Kutyám, Jerry Lee a bombák földjén

Hogy kicsoda Megan Leavey? Egy lány, aki csak a saját élete elől menekült a seregbe. Aztán háborús hős lett belőle, most pedig a róla készült film elért hozzánk is.

A Megan Leavey kihagyta a hazai mozis forgalmazást, az HBO Go vállalta be itthon, és hogy őszinte legyek, sokkal jobban illik oda, mint a nagy vásznakra. Nyilván Amerikában más a helyzet, a patriotizmus + háború + kutya + szerelem + hősiesség kombóra azért eléggé szívesen szavaz a tengerentúli közönség, de ez a film nem volt szerencsés, sajnos elég nagy anyagi buktaként zárt, aminek mértékén a DVD/blu-ray-kiadás igyekezett tompítani. Kár, pedig ez a film egy picit többet érdemelt volna a nem túl erősnek mondható 13 milliós bevételnél.

Na nem mintha egyébként annyira felejthetetlen remekműről lenne szó, de ritkán lát az ember ilyen felemelő, könnyed, mégis alapvetően a háború borzalmairól szóló drámát. Megan Leavey és kutyája, Rex ugyanis úgy jutnak el útjuk végére, hogy ott a háború mocskától a szerelmi szálig tényleg minden beköszön, de valahol még akkor is nagyon könnyed marad a hangnem, amikor éppen emberek igyekeznek szitává lőni egymást a semmi közepén.

Megan Leavey sokat látott az iraki háborúban. Élete sivárságából és nyomorúságából szeretett volna kimenőt, ezért beállt a seregbe, ahol semmi esélye sem volt igazán jónak lenni, de aztán egy szép napon találkozott egy harci kutyával, Rexszel, aki nem volt felügyelő, de hasonlóan ügyes jószágként kereste a bombát, a fegyvereket és jobb napjain a jutalomfalatokat is. Megan és Rex sorsa azonban rossz irányt vett, amikor egy akció némileg balul sült el, a lány innentől kezdve csak annyit szeretett volna, hogy örökbe fogadhassa a kutyáját. De ez nem annyira egyszerű ügy a hadseregnél.

A sztoriban tényleg nincsen több. Megan családi háttere és hadseregben elkövetett pasizása ad még hozzá a történethez valamicskét, de tulajdonképpen ez nem feltétlenül az a sztori, amit feltétlenül meg kellett énekelni egy mozikba szánt filmben. Így tévén viszont jó nézni, ahogy Kate Mara és kutyája lassan összemelegednek, aztán akcióba lendülnek, és megható, ahogyan megpróbálják mégis együtt folytatni az életüket. Mondhatni, majdnem feelgood-mozi ez, de ennyire nem egyszerű a helyzet, hiszen hullanak itt szereplők, robbannak a bombák, rossz a családi háttér, hát mitől lenne jó kedvünk?

A nagy truváj az, hogy a Megan Leavey nem kíván a dolgok mélyére nézni, így pedig kijöhet ebből az egészből egy itt-ott feszült háborús epizódokkal operáló szuperkönnyű dráma, amiben Kate Mara remek, legszívesebben megölelgetnéd, és azt mondanád, neki, nem lesz semmi baj. Mert akkor is tudod, hogy nem lesz semmi baj, ha fogalmad sincs, hogyan végződött ez a történet az életben, az ilyen sztorik úgyis happy enddel zárulnak, utána pedig mosolyogva el lehet hagyni a mozit, vagy jelen esetben a kanapét, aztán jobb esetben megsimogatni a kutyát. A Megan Leavey olyan háborús dráma, amit az is bátran megnézhet, akinek herótja van a háborús drámáktól. Nem robban nagyot, de kellemes érzéseket hagy benned, fél év múlva pedig már arra sem emlékszel, hogy láttad. De nem az ilyen filmeket jó megnézni egy esős/havas szombat délutánon? Na ugye.

7
  • Háborús dráma ritkán ennyire könnyed
  • Igazából néha már-már túlzottan könnyed is
  • Kate Mara viszont remek, és jó látni őt egy ilyen felemelő moziban

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon