár éve véglegesen eldőlt, hogy hátraarcot csinál, és csak a múlttal foglalkozik: ő álmodta meg a Gramofononline-t, egy webrádió hardcore archív csatornájának is szerkesztője, így mindezek fényében azon sem kell meglepődnünk, hogy tevékenyen részt vett a Fortepan online fotóarchívum elindításában. Olyan régész, akinek kutatási terepe a huszadik század első felének tömegkultúrája, és olyan mélyre sikerült fúrnia, mint nagyjából eddig senkinek. Ráadásul a legjobb az egészben az, hogy leleteit folyamatosan közkinccsé teszi.
– Engem igazából az inspirált ebben az egészben – kezdi Kurutz, hogy van ez a 350 magyar hangos játékfilm a ’45 előtti korszakból, ami mind a Filmarchívum megalapítása előtt keletkezett, tehát töredékesen maradt fenn. A cél most az, hogy összegyűjtsünk ezekről mindent, amit lehet. Amikor idekerültem az archívumba, akkor még sokan éltek ebből a korszakból alkotók, színészek. Még sikerült találkoznom Tolnay Klárival, Szeleczky Zitával, Rácz Valival, Muráti Lilivel, Lohr Ferenccel, Pataky Jenővel. Jártak itt az archívumban is és olyankor megnézték egy-egy régi filmjüket. Az a korosztály már elment, mostanában pedig a hatvanas-hetvenes évek nagyjai, a Kállaik, Garasok, sőt már az őket követő generáció hagy itt bennünket.
Hangosfilm ars poetica
Beszámoló és kutatási napló a régi filmek és mozikultúra szerelmeseinek arról, hogy mi maradt meg mára mindabból a csodálatos találmányból és iparból, ami a XX. században annyira megváltoztatta a közízlést. Célunk az 1945 előtti magyar film, moziélet, és tömegkultúra-történet felidézése a napjainkban folyamatosan előkerülő relikviák kapcsán. Nem csak publikálunk, de kutatunk is, így kíváncsian várjuk azok jelentkezését, akik akármilyen kicsi darabbal, de ki tudják egészíteni ezt a hatalmas mozaikképet! Valamennyi előkerült és itt publikált relikvia a Filmarchívum gyűjteményébe kerül.
Az adatbázis szó kétségtelenül nem tartozik a legszexibb fogalmaink közé és ezt a Hangosfilm szerkesztői jól tudják. Éppen ezért olyan szerethető tudástárat építenek, amelyen még az is szívesen rajtafeledkezik, aki semmit sem ismer a magyar filmtörténetnek erről a korszakáról. Ez a "színes-szagos" filmtörténet alapvetően három lábon áll: 1. filmográfiából, ahol a teljesség igényével mindent összegyűjtenek, amit egy adott filmről ma tudni lehet, 2. filmenciklopédiából, ahol az alkotókról, színészekről és a fontosabb fogalmakról gyűjtenek össze minden lehetséges ide kapcsolódó dokumentumot és 3. mozilexikonból, ahol a magyar filmszínházak történetéről gyűjtik össze a még fellelhető relikviákat és emlékeket. Persze ez nehezen menne segítség nélkül. Alapvető forrás Mudrák József és Deák Tamás 10 éve megjelent Magyar hangosfilm lexikonja, de a filmesek örököseit, rokonait is sikerül felkutatnia, akik szívesen megosztják a nyilvánossággal a fotóikat, dokumentumaikat és egyéb relikviáikat a Hangosfilmen. Nemrégiben egy filmlaboráns 19 éves dédunokája jelent meg egy halom érdekes filmgyári fotóval és egy megrázó életrajzzal, amit közzé is tett a Hangosfilm blogján.
– Ezeket a hagyatékokat sokszor a véletlen hozza – mondja Kurutz. – Farkas Zoltán filmrendező, Bilicsi Tivadar és Zimonyi Márta fényképei is itt vannak. Utóbbinak mindössze egy filmje volt, az 1941-es A cigány, őt színpadi színésznőként tartja számon a színháztörténet. A film, akárcsak a műfaja (népszínmű) eléggé megöregedett, de a relikviák érdekesek, fogok is írni róla hamarosan a blogra, mert elképesztően nehéz, szívszorító élete volt. A lányától kölcsönkaptunk szkennelésre rengeteg levelet és dokumentumot is: tiszta történelem az egész, ami nem csak színháztörténészek, hanem a blogunk olvasói számára is tanulságosak lesznek.
– A „műtárgyaink” között vannak olyan színezett üvegre fényképezett reklámdiák, amiket a filmek előtt vetítettek a mozikban. Ezeknek helytörténeti értékük is van, mert Kispesten kispesti, Mezőtúron meg mezőtúri reklámokat vetítettek. Elég különleges relikviák ezek, alig maradt fenn belőlük néhány, nekünk is csak mintegy száz van, pedig még az ötvenes évek elején is vetítettek ilyet a mozikban, aztán elszórták, kidobták, összetörték, vagy eláztatták, mint a mi gyűjteményünk nagy részét...
Kurutznak több száz werk- és műhelyfotót is sikerült összegyűjtenie az évek során. Számára ezek a legbeszédesebb dokumentumok, mert sok minden kideríthető általuk a forgatás körülményeiről. Valahol egy hatalmas nyomozói munka is ez a történet: Kurutz olyan detektív, aki a folyamatosan előbukkanó puzzle-darabkákból próbálja kirakni a háború előtti magyar filmgyártás átfogó történetét.
– Különösen büszkék vagyunk a nemrégiben indult Mozilexikonunkra. Itt lehetőségünk van arra, hogy minden Magyarországon valaha létezett filmszínház kapjon egy-egy saját adatlapot, amin megjelenik minden információ, fénykép, ami az adott moziról fennmaradt. Ha pedig az, illetve bármilyen egyéb tartalom a honlapunkon kiegészítésre vagy javításra szorulna, Facebook-hozzáféréssel bárki közvetlenül az adatlapon hozzáfűzheti a gondolatait. Örülünk minden észrevételnek, és mint a Fortepan, mi is beépítjük a közös tudástárba a hasznos gondolatokat. Folyamatosan gyarapodó mozitérképünkön lehet nyomon követni a Mozilexikon adatbázisának fejlődését. A legnagyobb, leghíresebb moziktól a legkisebbekig igyekszünk mindegyiknek emléket állítani itt. Elképesztő helyeken voltak régen mozik! Az 1896-ban megnyitott Ikonográfról például nagyon keveset lehet tudni, de ami fennmaradt róla, az itt megtalálható a honlapon. A Hungária Nagymozgó létezéséről például csak egy korabeli műsorfüzet kapcsán szereztem tudomást. Egy belvárosi antikváriumban vettem és ezt a gyönyörű dokumentumot teljes terjedelemben közzé is tettem a honlapon.
– Szinte még alig van fent valami, ahhoz képest, hogy folyamatosan mennyi minden kerül elő az árveréseken, ócskapiacokon. Célunk, hogy mindent megosszunk és az egyes dokumentumok betagozódjanak a magyar filmtörténet itt megjelenő textúrájába. Örömmel elfogadunk bármilyen segítséget, legyen az fénykép vagy történészi munka, filmek archiválása, szócikkek írása, aminek olvasása reméljük, nem csak nekünk okoz majd nagy örömet.
(Fotók: Hangosfilm.hu)