Itt ez a konvertált filmtörténeti klasszikus, legyintesz rá, pénzlehúzás, mondod, aztán akkorát harap beléd, hogy azonnal beülnél újranézni.
Az a helyzet, hogy vagy te meg a gyerekkorod. Az idő függvényében szépen távolodtok el egymástól, de néha-néha akad egy olyan kiskapu, amelyen átlépve, ha rövid időre is, de a távolság megszűnik, és önfeledt, kacarászó kiskölyökként pisloghatsz pár óra erejéig. A Jurassic Park 3D pont ilyen, és sokkal több is annál. Mert ez a film sokkal háromdébb minden mostani 3D-nél, ami egy konvertált, húszéves filmtől legalább akkora szó, mintha Házibuli Attila bejelentené a telt házas brit stadionturnéját.
Tökéletesen látszik minden képkockán, hogy ahogy azt a nagy műben Hammond roppant idegesítően, a kelleténél jóval többször megjegyzi, nem spóroltak semmin. A 3D bizony értelmet nyer, mélysége van, és gyönyörűen muzsikál minden egyes jelenetben, hogy meglepődj, megijedj vagy csak csodálkozz, mint egy kisgyerek. A teljesen felújított kép és hang már a kezdő képsoroknál elégedett mosolyra ad okot, és pontosan tudod, hogy Spielberg nem viccelt, amikor azt mondta, eleve nem 2D-ben gondolkodott, amikor húsz évvel ezelőtt leforgatta a Jurassic Park-ot.
A film tényleg olyan, mintha mindig is 3D-ben képzelték volna el. Mintha Spielberg a legjobb tudása szerint leforgatta volna a térhatásúnak szánt jeleneteket 2D-ben egy későbbi háromdésítés esetleges lehetőségével. És bejött a terve, a konvertált 3D-k közül messze ez az egyik legjobb produktum, ami valaha is vászonra került, ráadásul a speciális effektek sem tűnnek avíttnak ilyen hosszú idő távlatából sem. Újra van miért megijedni a felénk harapó T-Rextől, a sunyi velociraptoroktól, és már megint szurkolni fogsz annak, hogy a kicsi Tim valamelyik random húsevő faj martalékává váljon, de túléli a tízezer voltot is, mert gyerekből van, Hollywood meg már csak tudjuk, hogy milyen.
Aki azt hitte, csak a pénzünk lehúzása a cél, váltson jegyet a Jurassic Park 3D-re, és lepődjön meg. Nagyon. Itt mindenki megdolgozott a pénzéért, és ha nem is szereted a térhatást, vagy csak idegesít a szemüveg, akkor is érdemes befizetni rá, mert fiatalkorunk egyik kedvenc kalandja került újra a nagy vászonra, oda, ahová való. Minden egyes forintot megér.