Mert mi is tulajdonképpen az élet nyomora? Coelhói magasságokba kell emelkednünk közösülő ebek miatt.
Szóval az élet tele van farkastörvényekkel, vagy kutyatörvényekkel, kinek melyik négylábú szimpatikusabb, azt húzza alá. Mint ahogy tudjuk, és ahogyan egyik kedves barátom mondta, az egyik ilyen törvény szerint a magasabban kvalifikált eb szeretkezik, de hát nem biztos, hogy a magasabban kvalifikált, ámde nem mindig kultúrlénynek is mindig van kedve az életnek nevezett partihoz. Sokat látott már ő, belement a legdurvább bulikba, felszedett ott már mindenkit, elcibálta a nőket megtekinteni a toalettet, de csak közös beleegyezéssel, szigorúan, nem kell itt a balhé, mert a végén még jön egy még erősebb kutya, amúgy is kapkodni kell, és az meg senkinek sem lesz jó.
A melóban minden szar, már megint meg kellett kenni valakit, ki kellett rúgni egy jó embert, meg egyébként is, eléggé unalmas már a kilátás az irodából, mert a Bazilika kitakarja a képet. A koktélok sem úgy csúsznak már, mint régen a fene nagy bűntudat miatt, aztán jön a „nincs egy rohadt aranyláncom sem, amit felvehetnék”, úgyhogy nem marad más, mint a random dugás bárkivel, mert hát erősebb kutyák vagyunk, az élet pedig olyan… szóval olyan… na, a francba már, mindjárt eszembe jut… szóval olyan, mint valami Coelho-idézet, és kész.
Az élet nyomora tehát elkerülhetetlenül jön szabadon választott színű angyalszárnyakon, egy napon pedig kérlelhetetlenül elszakad a cérna, az erősebb kutya hány már önmagától, a gyengébbnek pedig ha szerencséje van, akkor ki tud térni előle. De Coelho mester, mi tulajdonképpen a hányás? Köszönöm, jogos a kérdés. Saját belsőnk kivetülése, amit nem szabad kiadnunk magunkból, mert szégyen, mert az élet magasztossága nem teszi lehetővé, hogy a hányás mint olyan, a padlón végezze, hát vissza kell, hogy kerüljön belénk? Igen. Egy magyar, de egy skandináv művészfilm sem foglalhatta volna össze jobban ezt az égető problémát, mint ez a gif. Ez a gif maga a nyomorult élet. Vagy várjunk csak? Inkább csak két kúró kutya, akik közül az egyik a legordenárébb lény valaha. De mit mondana erről Coelho? Az élet olyan, mint két kúró kutya…
