Ha féltél tőle, hát joggal féltél, a Marslakók ugyanis soha be nem gyógyuló sebeket ejtett mindenkin, aki csak egy percet is látott belőle. A Fapadban viszont benne van az ígéret.

Tegye fel a kezét, akinek nem remegett meg a gyomra, amikor kiderült, az MTVA saját sitcomot forgat! Nincs az az ember, aki ne cöcögött volna elégedetlenül, mert hát legalább annyira vagyunk hozzászokva a jó magyar tévés produkciókhoz, mint egy minőségi hamburgerhez egy ZS-kategóriás restiben Tiszadödöllén. Valahogy mindig félrecsúsznak az összetevők itthon, jó a fagyasztott, az sem baj, ha pocsék. A színészek mindent túljátszanak, a forgatókönyv akkora szarvashibákkal van tele, hogy tulajdonképpen azt sem tudni, bélyeget vagy valami olcsó dizájnerdrogot fogyasztott a kedves író úr vagy asszonyság, amikor papírra vetette a semmit.

A Fapad viszont meglepően rendben van. Nem eredeti, de szerencsére jól nyúl olyan alapművekhez, mint a The Office, jól választotta ki a színészeit, és képes valami olyasmire, amire eddig semmi sem volt képes. Úgy lesz nagyon magyar, hogy közben néha kegyetlenül viccessé tud válni. A sztori egy fapados légitársaság körül bonyolódik, ami hosszas gondolkodás után Pegazus az Air Horse nevet választja magának, beszerez egy, azaz egy darab gépet, aztán lesz, ami lesz. Senki sem igazán ért semmihez a csapatból, de mindenki lelkes, kivéve egy műszaki embert, aki annyira depressziós, hogy még a gyógyszereit sincs kedve bevenni.

Az első részben bemutatott alapkarakterek közül akad idegesítő étkeztetési főnök, aki a bográcsgulyással megkapja a debütáló 26 perc legjobb poénját, van modellként pózoló pilóta és egy ránézésre is kétes üzletekkel zsonglőrködő vezérigazgató is, aki az állati fehérjebizniszből érkezik a légitársaság-üzemeltetésbe. Mindez lehetne kifejezetten kínos is, de szerencsére Litkai Gergelyék pár kellemetlenebb pillanattól eltekintve gyönyörűen hozzák az elvárhatót forgatókönyv téren, és az is jót tesz a projektnek, hogy olyan rendezőket találtak meg, mint a friss és üde Zomborácz Virág, aki legutóbb az Utóélet-tel mutatta meg, hogy igenis lehet a mélymagyar valóságról remek vígjátékot készíteni.

A Fapad úgy képes mélymagyarrá válni, hogy képes röhögni is ezen a kicsit sárga, kicsit savanyú mentalitáson, amit sokszor az országgal azonosítunk. Bár tulajdonképpen amerikai sablonokat használ, ügyesen magyarítja azokat, ha már mockumentary, azaz áldoksi-sorozat, akkor nyilván az Office-ból kell trükköket lesni, de már egyébként is magyarították azokat a Munkaügyek kedvéért, szóval bejáratott műveletről beszélünk.

Igen, meglepően sok az egyezés az Office és a Fapad között, de ez egyáltalán nem válik a sorozat hátrányává, és persze egyetlen pilot alapján még hiba lenne ezzel kapcsolatban messzemenő következtetéseket levonni, a szereplők felét mutatták be ugyanis, az alapkaraktereket, akik mind kaptak egy-egy jó poént megmutatva, hogy van bennük szufla, tudnak velük mit kezdeni, szóval mindenki nyugodjon le, nem lesz ebből orbitális bukta.

Nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy vinnyogva röhögjek magyar sorozaton, itt mégis megtörtént, többször is, a végső pillanatokban előkerülő biztonsági őr produkciója például abszolút priceless, a magyar járatra magyar ételeket-prezentáció valami csoda, a pilotot záró sajtótájékoztató kompletten a magyar vígjáték-történelem egyik fantasztikus pillanata. Még nem tökéletes a Fapad, de ha nem is változik, és évadokra ilyen marad, akkor is kötelezően beiktatjuk a vasárnap esti programunkba, mert képes elég jó pillanatokat kidobni magából.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés