Lett volna jobb választás a hivatalos olimpiai himnusz helyett?

Nem mintha a Muse dalával bármi baj lenne, de sokak szerint bármi jobb lett volna a Survival helyett. Most megmutatjuk az összes idei ilyen-olyan olimpiai vonatkozású himnuszt is, hogy megnézzük, a többiek jobban muzsikálnak-e.

Mark Ronson & Katy B: Anywhere In The World

Kólás dal, a kólás dalokhoz megszokott színvonalon. Kicsit sem himnikus, de ötletes húzás például a pingpong és egyéb sportágak hangjait felhasználni, amit bár már Enrique Iglesias is megtett korábban (Ping Pong Song), de ki akar emlékezni egyáltalán arra a szösszenetre? Mark Ronson és Katy B közös dala simán elmehetett volna az olimpia hivatalos himnuszaként.

Elbow: First Steps

Az Elbow-tól két irányt szoktunk meg: a befordulóst és az ég felé szállóst. Ez most az utóbbi, abból is az egyik legjobb. Guy Garvey selymes énekét ezúttal nélkülöznünk kellett, de a First Steps ettől még tipikus himnusz, amolyan „fellőlek az égbe, ha akarod, ha nem” típusú móka. Van olyan jó, mint a Survival.

Chemical Brothers: Theme For Velodrome

Zene versenybicajozáshoz a vegytesóktól, ami egyfajta filmzeneként funkcionál. Kellene alá valami kép is, akkor ütne hatalmasat, így csak marad az egy helyben szeletelés. Önmagában nem a legjobb Chemical Brothers dal, nem kár érte, hogy nem került fel lemezre. Erősnek erős darab: erős közepes.

Muse: Survival

A hivatalos olimpiai himnusz. Epikus Muse dal. Igazából pont olyan, mint amire a rajongók vártak. Csak az olimpia rajongói nem tudnak megbékélni vele. Klippel együtt az igazi, amikor valóban látod a nyerteseket azzal az "i'm gonna win" tekintettel a szemükben.

Az extra égő kategória

Geoff Jackson: All Around the World

Igazából megszólalni sem tudtunk az önjelölt olimpiai himnusz gyártó Geoff klipjének megtekintése után, de abban mindannyian megegyeztünk, hogy előbb néznénk naphosszat Balázs Pali klipeket, mint hogy ezt a súlyos tévedést kelljen meghallgatnunk újra és újra. A klip egyébként annyira rossz, hogy az már jó.

Heather Small: Proud

A hivatalos olimpiai promóvideó hivatalos dala. Lassan már kikerül az olimpiai mobilvécék hivatalos himnusza is. Heather Small dala nem mai darab, 2000-ben került fel az ex-M People énekesnő első lemezére, az újonnan forgatott klipjében pedig annyira tökéletesen benne van London hangulata, hogy az egyenesen valami csoda. Nem rossz választás, csak éppen öregecske a nóta.

Dionne Bromfield & Trinchy Strider: Spinnin’

Az olimpiai láng hivatalos dala. A láng biztosan maga választotta ki 10 különböző lehetséges verzióból. Laza, kellemes kis popdal, igazából semmi köze nincs az olimpiai hangulathoz, de a klipben legalább áthajtanak egy Minivel a London Bridge-en.

Kashy Keegan: This is My Dream

Egy lelkes új nevező a népszerű „szerezzünk már az olimpiára egy dalt” versenyre. Aki nem ismeri Kashyt, az nyugodtan fellélegezhet, hiszen ez nem a véletlen műve. Az első hallásra nőnek tűnő hang egy férfié, a lelkesítő dal pedig annyira jellegtelen, hogy sok vizet nem tudott zavarni.

Holice: No One Else Can Do

Nehéz eldönteni, hogy az önjelölt vállalkozó szimplán hallgathatatlan vagy csak szimplán borzalmas olimpiai dalt tett le az asztalra. Az ének valami szörnyűséges, maga a dal pedig csípőrázós diszkó, e két momentum kombinációjától pedig félő, hogy felrobbanhat a világegyetem.

Keress további jó cikkeket a kult & szórakozás rovatban!

Elmentél, és becsülettel megnézted a gyerekkel (vagy egyedül) az új Jégkorszakot, de most már valami felnőttesebb animációs szórakozásra vágysz? Akkor van egy rakás ötletünk.

Terhelt Terkel

Egyszerre beteg, sötét és végtelenül vicces animációs film. A rajzok minőségét most inkább ne firtassuk, elvégre nem egy Pixar vagy egy Blue Sky hozta össze. Dán filmről beszélünk, messze van onnan Hollywood, így könnyedén belefér a filmbe a vidám hangulat, az öngyilkosság és a depresszió. Bár nem egy animációs filmtörténeti alapvetésről beszélünk, már azért is érdemes felnőtt fejjel megnézni, hogy közelebb kerüljünk azon égető kérdéshez, vajon hogyan képzelnek el Dániában egy egész estés gyerekfilmet. A válasz: sehogy. A gyerek nézzen inkább mást. Itt úgyis káromkodnak, és még a betétdalok sem Disney-kompatibilisek.

Coraline

Amikor a mozipremieren kb. a film felénél a mögötted ülő család gyerektagjai odaszólnak apunak, hogy „Nem mehetünk haza?”, majd fater odadörmög egy „Csönd legyen, most lesz izgalmas”-t, akkor nagyjából érzed, hogy mi a helyzet a Coraline-nal. Stop motion animáció kezdő horror-mániákusoknak, vagy csak szimplán betegeknek, akiket vonz a sötétség. A bábok leragasztott szemeit, illetve a végső jelenetet a póklábú főgonosszal 3D-ben nem lesz egyszerű dekódolnia a gyerekvilágnak, apuci viszont egy nagyon jó filmmel tér haza gazdagabban, csak épp a szeme fénye egész este bőgni fog.

Archer

Egy tévésorozat, amelyben a világ leglazább titkosügynöke megiszik minden eléje rakott piát, rámászik minden elé kerülő nőre, és ha éppen egyik sincs a közelben, akkor szerez magának. Az Archer tele van jobbnál jobb beszólásokkal, szexi karakterekkel, és mindezt egy ultraparaszt, öltönyös titkosügynök képével adják el nekünk. Aki nem nézi, az valami nagyon fontosról marad le.

Serial Experiments: Lain

Oké, azt mindig is tudtuk, hogy a japánok nem teljesen komplettek, ha filmről van szó. Ez a rajzfilmsorozat még felnőttek számára is nehezen értelmezhető, de hatalmas jelentőségű darab, mivel ilyen nyomasztó hangulatot, és szikár képi világot csak a legnagyobb sci-fik tudnak összehozni. De vigyázz, ha egyetlen részt is megnézel, rá fogsz csúszni. Még a főcímdalra is. Menthetetlenül.

Belleville randevú

Beteg, nyakatekert francia vállalás, aminél franciább talán csak egy hatalmas croissant-ba burkolt Eiffel-torony lehet. Bringa, Tour de France, jazz, szürreál mindaz, amit kapni fogsz, és ha nem bánod, hogy alig néhány mondat hangzik el egy filmben, akkor máris az egyik legújabb kedvencedet köszöntheted a lejátszódban. Az alcímet (Francia rémes) pedig próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni.

A fantasztikus Róka úr


Stop motion animáció, amiben ugyan cuki rókák szerepelnek, de ezek nem hajlandóak betétdalokat előadni a szerelemről. Ellenben lopni járnak, csirkét, galád módon. Wes Anderson rendezése első ránézésre aranyos gyerekfilmnek tűnik, pedig viccesnek csak alig-alig mondható, aranyosnak is csak érintőlegesen. Amolyan felnőtt gyerekeknek szánt heist movie (ezt az érzést George Clooney szinkronhangja is erősíti), de talán még ez sem fedi teljes mértékben a valóságot. Ilyen filmet még biztosan nem láttál.

A szentjánosbogarak sírja

Már megint a japánok, de ezúttal az előzőektől eltérően egy másképpen súlyos darabbal szerepelnek a listán. A szentjánosbogarak sírja kőkemény dráma, senkit se tévesszen meg az anime köntös. Gyönyörű, megrázó II. világháborús alapvetés, cuki gyerekkel, gyomorforgató, könnyezős jelenetekkel és egy olyan sztorival, ami nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Csak az nézze meg, aki be tudja vállalni, hogy egy darabig nem szabadul majd a nyomasztó, de zseniális filmélménytől.

South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan

Kanada és Amerika háborúja közben Saddam a pokolban hetyeg a Sátánnal (becenevén Sáti). A film rengeteg emlékezetes momentumot és filmzenét tartalmaz, gondoljunk csak az Unclefuckerre, és az abban megbúvó fing-sztep szösszenetre. Egy pillanatra sem korrekt politikailag, de hát mit is vártunk a South Parktól fénykorában.

Akira


Egy brutális cyberpunk anime, kifejezetten felnőtteknek. Ha láttad, tudod miért. Ha nem láttad, azonnal pótold, animáció-történeti klasszikussal állsz szemben. A most már nem is annyira távoli jövőben, 2019-ben járunk a Tokió helyén épült Neo Tokióban. Az utcáin motoros bandák garázdálkodnak, amelyek nem feltétlenül ápolnak jó barátságot a világbékével. Ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy az álomgyári húsfeldolgozó munkásai élőszereplős akciófilmet akarjanak belőle forgatni, de az égiek nagyon nem szeretnék, hogy elkészüljön a mozi. És ez így is van rendjén. Már csak azért is, mert ha esetleg mégis újra indulna a hollywoodi projekt, akkor bele sem merünk gondolni, mennyire fogják kiherélni az eredeti történetet az élvezhetőség kedvéért. A legjobb, ha az Akira megmarad annak a rajzolt alapvetésnek, ami mindig is volt. Egyébként kíváncsiak lennénk, hányan akartak motort venni a film megnézése után.

Ghost in the Shell

Gyönyörűen megkomponált cyber-nyomozós sztori, ami már csak azért is kedves a férfiszívnek, mert akcióktól és rajzolt, fedetlen női keblektől egyáltalán nem mentes filmről beszélünk, ráadásul minden egyes képe olyan, hogy azonnal beleégjen a retinádba. Ha egyszer rákattantál a Ghost in the Shell univerzumra, akkor nyert ügyed van, a filmnek ugyanis folytatása, és több évados sorozatverziója is készült, szóval még hosszú hetekig nyomaszthatod magad a sci-fi remekmű világával. Arról pedig nem is beszéltünk, hogy az előbb említett későbbi folytatások is elég meggyőzően közelítették meg az első rész színvonalát.

Minden éven egyszer eljön a sóbiznisz ünnepe, ami köré spontán módon összeverődik egy amerikai focidöntö is. A költségvetés nem éppen egy bivalytárogatói  koncertével vetekszik, a közreműködők is hihetetlenek, ahogyan a showkészítés nagykönyvében az meg van írva. A Player most bemutat néhányat a legsúlyosabb esetekből. Janet Jackson mellét kivéve...

Madonna

Na ki a legnagyobb megalomán a világon? Madonna sosem viccel el semmit, a 2012-es Halftime Show nagyobb, hosszabb, vágatlanabb volt minden eddiginél. A több mint 12 perces szett alatt parádézik a Cirque de Soleil, vendégmuzsikusként benéz az LMFAO két idiótája, M.I.A., Nicki Minaj és Cee Lo Green is. A playback partit, és a megbotlást lazán megbocsátjuk Madonnának, hiszen akkora látványt kanyarintott, amibe beleremegett a föld. Ugyan ki más fedné le a teljes pályát egy hatalmas kivetítővel?

1. Vogue
2. Music (+Party Rock Anthem + Sexy And I Know It)
3. Give Me All Your Luvin'
4. Open Your Heart / Express Yourself
5. Like a Prayer

New Kids On The Block

Nem mehetünk el szó nélkül az 1991-es Disney/Benetton reklámnak is beillő show mellett, ahol az ereje teljében lévő New Kids sikítást előidéző csípőmozgással hódít a gyereksereg között, a Disney palota háttér előtt. A Step by Stepet persze senki sem úszta meg.

Setlist:

1. Step by Step
2. This One’s for the Children
3. It’s a Small World After All

Black Eyed Peas & Usher & Slash

Minden idők második legdurvább show-ja, az LCD és a LED kijelzők minden vállfajának felvonultatásával (naná, hiszen a Tron 2.0 az alaptéma), egy teljes pályányi táncossal, akik ijesztően egyszerre mozognak, és még világítanak is, hogy a buli ki is nézzen valahogy. Slash is felnéz a LOVE felirat alakú színpadra, de mintha nem lenne formában. Mennyből az angyalként érkezik Usher helikopterről. Semmi extra, csak egy átlagos 2011-es Halftime show.

Setlist:

1. I Gotta Feeling
2. Boom Boom Pow
3. Sweet Child O’ Mine
4. Pump It
5. Let’s Get It Started
6. OMG
7. Where Is The Love?
8. The Time (Dirty Bit)

Michael Jackson

Most visszanézve annyira nem is extra Jacko 1993-as fellépése (mármint a közönséget megtévesztő bevonuláson kívül), táncosok vannak dögivel, a Művész top formában, de akkor még nem az volt a lényeg, hogy akkora kijelzőket hozzanak be a pályára, ami röhejessé teszi még a 260 cm átmérőjű, 40 milliós tévéket is. A fellépés mindenesetre egy a legjobb formájában lévő szupersztárt mutat.

Setlist:

1. Jam
2. Billie Jean
3. Black or White
4. Heal the World

U2

Ha úgy nézzük, a 2002-es U2 Super Bowl műsor semmivel sem több, mint egy átlagos koncertjük. Viszont nem is kevesebb. És mivel tudjuk, hogy Bonoék akkora színpadképeket álmodnak meg maguknak, amik a Puskás Stadionba sem férnek be, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a show nagyon rendben volt.

Setlist:

1. Beautiful Day
2. MLK
3. Where the Streets Have No Name

Prince

Öreg herceg nem vén herceg, ezt már a Sziget óta tudjuk. Prince 2007-ben Foo Fighterst játszik, ami már eleve jófejség, és ha azt is hozzá tesszük, hogy ez a dal a Best of You, ráadásul teljesen átgyúrva, egyből kihagyhatatlanná teszi a felsorolásból a zseni Super Bowl-fellépését.

Setlist:

1. We Will Rock You
2. Let’s Go Crazy
3. Baby I’m a Star
4. Proud Mary
5. All Along the Watchtower
6. Best of You
7. Purple Rain

The Who

CSI összes pár percben, 2010-ben. De mindezt egy olyan színpadképpel megtámogatva, ami beleég a retinánkba, picit öregesen, de becsülettel, olyan közönségénekeltetéssel, ami hangszálakat szakít. Igazi stadionrock, minden, ami egy ilyen estére kell.

Setlist:

1. Pinball Wizard
2. Baba O’Riley
3. Who Are You
4. See Me, Feel Me
5. Won’t Get Fooled Again

Aerosmith & Britney & ’N Sync & Nelly & Mary J. Blidge

A legfurcsább összeállítás evör. De ilyen a showbiznisz. Elég természetellenesen váltja Justin Timberlake egykori fiúcsapatának nyáldalát egy még nyálasabb Aerosmith sláger, hogy aztán a végén összefussanak a szálak, és az ’N Sync, Britney, valamint az Aerosmith együtt adják elő a Walk This Way-t. Apokalipszis a fanyalgóknak, elég jó vicc a röhögni vágyóknak, show mindenkinek, aki szereti.

Setlist:

1. Bye Bye Bye
2. I Don’t Want to Miss a Thing
3. It’s Gonna Be Me
4. Jaded
5. Walk This Way

Bruno Mars & Red Hot Chili Peppers

A funk és a hazafiasság került a főszerepbe, előbbit különösebben nem, utóbbit már egy picit erősebben bánjuk. Bruno Mars olyan lazán adja a fiatal James Brownt, hogy attól még a sánták is táncolni kezdenek, de amikor megjön a Red Hot Chili Peppers, akkor aztán tényleg elszabadulnak az indulatok. Ügyes show, ahol inkább a zene dominál, de persze a színpadkép sem éppen egy haknikirály mucsajröcsögei fellépését idézi.

Setlist:


1. Billionaire
2. Locked Out of Heaven
3. Treasure
4. Runaway Baby
5. Give it Away
6. Just The Way You Are

Katy Perry & Lenny Kravitz

Katy jön, és bő 12 percben lenyom egy akkora show-t, hogy azt sokan másfél órában sem tudják összehozni. Lenny Kravitz megjelenése mondjuk nem ad hozzá semmit a műsorhoz, de kedves kis adalék. Tőle valahogy nem hangzik annyira extrán az I Kissed a Girl. Megvolt. Értjük. Szerette. Énekelhette volna kicsit durvább szöveggel is. Na de nem is ez a kemény, hanem az előre be nem jelentett Missy Elliott blokkja, aki 2010 óta csak egyszer volt hajlandó előjönni a barlangjából egy brazil fellépés erejéig. A teljes felületén kivetítős színpad és annak használata bárkit leborulásra késztet. A végén persze tűzijáték. És maga Katy. Csodás.

Setlist:

1. Roar
2. Dark Horse
3. I Kissed a Girl (feat. Lenny Kravitz)
4. Teenage Dream
5. California Gurls
6. Get Ur Freak On (Missy Elliott-blokk)
7. Work It (Missy Elliott-blokk)
8. Lose Control (Missy Elliott-blokk)
9. Firework

Coldplay & Bruno Mars & Beyoncé

Hatalmas összeborulás a látszólag össze nem illő előadók között bő 13 percben, ahol Beyoncé és Bruno Mars már rutinus Halftime Show-fellépőként térnek vissza, és tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, de olyan kellemes az egész. Az Uptown Funk pedig élőben a legállatabb.

Setlist:

1. Viva La Vida
2. Paradise
3. Adventure of a Lifetime
4. Uptown Funk (Bruno Mars)
5. Formation (Beyoncé)
6. Fix You
7. Up&Up

Fotó: AFP