Mindenki várta, de egyelőre inkább a jövő ígérete tartja majd ott a nézőket, már ha a színvonal olyan marad, mint az első részben. James Gordont most nem kedveljük.

Túl nagy ziccer lett volna éppen Batmant kihagyni a nagy sorozatosodásból, de szerencsére vagy éppen sajnos egy kicsit más koncepcióval kínálták meg a tévénézőt a megszokottnál. Batman van is és nincs is, gyerek még, tejfeles a szája, de már olyan keményen néz, mint egy Slyba oltott Justin Bieber, aki le akarja győzni a félelmet. A Gotham azokra az évekre koncentrál, amikor Bruce Wayne szüleit megölik abban a bizonyos sikátorban és elindul a nyomozás, amelyet egy bizonyos erősen kezdő James Gordon vezet, aki mint tudjuk, később szinte összenő Batmannel.

Ez a James Gordon viszont Ben McKenzie alakításában erősen pofonérett, olyan, mintha McKenzie-nek azt mondták volna, hogy minden egyes jelenetet nyugodtan túlozzon el, játssza túl az egészet, mert különben nem kap fizetést, ha már kemény, akkor legyen olyan kemény, mint egy véres operett. A színészt egyszerűen nem lehet komolyan venni. Mint ahogy társát, Harveyt sem (Donal Logue), aki olyan ZS-filmes korrupt zsarukaraktert hoz, amit csakis egy Uwe Boll-rendezte film noirban láthatnál máshol. Nem. Jó.

A Gotham azzal operál, hogy felvonultatja a Batman-univerzum gyakorlatilag összes főgonoszát már most, és bemutatja őket, mielőtt még elindulna a nagy gothami álarcosbál, a város azonban már most is a bűn melegágya, amelyet az isten se tudja, ki mozgat, annyi kiderül, hogy köztiszteletben álló emberek és még a rendőrség is benne van a buliban. Még ilyet!

A sztori Bruce Wayne szüleinek meggyilkolásától indul, amelynek helyszínelésénél megjelenik a kezdő James Gordon nyomozó, majd sziklakemény arccal közli Bruce-szal, hogy bármibe kerül is, megtalálja a gyilkost. Miután ellőtte ezt a pazar filmes klisét, elindul a nyomozás, ami az alvilág egyik fejéhez, Fish-hez vezet, akit olyannyira irritálóan alakít Jada Pinkett Smith, amennyire csak tőle telik, de hamarosan kiderül, hogy Gordon darázsfészekbe nyúlt, ami nyomán nemsokára (mint tudjuk) elszabadul a pokol Gothamben.

Nem lehet azzal vádolni a pilotot, hogy keveset markolna, mivel már most bemutatta Macskanőt, Poison Ivyt, Batmant, Jokert (istenem, az a stand up-jelenet mennyire kellemetlen) és Pingvint, aki viszont egyértelműen ellopja a show-t. Robin Lloyd Taylor remekül játszik, viszont úgy néz ki, nem töltenek túl sok időt gonoszságának kialakulásával, és ez a kapkodás nagyon is jellemző az első epizód gyakorlatilag minden pillanatára.

Túl sokat akartak, mindent bele szerettek volna passzírozni alig 50 percbe, minden szereplőt, aki valaha is fontos lesz még nekünk, de jogosan merül fel a kérdés, hogy volt-e értelme. Volt, mivel ha kivonnánk a képletből azt a tényt, hogy tudjuk, mivé válnak majd ezek a karakterek, lehet, hogy azonnal elkaszálnánk a Gotham-et. Ott van az a bizsergető érzés, hogy tudjuk, mivé válnak majd a hősök és antihősök, de még riasztóan messze van az, amikor Batman, Enigma és a többiek egymásnak feszülnek, itt pedig, ha minden igaz, el sem jön ez a pillanat. De akkor mi értelme van az egésznek?

Ha a Gotham szereplői nem azok lennének, akik majd lesznek, bizony elég csúnyán elbukna. Bizonyos értelemben pofátlan, mert nem sokat ad, csak ígérget, de azt keményen teszi, és tudja, hogy maradni fogsz a végéig, mert látni akarod, hogyan lesz a Pingvin, miből lesz a Macskanő, csak éppen riasztó, mennyire messze van még Bruce batmanesedése, ami ebben a szériában bizony lehet, hogy el sem jön, hiszen nem is ezen van a fő hangsúly, hanem a város elzüllésén.

Ami viszont mindenképpen erős, az az operatőri munka, ami konkrétan mozifilmes minőséget mutat, a díszletek, a hangulat tökéletesen hozza azt, amit elvárunk tőle, és ha bizonyos pontjain nem is olyan, mint amilyet szerettünk volna, azért csak van benne valami, ami a székhez szögez. Benne van még így is egy jó sorozat ígérete. Alfred Pennyworth keménykedő stílusára viszont semmiféle magyarázat nem létezik. De hát nincs semmi baj a szabad értelmezési módokkal, maximum idő előtt költözünk ki Gothamből, és kezdünk valami értelmeset az életünkkel. Meglátjuk. Bízzunk benne, hogy innentől csak felfelé vezet az út.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában