Az Injustice 2 minden, amit egy jóérzésű verekedős játék fanatikus kívánhat. Hovatovább igazi gyöngyszem, instant klasszikus a kategóriáján belül.

Az Injustice első része sem volt már piskóta. Ott volt mondjuk a Mortal Kombat vs DC Universe, ami nem volt ugyan rossz, de az Injustice végre úgy kezelte a DC-szuperhősöket, ahogy azt mindenki szerette volna látni. Jó volt a sztorija, mondjuk azért filmet ne forgassanak belőle, de ahhoz képest, hogy egy verekedős játékhoz készült, elég kellemes volt, és persze jó volt egymást péppé verni multiban is. Egy haverommal például nem túl józan állapotban adódott a kérdés, hogy egy Batman Batman elleni meccset vajon ki nyer? Megmarad-e jelenlegi állapotában az univerzum? Öt forduló után elégedetten summáztuk, hogy bizony Batman nyeri a meccset, úgyhogy hozzuk csak vissza a nappaliba azt az üveg Jägert a konyhából!

Az Injustice 2-nek maximum annyi dolga volt, hogy hozzáad új szereplőket a képlethez, meg új pályákat, de a NetherRealm ennél többet tett. Szerepjátékos elemekkel ötvözte a jól ismert játékmenetet, ami ízlés dolga, hogyan sikerült, minket eléggé meggyőzött. Nem hibátlan az Injustice 2, de olyan munka, ami helyet követel minden idők legjobb verekedős játékai között. Ed Boon nagyon érti a dolgát.

Persze a lényeg továbbra is azon van, mennyire kreatívan tudjuk egymást pürésíteni különféle helyszíneken, továbbra is kettős életerőcsíkokat kell a nullával egyenlővé tenni, kombókat használni, speciális mozdulatokat tanulni, és arra gyúrni, hogy be tudjuk vetni a teljesen elmebeteg supermove-okat. A supermove-ok olyan egyedi mozdulatsorok, amelyek extrém módon látványosak, extrém módon betegesek, és kreatívak, bár harmincadjára már lehet, hogy kicsit unalmasak, de még akkor is némi elégtételt adnak, ha mondjuk Flash-sel rá tudunk valakit csapni egy T-Rex oldalára. Igen. Megteheted.

Az Injustice 2 gyönyörű lett. A mozdulatok, a karakterek mind-mind iszonyú profi munka eredményei, a szereplők arcmimikája is elképesztően hiteles, a hátterek pedig abszolút fenomenálisak. Továbbra is használhatjuk egyébként a háttér különböző elemeit, lekaphatjuk például a háttérben fellógatott alligátort, és pofán verhetjük vele az ellent, vagy felpattanhatunk egy tereptárgyra, hogy lendületet vegyünk, és elugorjunk egy távolabbi pontra, ezzel kikerülve egy súlyos támadást. A harcok abszolút pörgősek és látványosak lettek, a vér mennyisége nem tolakodó, minden olyan, mintha patikamérlegen lenne kimérve.

Egy rakás új belépőnk van, itt van velünk Brainiac, aki a jelenlegi epizód főgonosza is egyben, de beszállt még a buliba többek között Black Canary, Captain Cold, Cheetah, Robin, Poison Ivy, Deadshot Gorilla Grodd és Supergirl is, ráadásul végre elmondhatjuk, hogy a DC univerzum olyan tökös Robint mutat, akit már jó lenne látni moziban is valamikor, de amíg a DC nem tudja a saját szuperhősfilmjeit sem helyén kezelni, addig ne is álmodjunk egy élvezhető Robin/Nightwing-moziról.

A történet egyébként ezúttal sem kiált megfilmesítésért, de van annyira jó, hogy végig akard a sztori miatt játszani az egyjátékos kampányt. Superman ezúttal börtönben sínylődik, de megjelenik Brainiac, aki természetesen nem azért érkezett a Földre, hogy a szuperhősökből verbuváljon zenekart, és felénekeltesse velük a We Are The World folytatását. Koponya alakú űrhajójával és robotjaival nyilván pusztítani jött. A szuperhősök széthúznak, de lassan be kell látniuk, hogy össze kell fogniuk, hiszen az érdekük közös, meg kell állítaniuk Brainiacet, és ehhez Superman segítségére is szükség lesz.

A sztorimód legnagyobb problémája továbbra is az, hogy egyszerűen muszáj összeugrasztania a szereplőket, és ezt néha olyan béna módon teszi meg, hogy arra szavak sincsenek. Két szuperhős találkozik, látványos szócsatát vívnak, aztán rommá verik egymást, majd utána azonnal kibékülnek. És ezt nem egyszer nézed végig, hanem nagyon sokszor. Mindegy, át lehet lendülni ezen az apróságon, így is emlékezetes marad az a pár óra, amíg az egyjátékos kampány tart.

A különféle mozdulatok száma óriási. Nem túlbonyolítottak, akár magadtól is rá lehet jönni mindenre. Ez azt is eredményezi, hogy akár össze-vissza nyomogatva a gombokat is lehet meccset nyerni, méghozzá nagyon látványos módon, így a kezdők számára is nagyon komoly sikerélményeket okozhat az Injustice 2. A karakterek egytől egyig a végletekig kidolgozottak, ráadásul a NetherRealm nyakon öntötte az egész játékélményt egy karakterfejlesztési rendszerrel, amit lehet utálni és szeretni is, minden csak hozzáállás kérdése.

A karaktereinket ugyanis különéle boxok dekódolásával, és a belőlük nyert képességek beépítésével fejleszthetjük, ami akár optikai tuningot vagy komoly teljesítménynövelést is jelenthet. Ez persze egyenlőtlenségeket is okozhat, de egyelőre nagyon komoly problémákat a harcok során nem tapasztaltunk ezzel kapcsolatban. Van persze mikrotranzakció is, de szerencsére nem kötelező használni azért, hogy érvényesülni tudj. Inkább játssz jónéhány Multiverse-meccset, és a dobozok az öledbe hullanak majd a jó teljesítményért.

A Multiverse egyébként arra az ötletre épít, hogy a DC-világban nem egy, hanem végtelen számú univerzum létezik, és mindegyiknek megvan a saját Batmane, Supermane, valószínűleg még a saját Fásy Ádáma is, és mindegyik különbözik valamilyen módon a másiktól. Ez általában öltözetben mutatkozik meg, kisebb-nagyobb eltérések akadnak a különböző univerzumok szuperhősei között, és persze az sem mindegy, hogy melyik világban melyik oldalra álltak. Az univerzumok között kalandozva, és egyéb feladatokat is teljesítve juthatunk hozzá a fejlesztésünket biztosító dobozokhoz, akinek van kedve, az ennek alapján is boldogulhat az Injustice 2-vel.

Abban viszont biztos vagyok, hogy a legtöbben inkább csak a jó öreg haver a haver ellen bunyók miatt veszik majd meg. Ebben egyszerűen nincs párja. Gyönyörű grafikájával (PS4-en teszteltük, ahol 1080p-ben 60 FPS-sel hasított), pörgő játékmenetével és eszement jeleneteivel egyszerűen majdhogynem tökéletes. Mindig ilyennek képzeltél el egy szuperhőszúzdát, hát megkaptad egyenesen az arcodba, akár single player módban, akár multiban harcolsz, mindig olyan meccseket kapsz, amiket tátott szájjal lehet csak lenyomni. Instant klasszikus az Injustice 2, amit nagyon nehéz lesz legközelebb felülmúlni, de egy igazán kimunkált sztorival például máris előrébb léptünk egyet.

A player szerint

  • Újkori klasszikus született
  • A fejlődési rendszer jó ötlet, de lehetne átgondoltabb
  • Gyönyörű, pörgős, minden tekintetben állat
Player-méter
9
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezőjének új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés