Remek sportfilm azoknak is, akik utálják a sportokat, és azoknak is, akik rühellik Shia LaBeouf munkásságát. Itt még az is nyer, aki látszólag veszít.

A Borg/McEnroe a teniszvilág két zsenijének 1980-as nagy találkozását meséli el, amikor a már szupersztár Björn Borg és a nagy reménység, John McEnroe összefutnak Wimbledonban, és a találkozás minden idők egyik legizgalmasabb döntőjévé fajul. Hogy addig hogy jutnak el, az szinte mellékes. A film sem azzal foglalkozik, hogyan tornásszák fel magukat a ranglétrán, csak érintőlegesen, hiszen nem is ez itt a lényeg.

Ez a film a két ember drámáját állítja a középpontjába, bemutatja mindazt a poklot, amit be kell járniuk a siker érdekében, és amit el kellett viselniük sztárrá válásukig, de azt sem felejti el megmutatni, hogy ez a két faszi maga is pokoli, és képesek megkeseríteni a környezetüket, akik az isten tudja, miért viselik el őket. Sem Borg, sem McEnroe nem pozitív hősök, mindkettő kibírhatatlan, arrogáns barom, így pedig különösebben nem is lehet egyiküknek sem szorítani, de aztán láss csodát, a nagy menet végére már közel érzed magadhoz mindkettőt, belátod zsenialitásukat, és ha felmenteni nem is tudod őket tetteik alól, azért rájössz, hogy a nagyon nagy teljesítményre képes emberek többsége sajnos ilyen kibírhatatlan, és ez ellen nem lehet mit tenni.

A Borg/McEnroe nem is annyira a két ember közötti feszkót mutatja be, inkább a két ember életét meghatározó feszkókat, amelyekből akad bőven. Borg a mindig visszafogott, hűvös bajnok, aki nem egészen az, aminek látszik, az elfojtás és a kényszeresség ketrecbe zárja, de egyben működteti is, ettől pedig élete egy önsajnálat- és szenvedéspornóvá válik, ami a vásznon nagyjából úgy néz ki, mintha a fiatal David Guetta folyamatosan szótlanul maga elé bámulna egy láthatatlan latex búslakodóban.

A másik oldalról az agresszív barom John McEnroe már hírnevet szerzett a világban agresszív baromságával, azzal, hogy mindenkibe beleköt, hogy mindenki utálja tahó kirohanásai miatt a pályán, de azt bárki azonnal elismeri, hogy a teniszhez nagyon nagy tehetsége van. McEnroe meg akarja nyerni Wimbledont, és meg akarja akadályozni, hogy Borg megnyerje ötödik bajnoki címét, de ahogy kell, közben kiderül, hogy ő sem egészen az, akinek látszik. Agresszióját gyerekkorából hozza, maximalizmusát pedig képtelen levetkőzni, de persze közben úgy él, mint egy rock’n’roll sztár. Borg és McEnroe nagyjából semmiben sem különböznek, de ezt még nem tudják, viszont mi már igen, hogy nem sokkal később világraszóló barátokká váltak.

A film pont azt a pillanatot kapja el, amikor a padlón lévő Borg és a törtető McEnroe egymás felé tartanak, közben mindent és mindenkit legyalulnak maguk körül, de sajnos ez az út két szempontból kissé bajos. Az egyik, hogy bár valahol mégis a teniszről szól, és jópár meccs erejéig ki is merészkedik a pályára, igazán látványos teniszt nem lehet látni a filmben, maximum a végső meccsen, de ott sem arra fogsz felfigyelni, mennyire jól játszik a két fazon.

A másik az arányok belövése. Bár egyébként jó nézni, ahogy a Björn Borgot alakító Sverrir Gudnason önsajnálatba burkolózva szenved, valósággal falja az ember szeme a McEnroe-t alakító Shia LaBeouf játékát, aki életében nem alakított még ekkorát, de sajnos érezhetően nem az ő karakterének kibontását szánták lényegesnek ebben a moziban. Pont egyformán hangsúlyosnak kellett volna lennie mindkét karakternek, de LaBeouf alul marad Gudnasonnal szemben, és nem a színészi játék tekintetében. A srác bár igazából nem százas, ez a film megmutatja, hogy igenis jó színész, hogy bár tényleg egy nettó idióta, azért képes a csodára, és itt csodát is művel Shia LaBeouf, amit jó lenne tovább is nézni, de nem lehet.

A Borg/McEnroe azonban így is egy nagyon jó film, ami bár néha kissé döcögős, és néha tévéfilmes vizualitással operál, azért eléri, hogy akkor is izgulj a nagy meccs végeredménye miatt, ha pontosan tudod, mi történt 1980-ban Wimbledonban, és hogy újra érdeklődni kezdj Shia LaBeouf iránt, vagy esetleg nem újra, hanem most először, mert embertelen, amit itt végrehajt ez a srác. Bármennyire is furcsa ezt kimondani, miatta tényleg látni kell a Borg/McEnroe-t, akkor is, ha utálod a teniszt. Ha pedig nem utálod, akkor egyenesen kötelező.

A player szerint

  • Shia LaBeouf fantasztikus McEnroe szerepében
  • Sajnos a hangsúly nem rajta, hanem Björn Borgon van
  • Nehéz azonosulni a karakterekkel, de a végén azért betalál
Player-méter
7
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés