Magic Mike – Amikor szorít a tanga

Az első olyan sztriptízbárt, ahol nem kitömött mellű szakadt szépségek, hanem kigyúrt testű szépfiúk mutatták meg olajozott testüket a sikoltozó hölgyvendégek legnagyobb örömére, egy Indiából Amerikába vándorolt nyomdász nyitotta meg Kaliforniában. A helyet Chippendalesnek keresztelte el, innen a műfaj rejtélyes neve. A továbbiakban is tudunk érdekes infókkal szolgálni. Azt tudtad például, hogy Steven Soderbergh legújabb filmjében az egy képkockára jutó borotvált s*ggek értéke legalább három?

Soderbergh nem az az alkotó, akit el lehetne intézni egy kézlegyintéssel. Filmjei általában pontosak, intelligensek, stílusosak és nem felejtenek el szórakoztatni sem. A direktor legutóbbi filmje, A bűn hálójában forgatásán tudta meg Channing Tatumről, hogy korábban chippendale-fiúként dolgozott, és ez a sokkoló tény végül arra inspirálta, hogy egy újabb fura választással támogassa meg egyre növekvő filmográfiáját. A Magic Mike egy floridai férfisztriptíz-bár szubkultúráját mutatja be, ahol a hely tulajdonosa, az excentrikus Dallas (Matthew McConaughey) minden este kimért háziasszonyokat tüzel őrjöngő nőstényekké, akik boldogan tűrik az arcuk előtt himbálózó hímtagokat. A hely abszolút ásza a címszereplő (Tatum), aki elhatározza, hogy bevesz az üzletbe egy szerencsétlen szépfiút (Alex Pettyfer) és ezzel megindul egy olyan folyamat, amikor a zöldfülű betanulásával a tapasztalt profi egyre inkább rájön, hogy ideje lenne valami mást kezdenie az életével.

Míg az Alul semmi című angol filmben a totális elszegényedés fenyegető rémképe késztetett hétköznapi embereket arra, hogy alsógatyában diszkó-slágerekre rángatózzanak a színpadon, addig a Magic Mike szereplői a vetkőzésnek köszönhetően már viszonylagos anyagi biztonságban élnek, de foglalkozásuk extremitása miatt a hétköznapi életből nem annyira jutott ki nekik. A kontraszt az amatőr, de az éjszakai közegbe egyre inkább alámerülő Pettyfer és az abból folyton kitörni akaró Tatum karaktereit szembeállítva a legélesebb. Magic Mike ugyan főállásban vetkőzik, ám mellékesen designer bútorokat tervez és az egyik jelenetben azon terve, hogy ebből éljen meg, látványosan vérzik el a gazdasági válság pénzügyileg paranoid légkörében. A bohém külsőségek mögött húzódó komoly egzisztenciális és lelki kérdésekre a rendező igyekszik jó arányérzékkel reagálni, bár ezúttal a mérleg nyelve érezhetően a csillogó felszín felé billen.

A film úgy keveri a táncfilm, a vígjáték, a dráma és a bűnfilm elemeit, hogy közben végig könnyed akar maradni, így nem is csoda, hogy néhány kérdésre meglehetősen sánta választ kapunk. Amikor túl hangsúlyosra vett (és borzasztó giccses zenei felhozatallal pusztító) táncbetétek szakítanak meg sokkal érdekesebb szituációkat, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy a film több szék között a földre huppant.  Az összképen nem keveset javít, hogy a színészekre egy rossz szavunk sem lehet. Bár feltételezzük, hogy az alakításhoz nem keveset tett hozzá Soderbergh zseniális színészvezetése, Channing Tatum végre bebizonyította, hogy érdemes vele számolni. McConaughey is lubickol az atyáskodó diszkó-tulajdonos szerepében, aminek számtalan elbaltázott szerepválasztása után végre szívből tudunk örülni.

Nem kis meló lett volna egy vetkőző faszikkal teletömött filmre rábeszélni heteró férfitársainkat, de az elismert rendezőre tekintettel boldogan megküzdöttünk volna a feladattal. A végeredmény ismeretében ajánlani ugyan tudjuk, azonban rábeszélni már senkit sem szeretnénk a film megtekintésére. Akkor van a legnagyobb szerencséd, ha a barátnőd minden áron éppen ezt a filmet akarja megnézni valamelyik csendesnek ígérkező péntek estén, hiszen ekkor semmi más dolgod nincs, mint hogy beadd a derekad.

[stamp_3] Még több filmkritikáért olvasd a Movie Playert!

Minden éven egyszer eljön a sóbiznisz ünnepe, ami köré spontán módon összeverődik egy amerikai focidöntö is. A költségvetés nem éppen egy bivalytárogatói  koncertével vetekszik, a közreműködők is hihetetlenek, ahogyan a showkészítés nagykönyvében az meg van írva. A Player most bemutat néhányat a legsúlyosabb esetekből. Janet Jackson mellét kivéve...

Madonna

Na ki a legnagyobb megalomán a világon? Madonna sosem viccel el semmit, a 2012-es Halftime Show nagyobb, hosszabb, vágatlanabb volt minden eddiginél. A több mint 12 perces szett alatt parádézik a Cirque de Soleil, vendégmuzsikusként benéz az LMFAO két idiótája, M.I.A., Nicki Minaj és Cee Lo Green is. A playback partit, és a megbotlást lazán megbocsátjuk Madonnának, hiszen akkora látványt kanyarintott, amibe beleremegett a föld. Ugyan ki más fedné le a teljes pályát egy hatalmas kivetítővel?

1. Vogue
2. Music (+Party Rock Anthem + Sexy And I Know It)
3. Give Me All Your Luvin'
4. Open Your Heart / Express Yourself
5. Like a Prayer

New Kids On The Block

Nem mehetünk el szó nélkül az 1991-es Disney/Benetton reklámnak is beillő show mellett, ahol az ereje teljében lévő New Kids sikítást előidéző csípőmozgással hódít a gyereksereg között, a Disney palota háttér előtt. A Step by Stepet persze senki sem úszta meg.

Setlist:

1. Step by Step
2. This One’s for the Children
3. It’s a Small World After All

Black Eyed Peas & Usher & Slash

Minden idők második legdurvább show-ja, az LCD és a LED kijelzők minden vállfajának felvonultatásával (naná, hiszen a Tron 2.0 az alaptéma), egy teljes pályányi táncossal, akik ijesztően egyszerre mozognak, és még világítanak is, hogy a buli ki is nézzen valahogy. Slash is felnéz a LOVE felirat alakú színpadra, de mintha nem lenne formában. Mennyből az angyalként érkezik Usher helikopterről. Semmi extra, csak egy átlagos 2011-es Halftime show.

Setlist:

1. I Gotta Feeling
2. Boom Boom Pow
3. Sweet Child O’ Mine
4. Pump It
5. Let’s Get It Started
6. OMG
7. Where Is The Love?
8. The Time (Dirty Bit)

Michael Jackson

Most visszanézve annyira nem is extra Jacko 1993-as fellépése (mármint a közönséget megtévesztő bevonuláson kívül), táncosok vannak dögivel, a Művész top formában, de akkor még nem az volt a lényeg, hogy akkora kijelzőket hozzanak be a pályára, ami röhejessé teszi még a 260 cm átmérőjű, 40 milliós tévéket is. A fellépés mindenesetre egy a legjobb formájában lévő szupersztárt mutat.

Setlist:

1. Jam
2. Billie Jean
3. Black or White
4. Heal the World

U2

Ha úgy nézzük, a 2002-es U2 Super Bowl műsor semmivel sem több, mint egy átlagos koncertjük. Viszont nem is kevesebb. És mivel tudjuk, hogy Bonoék akkora színpadképeket álmodnak meg maguknak, amik a Puskás Stadionba sem férnek be, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a show nagyon rendben volt.

Setlist:

1. Beautiful Day
2. MLK
3. Where the Streets Have No Name

Prince

Öreg herceg nem vén herceg, ezt már a Sziget óta tudjuk. Prince 2007-ben Foo Fighterst játszik, ami már eleve jófejség, és ha azt is hozzá tesszük, hogy ez a dal a Best of You, ráadásul teljesen átgyúrva, egyből kihagyhatatlanná teszi a felsorolásból a zseni Super Bowl-fellépését.

Setlist:

1. We Will Rock You
2. Let’s Go Crazy
3. Baby I’m a Star
4. Proud Mary
5. All Along the Watchtower
6. Best of You
7. Purple Rain

The Who

CSI összes pár percben, 2010-ben. De mindezt egy olyan színpadképpel megtámogatva, ami beleég a retinánkba, picit öregesen, de becsülettel, olyan közönségénekeltetéssel, ami hangszálakat szakít. Igazi stadionrock, minden, ami egy ilyen estére kell.

Setlist:

1. Pinball Wizard
2. Baba O’Riley
3. Who Are You
4. See Me, Feel Me
5. Won’t Get Fooled Again

Aerosmith & Britney & ’N Sync & Nelly & Mary J. Blidge

A legfurcsább összeállítás evör. De ilyen a showbiznisz. Elég természetellenesen váltja Justin Timberlake egykori fiúcsapatának nyáldalát egy még nyálasabb Aerosmith sláger, hogy aztán a végén összefussanak a szálak, és az ’N Sync, Britney, valamint az Aerosmith együtt adják elő a Walk This Way-t. Apokalipszis a fanyalgóknak, elég jó vicc a röhögni vágyóknak, show mindenkinek, aki szereti.

Setlist:

1. Bye Bye Bye
2. I Don’t Want to Miss a Thing
3. It’s Gonna Be Me
4. Jaded
5. Walk This Way

Bruno Mars & Red Hot Chili Peppers

A funk és a hazafiasság került a főszerepbe, előbbit különösebben nem, utóbbit már egy picit erősebben bánjuk. Bruno Mars olyan lazán adja a fiatal James Brownt, hogy attól még a sánták is táncolni kezdenek, de amikor megjön a Red Hot Chili Peppers, akkor aztán tényleg elszabadulnak az indulatok. Ügyes show, ahol inkább a zene dominál, de persze a színpadkép sem éppen egy haknikirály mucsajröcsögei fellépését idézi.

Setlist:


1. Billionaire
2. Locked Out of Heaven
3. Treasure
4. Runaway Baby
5. Give it Away
6. Just The Way You Are

Katy Perry & Lenny Kravitz

Katy jön, és bő 12 percben lenyom egy akkora show-t, hogy azt sokan másfél órában sem tudják összehozni. Lenny Kravitz megjelenése mondjuk nem ad hozzá semmit a műsorhoz, de kedves kis adalék. Tőle valahogy nem hangzik annyira extrán az I Kissed a Girl. Megvolt. Értjük. Szerette. Énekelhette volna kicsit durvább szöveggel is. Na de nem is ez a kemény, hanem az előre be nem jelentett Missy Elliott blokkja, aki 2010 óta csak egyszer volt hajlandó előjönni a barlangjából egy brazil fellépés erejéig. A teljes felületén kivetítős színpad és annak használata bárkit leborulásra késztet. A végén persze tűzijáték. És maga Katy. Csodás.

Setlist:

1. Roar
2. Dark Horse
3. I Kissed a Girl (feat. Lenny Kravitz)
4. Teenage Dream
5. California Gurls
6. Get Ur Freak On (Missy Elliott-blokk)
7. Work It (Missy Elliott-blokk)
8. Lose Control (Missy Elliott-blokk)
9. Firework

Coldplay & Bruno Mars & Beyoncé

Hatalmas összeborulás a látszólag össze nem illő előadók között bő 13 percben, ahol Beyoncé és Bruno Mars már rutinus Halftime Show-fellépőként térnek vissza, és tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, de olyan kellemes az egész. Az Uptown Funk pedig élőben a legállatabb.

Setlist:

1. Viva La Vida
2. Paradise
3. Adventure of a Lifetime
4. Uptown Funk (Bruno Mars)
5. Formation (Beyoncé)
6. Fix You
7. Up&Up

Fotó: AFP

Íme néhány dal, ami remek választás lehet a hét utolsó napjainak beindításához.

Hard-Fi – Living for the Weekend

Mert tényleg csak a hétvégének élünk, ezzel a számmal pedig azonnal beindíthatjuk a jókedvű péntek estét.

Suede – Saturday Night

Egy fáradt szombat este lezárásához, amikor bejártad a várost a lánnyal. Diszkó, kaszinó, peep show… a Suede így képzeli el a tökéletes hétvégét.

MGMT – Weekend Wars

Minimális progrockos lazulás az MGMT-vel. Csak semmi háború, most szeretet, béke van!

The Cure – Friday I’m In Love

Pénteken már nyugodtan lehetsz szerelmes a szombatodba és a vasárnapodba is. A többi napot meg ki nem tojja le?

Elton John – Saturday Night’s Alright For Fighting

Harcolni akarsz a hétvégén? Akkor pörgesd fel magad Elton Johnnal. Igen, ez így nagyon rosszul hangzik, de a Saturday… még abból a korszakból származik, amikor Elton nagyon is rock’n’roll volt, és nem egy fura ízlésvilágú zseniális zenebohóc.

Punnany Massif – Hétvégre

Valakinek ez kell, valakinek az. Akárhogyan is alakul a hét utolsó pár napja, a Punnany remek választás egy kis aláfestő zenének.

The Dandy Warhols – Everyday Shoud Be a Holiday

A Dandy Warhols tudja a frankót. Minden nap lazulás, minden nap ünnepnap, minden nap hétvége.

Queen – Lazing on a Sunday Afternoon

Akik a kis kuplékra vannak ráizgulva, vagy csak úgy simán mezei Queen rajongók, azok biztosan szívesen lazítanak vasárnap egy ilyen dalra. De bárki megpróbálhatja, nem rossz választás!

Freestylers – Weekend Song

Egy jó kis táncolós Freestylers, és még a hétvégéről is szól? Remek! Táncolj, vagy bólogass nyugodtan!

Michael Gray – The Weekend

Ha megnézed a klipet, egyből elmegy a kedved a munkától, és várod a megváltó hétvégét. Nézd a megőrült titkárnőket, és kapcsolj pihenő/bulizó/csajozó üzemmódba!