Kritika: Star Wars: Az utolsó Jedik

Nyugi, a spoilerek egy messzi-messzi galaxisban maradnak.

Eléggé hálátlan szerep jutott Rian Johnson rendezőnek, de persze ezt akkor, amikor elvállalta a The Last Jedi rendezését, még egyáltalán nem tudta. J.J. Abrams új trilógianyitó Az ébredő Erője ugyanis megosztó lett, sokak számára főleg azért, mert ha úgy vesszük, fogták az Új reményt, és kvázi remake-elték, miközben Kylo Ren személyében inkább egy durcás kisgyerek szabadult rá a galaxisra, mint egy új Darth Vader. Innen szép nyerni, mondhatnánk, de szerintünk akkora azért nem volt a baj, a The Force Awakens tényleg sokat nyúlt ugyan, de igyekezett a rajongókat maradéktalanul kiszolgálni. Az utolsó Jedik is ezt teszi, csak teljesen másképp.

Aki azt hitte, hogy most meg A Birodalom visszavág felfrissített változata pörög majd le a szemei előtt két és fél órásra duzzasztva, nagyot tévedett. Az utolsó Jedik ugyan hoz egy-két ismerős pillanatot, de olyanok ezek, amik a sztori szempontjából abszolút kikerülhetetlenek voltak. Erről a sztoriról pedig csak nagyon érintőlegesen beszélünk, nehogy még csak egy egészen picit is spoilerezzünk.

Ott tartunk ugyebár, hogy Rey elmegy Luke Skywalkerhez, akinek nem voltak túl nagy nehézségei az előző rész szövegeinek betanulása során, hogy rávegye, ugyan térjen már vissza, és tegyen rendet, mert itt ez a Kylo srác, és Snoke nagyúr, és pont ugyanaz hiányzik mindkettőjükből: egy jól irányzott fénykard. Luke-nak semmi kedve az egészhez, de megérzi Reyben az erőt, csak hát ugye érzett már ilyet nem is olyan rég, és annak is mi lett a vége. Közben Leiáék igen nagy bajba kerülnek, ahonnan isten tudja, hogyan kerülnek csak ki, valami hősies megmozdulásra van szükség, hogy életben maradjanak, és egyre inkább sürgeti őket az idő. De vajon akadnak-e hősök a közelben? És van-e az egyiknek egy BB-8 nevezetű droidja? A másik pedig felébred-e a legutóbbi részben elszenvedett sérülései után, és ha igen, hogyan kezeli a történteket?

Kylo Ren szála némileg érdekesebbé válik, hiszen most már mindenki úgy kezeli őt, mint egy Vader-mániás ficsúrt, akit nem illik komolyan venni, cserébe viszont úgy viselkedik, mint aki letette az agyát valahol a messzi-messzi galaxisban, és csak az ösztönei, na meg a dühe vezérli. Értsd: sokkal veszélyesebb lett, mint eddig. Csak egy baj van. Még mindig elég nehéz komolyan venni. Egy picivel több súlya van, mint az előző részben, viszont azt meg kell hagyni, hogy ügyesen kezelik a karakterét, és meg sem próbálnak belőle egy kifinomult, hatalmas erővel bíró, érzelemmentes főgonoszt kihozni. Kylo tele van kétségekkel, folyamatosan őrlődik, iszonyú düh munkál benne, és igen, többnyire olyan, mint egy durcás kisfiú, akit senki sem hajlandó komolyan venni.

El kell engedni végre azt, hogy az új trilógia egy új Darth Vadert ad majd az embereknek. Közel sem. Nem is próbálkozik, és többször ki is mondja, hogy Kyloból soha nem lesz egy új Vader. Megmutat inkább valami fontosat. Azt, hogy egy dühös, sokat akaró emberből hogyan tud előtörni a mindent elpusztító erő, és hogy ez milyen következményekkel jár. Kylót sokszor a vakszerencse mentette meg eddig is, nem az Erő, mégis magas pozícióba tudott jutni, és ez az igazán ijesztő.

Az utolsó Jedik viszont nem Kylo Ren filmje. Sokkal inkább mindenki másé. Persze ő is kiveszi a sztoriból a maga részét, de nem az ő történetszála mozgatja előre (jelentősen) a cselekményt, amit Rian Johnson nagyon ügyesen úgy írt meg, hogy abszolút hozzá tudjon dörgölőzni a rajongók szívéhez. Az utolsó Jedik kicsit más irányba fordul Az ébredő Erőhöz képest, kicsit más eszközöket is használ, valahol talán jobban is hasonlít a hangulata a Zsivány Egyeséhez, és ez azoknak jó hír, akik csalódottan jöttek ki a hetedik epizódról.

A nyolcadik fejezet két és fél órája nem egyenletes tempójú ugyan, de a végére nagyon betalál, tele van felejthetetlen, megható és egész egyszerűen csodálatos pillanatokkal, szuper akciójelenetekkel, de a karaktereit nem mélyíti el igazán, szóval ha a szereplők eddig nem tudtak közel kerülni hozzád, akkor most sem igazán fognak. Ha viszont kedvelted őket már a The Force Awakensben is, akkor nagy baj nem történhet, és nem, a régi kedvencek sem vallanak szégyent, akik már megint olyan történetszálakat kaptak, amelyektől minden valamirevaló rajongó csak bólogatni tud.

Mindettől függetlenül Az utolsó Jedik néhol kicsit döcögős, néhol kicsit szájbarágós, és még mindig elférne ebben a trilógiában is egy erős főgonosz, de nem tudod úgy elhagyni a mozit, hogy ne érintene meg. És persze meg akarod majd nézni újra. Aztán újra. Aztán majd akarsz otthonra egy porgot, akik hála istennek tényleg viccesek, és nincsenek túltolva, mert abból semmi jó sem sült volna ki. Az utolsó Jedik akkor lesz igazán számodra nagyon jó film, ha nincsenek elvárásaid vele szemben, de ez szinte lehetetlen. Mindenkinek vannak elvárásai. Mégis egy Star Wars-filmről van szó. Rian Johnson mindent beleadott, hogy teljesítse őket. Nem vallott szégyent. A kilencedik epizód viszont lehetne majd kicsit sötétebb és súlyosabb is. De J.J. Abrams valószínűleg nem így gondolja.

8
  • Ügyesen viszi tovább a sztorit a régi kedvencek bevonásával
  • Tele van erős, megható és csodás jelenetekkel
  • A karaktereit nem mélyíti el túlzottan, Kylo Rent pedig nehéz komolyan venni

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon