12 évet vártunk erre a Green Day-koncertre, amire valamiért a vártnál kevesebb ember volt kíváncsi, de nem az járt jól, aki otthon maradt.

A Green Day valamiért nem járt felénk az American Idiot turnéja óta, 12 évig nem tértek vissza, ami nagy szó, és érthetetlen is, mert korábban több turnéjuk is érintette az országot, de mindegy, örüljünk annak, hogy a Revolution Radio-turnéval megint eljöttek, és ahogy azt lehetett sejteni, egy rakás ember fog özönleni az Arénába, hogy megint átélje azt, amit 2005-ben. Még jó, hogy nem tettem erre nagy téteket, mert a közönség nagy tömegben, na az nem jött, az Aréna középső ülőszektorai (az összes) visszahúzva bújtak meg a teremben, csak a felső ülőszektorok voltak megnyitva, és a küzdőtér is meglehetősen szellős volt hátul. Ez nagy baj.

Egyrészt azért is baj, mert a buli mintha nem is lett volna egy ilyen monumentális bandához mérten normálisan promózva, és láthatóan nem adta el magát, másrészről félő, hogy a Green Day ezek után nem fogja törni magát, hogy eljöjjön újra, de ne legyen igazam. Becsületükre legyen mondva, ugyanolyan lelkesedéssel nyomták le a bulit a 2/3 Arénának, mint egy húsz-harmincezres közönségnek, és bizony meglehetősen nagy sportteljesítmény az, amire Billie Joe-ék képesek.

Az azonban fura, hogy aki járt már Green Day-koncerten, azt már a legkisebb meglepetés sem éri. Nem érte tegnap sem. Már több mint egy évtizede ugyanazokat az elemeket használják, ugyanott jön a tűz, ugyanott kapcsolják le a villanyt, ugyanott hívják fel a rajongót gitározni, aki ugyanúgy hazaviheti a gitárt. Ez azért érdekes, mert Billie Joe maga nyilatkozta, hogy nagyon össze kell kapniuk most ezt a show-t, hiszen a rajongók valami marha nagy dobásra számítanak, ehhez képest megcsinálták újra azt, amit eddig, csak más hátterek előtt.

Kérdés, hogy baj-e ez. Nem feltétlenül, mert igazából attól függetlenül, hogy kiszámítható, nagyon, de nagyon szerethető az egész, és van benne élet akkor is, ha minden egyes másodpercét előre betanulták, és ha még az átvezető szövegek is betűről betűre megegyeznek minden este. Marhára szimpi, ahogy Billie Joe a rajongókkal bánik, ahogy felhívja őket a színpadra énekelni, gitározni, ahogy nem mond le róluk akkor sem, ha bénák, vagy csak zavarban vannak, ahogy a végletekig hergel egy egész arénányi tömeget, és látszik rajta, hogy élvezi, akármennyiszer is csinálta végig már ezt a szekvenciát.

Nyilván profik és nyilván nem punkok már, ezt az egész punkságot már végre el kellene engedni, igen, ők azok a srácok, akiknek még mindig jól áll a Longview, de időközben azok a srácok lettek, akik musicalszerű opuszokat írnak, és konceptlemezeket csinálnak, akik pirotechnika nélkül fel sem lépnek, és akik több mint két órán keresztül húzzák a bulijaikat. Ez nem punk. Ez profi szórakoztatóipari meló, de ez így persze nem hangzik jól. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az már úgyis elvesztette a Green Dayt sok-sok évvel ezelőtt, aki meg tud, az járhat olyan koncertekre, mint a tegnapi.

Mert hogy tegnap a Green Day szokásos profizmusával lenyomott egy best of bulit nagyon régi meglepetésekkel (2000 Light Years Away), kötelező Dookie-trackekkel (Burnout, She, Basket Case, When I Come Around, Longview), de furcsa módon teljesen hanyagolták a legutóbbi albumtrilógiájukat és az Insomniacot is, nem erőltették a remek 21st Century Breakdown-lemezt sem (mindössze a nyitó Know Your Enemy erejéig került elő), de persze a Revolution Radióról szép számmal játszottak, nem is baj, jó dalokról van szó, a közönség is szereti őket láthatóan.

Nem nehéz mondjuk szeretni a zenekart sem, mert még mindig azt teszik, amiben a legjobbak, politizálnak, dühösek, táncosak, idióták, és maximális alázattal szolgálják ki a rajongóikat. Azért mondjuk még jobb lett volna, ha egy kivetítőt is kitesznek, mert így sokan nem látták őket a küzdőtérről, és ez mondjuk 2017-ben talán már elvárható is lenne egy zenekartól egy arénakoncerten. Ezt leszámítva a Green Day egy fasza setlisttel érte el már megint, hogy mindenki visszamenjen tinibe, kivéve a tiniket, akiknek nincs hova visszamenni, és akiket úgy látszik, a banda még mindig meg tud szólítani, és ez baromi nagy szó. A Green Day még mindig mindenkié. Legközelebb legyen még több emberé! Már ha lesz legközelebb.

Fotók: YouTube

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezőjének új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés