Húsz zseniális idézet a ma 40 éves Annie Hallból

Negyven éve, azaz 1977. április 20-án mutatták be Woody Allen kultikus filmjét. Hihetetlen, mennyi olyan szöveget adott nekünk, amelyet a mai napig is idézgetünk, és olyanokat is, amiket ha nem is idézgetünk, milliószor újranézve is tudunk rajtuk röhögni.

Negyven éves az Annie Hall. Hihetetlen. Woody Allen kultikus mozija a mai napig is ugyanolyan feszes és vicces, mint a '70-es években volt, beszólásai több generációt is kiszolgáltak, bátran elő lehet kapni őket bármilyen beszélgetésekben, valószínűleg egyébként jónéhányan nem is tudják, hogy a filmből idézgetnek, de mégis megteszik. Az Annie Hall igazi remekmű, amelynek szülinapja alkalmából érdemes megnézni újra Alvy Singer hányattatásait, de ha nem jön össze, akkor legalább olvasd el újra ezt a húsz idézetet a filmből, és emlékezz arra, mennyire pofátlanul rohadt jó mozi ez még mindig.

 

– Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.

 

– Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra.

 

– Emberek, vessetek a mókusok elé!

 

– Hogy kapnád be az összes faszomat!

 

– Istenem, ha minden ilyen flottul menne!

 

– Mi leszel, ha nagy leszel?
– Csont és bőr.

 

– Eszembe jutott egy régi vicc. Elmegy a fószer a pszichológushoz: "Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!" Mire a doki: "Miért nem hozza be?" Erre a fószer: "Behoznám, de szükségem van a tojásokra." Nos, azt hiszem, mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.

 

– Hazafelé Ann elmesélte, hogy maga 15 éve pszichológushoz jár.
– Igen, és nagyon jól haladok. Már nem is viselek partedlit, ha vendégségben ebédelek.

 

– Egy sarokkal utánad sétálok, és közben nézlek. Ez nem követés.
– Akkor te mit nevezel követésnek?
– Az egészen más. Én kémkedtem.

 

– Azt nem mondtam, hogy kezdj viszonyt a professzoroddal! Ezzel a pöccsel, aki a Nyugati ember válsága című baromságot tanítja.
– Emberábrázolás századunk orosz irodalmában. A többi stimmel.

 

– Használ a felesége szeretkezés közben valami serkentőt, például marihuánát?
– Mi kérem egy nagy vibráló tojást használunk.

 

– Én már gyerekként is rosszul választottam nőt magamnak. Emlékszem például, amikor anyám elvitt megnézni a Hófehérkét, minden gyerek Hófehérkébe lett szerelmes, én a gonosz királynőbe.

 

– Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: "észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?" Mire a másik: "igen, és milyen kicsi adatokat adnak!" Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.

 

– Aki nem tudja csinálni, az tanítja, és aki tanítani se tud, abból lesz a tornatanár.

 

– Nem is tudom, szórakoztam-e ennél jobban valaha röhögés nélkül.

 

– A hadseregből kiszuperáltak. A lapomon az áll, hogy HET. Ez azt jelenti, hogy háború esetén túsz leszek.

 

– Te csak ne szóld le az önkielégítést! Olyankor azzal szexelek, akit szeretek.

 

– Egyébként ma érdekes randevúm lett volna egy nővel, aki az Eisenhower-kormányban dolgozott, de egyszerűen lebénított a gondolat, hogy én is ugyanazt fogom csinálni ezzel a nővel, amit Eisenhower csinált az országgal.

 

– Szóval, akkor mindenki benne van az összeesküvésben. Az FBI, a CIA és J. Edgar Hoover, az olajtársaságok, a Pentagon, meg a Fehér Ház földszinti klotyójából a vécés néni.
– A vécés nénit csak ne keverjük bele.

 

– Ne érts félre, nem ez volt életem legnagyobb koncertje. Hanem amikor a Rollingék nyomták a Madisonban.
– Hát az csuda volt, igen.
– Te is ott voltál?
– Sajnos nem tudtam elmenni, mert megbetegedett a mosómedvém.
– Van mosómedvéd?
– Igen, van egy pár.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon