A Bilincsben megint egy fantasztikus Stephen King-film az Az után

A Stephen King regényéből készült Gerald’s Game szépen felkúszott az It mellé a legjobb adaptációk közé. A Netflix mozija elképesztően jó.

Amíg mindenki az Azon pörgött, a Netflix szépen belengette a Bilincsben című Stephen King-regényből készült filmjét, amiről isten bizony azt hittük, hogy maximum közepes, egyszer nézhető móka lesz, nem egy elképesztő minőségű mestermű, ami simán helyet foglalhat minden idők legjobb King-adaptációi között. Úgy látszik, ez egy ilyen év. Az It után a Gerald’s Game is megmutatja, hogy ha nem kóklerek kezébe kerülnek a mester művei, akkor igenis egészen hihetetlenül erős filmeket lehet belőlük készíteni.

A történet egy házaspárról szól, akik szeretnék kicsit rendbehozni házasságukat, így elutaznak hétvégére egy gyönyörű házba a semmi közepére. Senki sem zavarja őket, nincs ott senki a környéken, csak a férj, a feleség, egy Kobe-marhával is telepakolt hűtő és egy doboz Viagra kombinációja, na meg egy pár bilincs, amit a férj, Gerald (Bruce Greenwood) egy kis felnőtt játékhoz hozott magával a táskájában. A bilincs persze gyorsan előkerül, a feleség, Jessie (Carla Gugino) karjain csattan, Gerald kis játéka azonban balul sül el, szívrohamot kap, meghal, Jessie pedig ott marad megbilincselve a semmi közepén, és semmi esélye a menekülésre. Kivéve, ha használja az eszét.

Az esze azonban felmondja a szolgálatot, hallucinálni kezd, halott férjével, és saját magabiztosabb énjével kezd el beszélgetni, ezekből a beszélgetésekből pedig egy újabb sztori bontakozik ki, kiderül ugyanis, hogy Jessie múltja némileg problémásabb, mint azt bárki is sejtette volna. Ha mindez nem lenne elég, egy elég éhes kutyus is beszabadul a házba, aki bármit megeszik, de főleg az emberhús a kedvence, ha már akad belőle bőven a házban, a férj pedig nem is igazán tud holtában tiltakozni reggelivé, ebéddé és vacsorává avanzsálódása ellen.

A Gerald’s Game több okból is nagyon erős film. Egyrészt annyira okosan bontja ki a történetét, hogy nincs az az ember, akit ne lepne meg a fordulataival, másrészről Carla Gugino valami elképesztően nagyot játszik benne, és szüksége is volt már egy olyan filmre, ahol megmutathatja, hogy ő nem csak a negyven felett is szikrázóan szexi színésznő, hanem játszani is tud, ha adnak neki hozzá jó alapanyagot. Bruce Greenwood is nagyon jó, persze (ráadásul hihetetlen, hogy milyen jó formában van fizikailag így 60 felett), de Carla mindenkit lejátszik a vászonról, vagy a képernyőről, bármennyire is furcsa egy ilyen film esetén ezt kimondani. Igen, furcsa, mert ez bizony vásznakon is működött volna, és jó is lett volna átélni nagyban is az élményt, de mondjuk így sincs okunk panaszkodni. A tévé az új mozi, főleg, ha az ember nagyon nagy tévét vesz magának.

A Bilincsben filmváltozata egyszerre megható és beteg, iszonyúan véres, rémisztő és mély, hiszen valahol mégiscsak azt firtatja, vajon hol vannak az emberi erő határai fizikai és lelki értelemben is, Jessie-nek pedig olyan erőt kell mutatnia, amelyre a legtöbb ember nem is képes. A film végi csavarfelhalmozásért sem lehet haragudni, hiszen egy összetett sztorivá áll össze mindezzel ez az ámokfutás, vagy ámokfekvés, ha pontosabb szeretnék lenni, úgyhogy bátran lehet sokat várni tőle, nem okoz csalódást. A Gerald’s Game és az It együtt végre visszahozták a Stephen King-filmadaptációkba vetett hitünket, és ha hinni lehet a kritikáknak, az október végén szintén Netflixre érkező 1922 is ad majd nekünk egy tökéletesen irányzott sallert. Ha ilyen lesz, már örülni fogunk.

8
  • Már megint egy minőségi Stephen King-filmadaptáció
  • Carla Gugino elképesztően nagyot alakít
  • Gyönyörűen bontja ki a rétegeit a történet

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon