Filmből készült játék ritkán jó - tartja a közmondás, és valóban alig akadnak jó versenyzők a témában. A Mad Max viszont jó. Nem tökéletes, de nagyon szerethető.

Nem fogok hazudni, kifejezetten örülök annak, hogy a stúdiók végre leálltak az értelmetlen „minden filmhez egy játék”-projekttel, hiszen semmi értelme sem volt csak úgy játékokat fejleszteni minden egyes blockbusterhez, aztán a megjelenés után széttárni a karjaikat, hogy hát ez fért bele, ez van, tudják, hogy a közepes alatti a minőség, vagy jobb esetben közepes, de nincs mit tenni. Azóta már ezek a borzadályok inkább mobilmegjelenésre korlátozódnak, és nem is annyira szörnyűek, mint korábban. Mert többségük ingyenes. Vagy olcsó. Annak meg büntetlenül, vagy kisebb sértődéssel lehet híg a leve.

Kellett már egy Mad Max-játék, és soha jobbkor nem jöhetett volna ki, mint most, A harag útja környékén, mert a film előhozta belőlünk a furcsa, de vonzó, guruló tákolmányok és a sivatag iránti vonzalmunkat, mentünk volna mi is egy biztonságos kört Wastelandben, hogy aztán a kocsit lerakva újra normális életünket élhessük tovább. Az Avalanche Studio tett nekünk egy szívességet, és megalkotta nekünk a Mad Max Wastelandjét, amiben szabadon garázdálkodhatunk, már csak az a kérdés, hogy mire számítunk.

Különösebben nem szabad túl sokra számítani, mert hát Wasteland sem az a hely, ami annyira baromira változatos lenne, az emberek sem egy rakétatudós intelligenciájával rendelkeznek, többnyire hidegre akarnak tenni minket némi benzinért vagy vízért, oszt jó napot. És hát hazudnék, ha azt mondanám, csodálatosan kimunkált sztorival rendelkeztek a filmek, mert nem rendelkeztek, sem az első három, sem a Tom Hardy főszereplésével készült negyedik opusz, ami ettől függetlenül még simán ott lesz az év filmjei között, mert látványban és hangulatban pont azt hozta, amit kell.

A Mad Max-játéktól tehát maximum azt lehet elvárni, hogy különféle autókat vezetve cikázunk egy hatalmas térképen, miközben válogatott beteg karakterek jelennek meg majd körülöttünk, akár minket segítve, akár a létezésünket akadályozva. És valóban erről van szó. Aki hiányolja a játékból a kimunkált sztorit, az még nem látott Mad Max-filmet. Itt sincs igazi, gyönyörűen kidolgozott történet, mi, azaz Max meglehetősen pórul járunk egy játékindító, és egyben pazar akciójelenet után, autó nélkül maradunk, de találkozunk egy furcsa szerzettel, aki Chumbucketnek hívja magát, majd összefogunk vele, hogy megépítsük a Magnum Opust, minden idők legjobb járművét. Nyilván nem fog egyszerűen menni.

Hála istennek az egyébként is open world-játékokhoz szokott Avalanche (Just Cause) most is nyitott világban gondolkodott, bejárhatjuk Wasteland minden poros zugát, beülhetünk különféle járművekbe, amiket akár el is raktározhatunk magunknak. Hogy még realisztikusabb legyen az élmény, ezeket a járműveket bizony tankolni is kell időnként, mint ahogy magunkat is, hiszen az energiacsíkunk egy-egy harcban történő szintvesztését vízzel kell pótolnunk, amit - ahogy a benzint is - Wasteland bizonyos pontjain vehetünk csak magunkhoz.

Szerencsére a térképünk többnyire jelzi, hogy mit merre találunk, legyenek azok bázisok, vagy fémhulladékok (scrap), amiket össze kell szednünk a későbbi fejlesztésekhez. A fejlesztés egyébként egészen egyszerűen megy, minden a menüből érhető el, láthatóan nem ez volt a játék fő célja, hanem az autózás, a közelharc és a lootolás. Mi kell még?

Mondjuk az, hogy az autózás, az ilyen jellegű játékok rákfenéje tökéletesre legyen polírozva? Akkor jó hírem van, mert a Wastelandben furikázás a legjobb része a Mad Maxnek, annyira jó az autók irányítása, mint valami tökéletes autóversenyben, egyetlen probléma van csak, hogy bármennyire is jó a felpimpelt roncsok fizikája, az autóval nem vagyunk képesek felfordulni, ami azért is lehet, mert többnyire ugyanazzal a verdával, a Magnum Opusszal küzdjük át magunkat a kietlen tájon, ami ha esetleg sérüléseket szenvedne, meg kell vele állnunk, mire a hátul tartózkodó Chumbucket gyorsan a motorháztetőre pattan, majd javítani kezdi a kocsit. Ez a javítási rendszer egyébként konkrétan zseniális, hiszen egy-egy autós harcban így rövid időre magunkra maradunk, mindenféle fedezék nélkül, de ha ügyesen elugrálunk az ellenfelek autói elől, akkor azok megelégelik az ugrabugrát, kiszállnak, hogy megküzdjünk egymással ököllel, ahogy azt az igazi akcióhősök teszik.

A kietlen táj egyébként közel sem annyira unalmas, mint amilyennek elsőre tűnik. Wasteland gyönyörű, a játék grafikája káprázatos, láthatóan nagyon sok energiát fektettek abba, hogy a kerekek körül hömpölygő füst és koszfelhő fantasztikusan élethű legyen, de gyakorlatilag nincs is nagyon olyan pontja a játéknak, ami ne lenne kedves a nextgenhez szokott szemnek. A 60 FPS-en pörgő grafika és a remek autókázás azonban nem minden, és sajnos minden, ami azon kívül van, nem annyira tökéletes.

Az irányítás például szuper, de a harcrendszer olyan egyszerű, hogy egy szemes ostoros is könnyedén elbánhatna vele, viszont nézzük a jó oldalát, bárki nyugodtan játszhat a Mad Max-szel, tuti sikerélménye lesz. Furcsa még az is, hogy bár egy hatalmas open world-világban lődörgünk, amiben bárhová eljuthatunk, ha akarunk, nincs megoldva, hogy függőlegesen is szabadon mozoghassunk, csak a sárgával jelölt területeken kapaszkodhatunk fel, és még akkor sem tudunk felugrani egy emelkedőre, ha az egyébként teljesen valószerű lenne.

Az is kisebb idegeskedésre adhat okot, hogy az Avalanche valamiért teljesen érthetetlenül használja a PS4 kontrollerébe épített hangszóróját, teljesen random és indokolatlan pillanatokban szólal meg a kontrollerünk, és még csak ki sem lehet kapcsolni ezt a funkciót. De a hibák ennyiben nagyjából ki is merülnek. Az, hogy mennyire monoton a játék, tulajdonképpen ízlés dolga. Én ilyennek képzelek el egy Mad Max-játékot, és bár tény, hogy egy fokkal lehetne erősebb a sztorija, egyáltalán nem csalódtam benne. Ha elegem van a világból, bármikor szívesen ugrom át Wastelandbe, hogy én legyek egy poszt-apokaliptikus világ legkeményebb formája.

A player szerint

  • Kissé monoton és sztorimentes, de szerethető
  • Jól hozza a Mad Max-hangulatot
  • Nagyon szép
Player-méter
8
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés