Feltámadás magyar módra, avagy Linda után bárki visszajöhet?

Linda jövőre visszatérhet. Vuk, Süsü és Ötvös Csöpi is feltámadtak, mégsem örültünk. Pedig kellett volna. Akkor hogy is van ez?

A karatézás olyan dolog, amit a karatézó egyszerűen nem képes abbahagyni. A karatézót ugyanis – főleg, ha filmes – mindig táncba hívja valami új ellenfél, egy terrorista, az adóhatóság, aztán fájdalmára megint el kell hagynia a kikoptatott bőrfoteljét, és rúg, mert ki tudja, meddig rúghatja. Pörgőből. Durván. Minden idők legnépszerűbb magyar karatézója már megint visszatérni készül, hogy ha az előző, 2002-es próbálkozásával nem sikerült, most tényleg tönkretegye azt, amit a nyolcvanas években felépített.

Lindát bírtuk, mert vicces volt, többet iázott, mint egy zárlatos szamár, és nem szabad elfelejteni, hogy ott volt mellette Pécsi Ildikó, Bodrogi Gyula és Szerednyei Béla, akik mutattak némi színészi teljesítményt is, miközben a leányzó elintézte, hogy a rút ellenfelek szájába talp kerüljön reggelire. A karakter 2002-ben visszatért, erősen spirituálisan, más felfogásban, amely műveletet a régi rajongók ütemes „monnyon le” kántálással kommentáltak. Most meg itt van ez a folytatás-tervezet, és a demófilm alapján nem sok jóra lehet számítani. Pedig az egyszeri ember valóban örül, hiszen régi kedvence újra akcióba lendül. Még ha gazdaságos módban is.

Linda megöregedett, és ez nem jó hír. Csak mert ezt a kisfilm készítői is tudják, ezért nem átallják ide-oda rángatni a szerencsétlen kamerákat a harcjelenet közben, nehogy látni lehessen, hogy a harci koreográfia egy mogyorómakkosi talponállóban kitört hajnali verekedés intenzitásával vetekszik. Persze, értjük mi, ez csak egy afféle pénz-összekalapozós promó a leendő ügyfeleknek, de már ennyitől sem áll mosolyra a szánk. Mert a magyar színész már megint akciósztár akar lenni, pedig az sosem ment neki, bármennyire is akarta.

Akkor most mindenki mondjon egy jó magyar akciófilmet. Európa Expressz? Ülj le, egyes. Argo? Háááát... Itt van nekünk ez az egy szem lány, aki teljesen vállalható akcióhős volt a ’80-as években, és persze, nagyon szívesen néznénk még, de nem mindenáron. Mint ahogy anno nagyon szívesen néztünk volna több Vukot és Süsüt, de elfelejtették mondani odafentről, hogy vigyázzunk, mit kívánunk, mert a végén még szorgos kezek összekalapálnak nekünk valamit, aztán jön a futás meg a sikoltozás.

Kaptunk új Vukot másfél milliárdból, de megvalósításában nem volt jobb, mint egy 1996-os PC-s játék átvezető videói. Sem a forgatókönyv, sem az animáció nem ütötte meg az elfogadható szintet, a nagyszabású pénztemető mozifilm jelenleg tizenkettedik a minden idők legrosszabb filmjeinek listáján az IMDB-n. A világ összes alkotása közül. Büszkék lehetünk magunkra, ugyanis szorosan a nyomában, a tizenharmadik helyen ott figyel a szintén borzalmas Álom.net is. Halleluja!

Kaptunk új Süsüt, azaz inkább Süsükét, de a sárkánycsemete tanulságos történetei ellen nem volt otthon a szekrényben sárkányfüvünk. Pedig nem a bábjáték műfajával van a baj, bármikor képesek vagyunk újra végigélvezni egy régi Süsü-epizódot. Ugyanis annak van bája, és nem utolsósorban legendásak a zenéi. Süsükének még csak egy normális főcímdalt sem tudtak összehozni, inkább valami modern, kongás katyvaszt álmodtak meg, amit még az Ufó zenekar is mosolyogva utasított volna vissza.

Ötvös Csöpi nagy visszatérését sem követeljük habzó szájjal blu-ray kiadásban. A Zsaruvér és csigavér három része hiába próbálta meg előcsalni a régi hangulatot, hozott csöcsös rendőrnőket és egyéb nem rendfenntartói csöcsöket, hiába volt még mindig szórakoztató Kern Kardos doktor szerepében, de a badszpenszeres bunyók már a múlt homályába vesztek, ráadásul a forgatókönyv gyengeségét még a megvalósítás minősége sem tudta feledtetni, sőt. Mintha kézi kamerákkal, pár ezer forintból pakolták volna össze. Egy ilyen legenda többet érdemelt volna.

És hát ott van ugye a Macskafogó 2. A film, amit jobb lett volna el sem készíteni. Az első rész fantasztikus magyar mestermű, igazi hungarikum, ami végre nem csak itthon lett siker. Hacsak nem tudunk valami hasonlóval előállni, akkor jobb befogni a szánkat. Az már eleve aggodalomra adott okot, hogy a latinos (!) főcímdalt Malek Miklós énekli. Semmi jazz, semmi maradandó pillanat, persze nem is kötelező, rengeteg év telt el az első rész óta, de azért nem ártott volna kiszolgálni a régi rajongókat is tökéletesre csiszolt párbeszédekkel, egy jó sztorival és zenékkel.

A visszatérések analógiáját követve természetesen Lindának is elő kellett kerülnie, Görbe Nóra el is mondta már régebben, hogy még szeretne egy igazán jó szerepet. Hát most meg is kapja. Ez önmagában lehetne nagyon jó hír. Csak hát a Honda terepjáró nem Babetta. Johnny Gold nem Szerednyei Béla. Az Ong-bak-on nevelkedett néző pedig nem fogja beérni a rángatózó kamerákkal, akármennyire is legyenek jók a poénok, és ne felejtsük el, már az előző sorozatban sem a harcon volt a hangsúly. De ha mondjuk egy Rocky Balboa-féle öregedő egykori hős személyes érintettség miatt újra akciózni kezd sok dráma közepette-sztorival állnának elő, akkor még érhetnek minket meglepetések. De ugyebár a videóban elhangzanak a kulcsszavak: krimi, vígjáték-elemekkel.

És ha Linda is visszatér, mi jöhet még? Félve mondjuk ki, de talán nincsenek messze a Kisváros legújabb kalandjai, ahol Usztics Mátyás újra vörös arccal ordibálhat, Hollósi Frigyes azonban már az égi étteremben falatozik. Vagy jöhet a Szomszédok 2000, amelyben nem várt fordulatként végre valaki megfekteti Etust. De az sincs kizárva, hogy Kántort véletlenül egy régi indiántemetőbe hantolták el, és hamarosan revánsot vesz mindenkin, aki romlott parizerrel etette. Esetleg a Tenkes kapitánya újra lóra, vagy inkább jó magyar Suzukiba száll? Előbb-utóbb mindenki számára eljön a feltámadás ideje, akár akarja, akár nem.

Lindát bármikor újranézzük, mert ott és akkor, sikítozásokkal, Babettával, cipőből kibújással, isteni főcímzenével együtt megettük. Régen volt. Most már nincsen régen. De hát a karatézás és a feltámadás ugyebár olyan dolgok, amit a karatézó és a filmipar nem képesek abbahagyni. Pedig néha nem ártana…

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Fegyencedzés újratöltve, avagy az erő alaprendszere
Az Apple tündöklése és bukása 2012-ben

Elmentél, és becsülettel megnézted a gyerekkel (vagy egyedül) az új Jégkorszakot, de most már valami felnőttesebb animációs szórakozásra vágysz? Akkor van egy rakás ötletünk.

Terhelt Terkel

Egyszerre beteg, sötét és végtelenül vicces animációs film. A rajzok minőségét most inkább ne firtassuk, elvégre nem egy Pixar vagy egy Blue Sky hozta össze. Dán filmről beszélünk, messze van onnan Hollywood, így könnyedén belefér a filmbe a vidám hangulat, az öngyilkosság és a depresszió. Bár nem egy animációs filmtörténeti alapvetésről beszélünk, már azért is érdemes felnőtt fejjel megnézni, hogy közelebb kerüljünk azon égető kérdéshez, vajon hogyan képzelnek el Dániában egy egész estés gyerekfilmet. A válasz: sehogy. A gyerek nézzen inkább mást. Itt úgyis káromkodnak, és még a betétdalok sem Disney-kompatibilisek.

Coraline

Amikor a mozipremieren kb. a film felénél a mögötted ülő család gyerektagjai odaszólnak apunak, hogy „Nem mehetünk haza?”, majd fater odadörmög egy „Csönd legyen, most lesz izgalmas”-t, akkor nagyjából érzed, hogy mi a helyzet a Coraline-nal. Stop motion animáció kezdő horror-mániákusoknak, vagy csak szimplán betegeknek, akiket vonz a sötétség. A bábok leragasztott szemeit, illetve a végső jelenetet a póklábú főgonosszal 3D-ben nem lesz egyszerű dekódolnia a gyerekvilágnak, apuci viszont egy nagyon jó filmmel tér haza gazdagabban, csak épp a szeme fénye egész este bőgni fog.

Archer

Egy tévésorozat, amelyben a világ leglazább titkosügynöke megiszik minden eléje rakott piát, rámászik minden elé kerülő nőre, és ha éppen egyik sincs a közelben, akkor szerez magának. Az Archer tele van jobbnál jobb beszólásokkal, szexi karakterekkel, és mindezt egy ultraparaszt, öltönyös titkosügynök képével adják el nekünk. Aki nem nézi, az valami nagyon fontosról marad le.

Serial Experiments: Lain

Oké, azt mindig is tudtuk, hogy a japánok nem teljesen komplettek, ha filmről van szó. Ez a rajzfilmsorozat még felnőttek számára is nehezen értelmezhető, de hatalmas jelentőségű darab, mivel ilyen nyomasztó hangulatot, és szikár képi világot csak a legnagyobb sci-fik tudnak összehozni. De vigyázz, ha egyetlen részt is megnézel, rá fogsz csúszni. Még a főcímdalra is. Menthetetlenül.

Belleville randevú

Beteg, nyakatekert francia vállalás, aminél franciább talán csak egy hatalmas croissant-ba burkolt Eiffel-torony lehet. Bringa, Tour de France, jazz, szürreál mindaz, amit kapni fogsz, és ha nem bánod, hogy alig néhány mondat hangzik el egy filmben, akkor máris az egyik legújabb kedvencedet köszöntheted a lejátszódban. Az alcímet (Francia rémes) pedig próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni.

A fantasztikus Róka úr


Stop motion animáció, amiben ugyan cuki rókák szerepelnek, de ezek nem hajlandóak betétdalokat előadni a szerelemről. Ellenben lopni járnak, csirkét, galád módon. Wes Anderson rendezése első ránézésre aranyos gyerekfilmnek tűnik, pedig viccesnek csak alig-alig mondható, aranyosnak is csak érintőlegesen. Amolyan felnőtt gyerekeknek szánt heist movie (ezt az érzést George Clooney szinkronhangja is erősíti), de talán még ez sem fedi teljes mértékben a valóságot. Ilyen filmet még biztosan nem láttál.

A szentjánosbogarak sírja

Már megint a japánok, de ezúttal az előzőektől eltérően egy másképpen súlyos darabbal szerepelnek a listán. A szentjánosbogarak sírja kőkemény dráma, senkit se tévesszen meg az anime köntös. Gyönyörű, megrázó II. világháborús alapvetés, cuki gyerekkel, gyomorforgató, könnyezős jelenetekkel és egy olyan sztorival, ami nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Csak az nézze meg, aki be tudja vállalni, hogy egy darabig nem szabadul majd a nyomasztó, de zseniális filmélménytől.

South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan

Kanada és Amerika háborúja közben Saddam a pokolban hetyeg a Sátánnal (becenevén Sáti). A film rengeteg emlékezetes momentumot és filmzenét tartalmaz, gondoljunk csak az Unclefuckerre, és az abban megbúvó fing-sztep szösszenetre. Egy pillanatra sem korrekt politikailag, de hát mit is vártunk a South Parktól fénykorában.

Akira


Egy brutális cyberpunk anime, kifejezetten felnőtteknek. Ha láttad, tudod miért. Ha nem láttad, azonnal pótold, animáció-történeti klasszikussal állsz szemben. A most már nem is annyira távoli jövőben, 2019-ben járunk a Tokió helyén épült Neo Tokióban. Az utcáin motoros bandák garázdálkodnak, amelyek nem feltétlenül ápolnak jó barátságot a világbékével. Ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy az álomgyári húsfeldolgozó munkásai élőszereplős akciófilmet akarjanak belőle forgatni, de az égiek nagyon nem szeretnék, hogy elkészüljön a mozi. És ez így is van rendjén. Már csak azért is, mert ha esetleg mégis újra indulna a hollywoodi projekt, akkor bele sem merünk gondolni, mennyire fogják kiherélni az eredeti történetet az élvezhetőség kedvéért. A legjobb, ha az Akira megmarad annak a rajzolt alapvetésnek, ami mindig is volt. Egyébként kíváncsiak lennénk, hányan akartak motort venni a film megnézése után.

Ghost in the Shell

Gyönyörűen megkomponált cyber-nyomozós sztori, ami már csak azért is kedves a férfiszívnek, mert akcióktól és rajzolt, fedetlen női keblektől egyáltalán nem mentes filmről beszélünk, ráadásul minden egyes képe olyan, hogy azonnal beleégjen a retinádba. Ha egyszer rákattantál a Ghost in the Shell univerzumra, akkor nyert ügyed van, a filmnek ugyanis folytatása, és több évados sorozatverziója is készült, szóval még hosszú hetekig nyomaszthatod magad a sci-fi remekmű világával. Arról pedig nem is beszéltünk, hogy az előbb említett későbbi folytatások is elég meggyőzően közelítették meg az első rész színvonalát.

Player Autószalon

Minden éven egyszer eljön a sóbiznisz ünnepe, ami köré spontán módon összeverődik egy amerikai focidöntö is. A költségvetés nem éppen egy bivalytárogatói  koncertével vetekszik, a közreműködők is hihetetlenek, ahogyan a showkészítés nagykönyvében az meg van írva. A Player most bemutat néhányat a legsúlyosabb esetekből. Janet Jackson mellét kivéve...

Madonna

Na ki a legnagyobb megalomán a világon? Madonna sosem viccel el semmit, a 2012-es Halftime Show nagyobb, hosszabb, vágatlanabb volt minden eddiginél. A több mint 12 perces szett alatt parádézik a Cirque de Soleil, vendégmuzsikusként benéz az LMFAO két idiótája, M.I.A., Nicki Minaj és Cee Lo Green is. A playback partit, és a megbotlást lazán megbocsátjuk Madonnának, hiszen akkora látványt kanyarintott, amibe beleremegett a föld. Ugyan ki más fedné le a teljes pályát egy hatalmas kivetítővel?

1. Vogue
2. Music (+Party Rock Anthem + Sexy And I Know It)
3. Give Me All Your Luvin'
4. Open Your Heart / Express Yourself
5. Like a Prayer

New Kids On The Block

Nem mehetünk el szó nélkül az 1991-es Disney/Benetton reklámnak is beillő show mellett, ahol az ereje teljében lévő New Kids sikítást előidéző csípőmozgással hódít a gyereksereg között, a Disney palota háttér előtt. A Step by Stepet persze senki sem úszta meg.

Setlist:

1. Step by Step
2. This One’s for the Children
3. It’s a Small World After All

Black Eyed Peas & Usher & Slash

Minden idők második legdurvább show-ja, az LCD és a LED kijelzők minden vállfajának felvonultatásával (naná, hiszen a Tron 2.0 az alaptéma), egy teljes pályányi táncossal, akik ijesztően egyszerre mozognak, és még világítanak is, hogy a buli ki is nézzen valahogy. Slash is felnéz a LOVE felirat alakú színpadra, de mintha nem lenne formában. Mennyből az angyalként érkezik Usher helikopterről. Semmi extra, csak egy átlagos 2011-es Halftime show.

Setlist:

1. I Gotta Feeling
2. Boom Boom Pow
3. Sweet Child O’ Mine
4. Pump It
5. Let’s Get It Started
6. OMG
7. Where Is The Love?
8. The Time (Dirty Bit)

Michael Jackson

Most visszanézve annyira nem is extra Jacko 1993-as fellépése (mármint a közönséget megtévesztő bevonuláson kívül), táncosok vannak dögivel, a Művész top formában, de akkor még nem az volt a lényeg, hogy akkora kijelzőket hozzanak be a pályára, ami röhejessé teszi még a 260 cm átmérőjű, 40 milliós tévéket is. A fellépés mindenesetre egy a legjobb formájában lévő szupersztárt mutat.

Setlist:

1. Jam
2. Billie Jean
3. Black or White
4. Heal the World

U2

Ha úgy nézzük, a 2002-es U2 Super Bowl műsor semmivel sem több, mint egy átlagos koncertjük. Viszont nem is kevesebb. És mivel tudjuk, hogy Bonoék akkora színpadképeket álmodnak meg maguknak, amik a Puskás Stadionba sem férnek be, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a show nagyon rendben volt.

Setlist:

1. Beautiful Day
2. MLK
3. Where the Streets Have No Name

Prince

Öreg herceg nem vén herceg, ezt már a Sziget óta tudjuk. Prince 2007-ben Foo Fighterst játszik, ami már eleve jófejség, és ha azt is hozzá tesszük, hogy ez a dal a Best of You, ráadásul teljesen átgyúrva, egyből kihagyhatatlanná teszi a felsorolásból a zseni Super Bowl-fellépését.

Setlist:

1. We Will Rock You
2. Let’s Go Crazy
3. Baby I’m a Star
4. Proud Mary
5. All Along the Watchtower
6. Best of You
7. Purple Rain

The Who

CSI összes pár percben, 2010-ben. De mindezt egy olyan színpadképpel megtámogatva, ami beleég a retinánkba, picit öregesen, de becsülettel, olyan közönségénekeltetéssel, ami hangszálakat szakít. Igazi stadionrock, minden, ami egy ilyen estére kell.

Setlist:

1. Pinball Wizard
2. Baba O’Riley
3. Who Are You
4. See Me, Feel Me
5. Won’t Get Fooled Again

Aerosmith & Britney & ’N Sync & Nelly & Mary J. Blidge

A legfurcsább összeállítás evör. De ilyen a showbiznisz. Elég természetellenesen váltja Justin Timberlake egykori fiúcsapatának nyáldalát egy még nyálasabb Aerosmith sláger, hogy aztán a végén összefussanak a szálak, és az ’N Sync, Britney, valamint az Aerosmith együtt adják elő a Walk This Way-t. Apokalipszis a fanyalgóknak, elég jó vicc a röhögni vágyóknak, show mindenkinek, aki szereti.

Setlist:

1. Bye Bye Bye
2. I Don’t Want to Miss a Thing
3. It’s Gonna Be Me
4. Jaded
5. Walk This Way

Bruno Mars & Red Hot Chili Peppers

A funk és a hazafiasság került a főszerepbe, előbbit különösebben nem, utóbbit már egy picit erősebben bánjuk. Bruno Mars olyan lazán adja a fiatal James Brownt, hogy attól még a sánták is táncolni kezdenek, de amikor megjön a Red Hot Chili Peppers, akkor aztán tényleg elszabadulnak az indulatok. Ügyes show, ahol inkább a zene dominál, de persze a színpadkép sem éppen egy haknikirály mucsajröcsögei fellépését idézi.

Setlist:


1. Billionaire
2. Locked Out of Heaven
3. Treasure
4. Runaway Baby
5. Give it Away
6. Just The Way You Are

Katy Perry & Lenny Kravitz

Katy jön, és bő 12 percben lenyom egy akkora show-t, hogy azt sokan másfél órában sem tudják összehozni. Lenny Kravitz megjelenése mondjuk nem ad hozzá semmit a műsorhoz, de kedves kis adalék. Tőle valahogy nem hangzik annyira extrán az I Kissed a Girl. Megvolt. Értjük. Szerette. Énekelhette volna kicsit durvább szöveggel is. Na de nem is ez a kemény, hanem az előre be nem jelentett Missy Elliott blokkja, aki 2010 óta csak egyszer volt hajlandó előjönni a barlangjából egy brazil fellépés erejéig. A teljes felületén kivetítős színpad és annak használata bárkit leborulásra késztet. A végén persze tűzijáték. És maga Katy. Csodás.

Setlist:

1. Roar
2. Dark Horse
3. I Kissed a Girl (feat. Lenny Kravitz)
4. Teenage Dream
5. California Gurls
6. Get Ur Freak On (Missy Elliott-blokk)
7. Work It (Missy Elliott-blokk)
8. Lose Control (Missy Elliott-blokk)
9. Firework

Coldplay & Bruno Mars & Beyoncé

Hatalmas összeborulás a látszólag össze nem illő előadók között bő 13 percben, ahol Beyoncé és Bruno Mars már rutinus Halftime Show-fellépőként térnek vissza, és tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, de olyan kellemes az egész. Az Uptown Funk pedig élőben a legállatabb.

Setlist:

1. Viva La Vida
2. Paradise
3. Adventure of a Lifetime
4. Uptown Funk (Bruno Mars)
5. Formation (Beyoncé)
6. Fix You
7. Up&Up

Fotó: AFP